Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Természettudományok - Kevey Balázs: A szentgáti (Baranya megye) bükk-állomány társulási viszonyai

KEVEY В.: A SZENTEGÁTI BÜKK-ÁLLOMANY TÁRSULÁSTANI VISZONYAI 23 3. táblázat. A fontosabb karakterfajok csoportrészesedése a Dráva-sík, BelsŐ-Somogy, valamint a Nyugati-Mecsek gyertyános-tölgyeseiben (C) és bükköseiben (F). Karakterfaj Dráva-sík в-: Somogy NyMecsek С F С F C F 19,9 17,7 20,5 21,3 21,3 12,6 33,5 39,5 32,1 36,6 32.У 47,6 11,0 9,2 8,7 5,9 2,0 3,0 8,4 8,5 8,7 9,1 10,8 7,5 8.4 7,2 9,1 7,0 15,1 7,1 Querco-Fagea Carpino-Fagetea (Fagetalia) Alno-Padion Carpinion Quercetea pubescentis-petraeae Dráva-sík C: Querco robori-Carpinetum (Soó 1931) Soó - Pócs in Soó (1957) 1971 (Kevey ined.: 20 felvétel) Dráva-sík F: Querco robori-Carpinetum (Soó 1931) Soó - Pócs in Soó (1957) 1971 fagetosum silvaticae Rau 1975 (Kevey ined.: 20 felvétel) Belső-Somogy C: Fraxino pannonicae-Carpinetum Soó - Borhidi in Soó 1962 praeillyricum Soó 1962 (Kevey - Klujber ined.: 20 felvétel) Belső-Somogy F: Leucojo vemo-Fagetum Kevey - Borhidi 1992 (Kevey in Kevey - Borhidi 1992: 10 felvétel) Nyugati-Mecsek C: Asperulo taurínae-Carpinetum Soó - Borhidi in Soó 1962 mecsekense (Horvát 1958a) Soó - Borhidi in Soó 1962 (Kevey ined: 20 felvétel) Nyugati-Mecsek F: Helleboro odoro-Fagetum Soó - Borhidi in Soó 1960a mecsekense (Horvát 1959) Soó - Borhidi in Soó 1962 (Kevey ined.: 20 felvétel) A belső-somogyi bükkösök példájával kapcsolatban felmerül az a gondolat, hogy tekinthető-e önálló asszociációnak a szentegáti bükkállomány, hisz a síksági gyertyános-tölgyesekkel (Querco robori-Carpinetum) történő összehasonlítás szerint hasonlóak a különbségek, mint Belső-Somogy homokvidékének gyertyános-tölgyesei és bükkösei között (vö. 3. táblázat). A Bükk I. korban (i. e. 3000-től i. e. 800-ig) a terjedelmesebb síkvidéki bükkösök valószínűleg önálló asszociációt képezhettek. Azóta a klímaváltozások hatására állományaik faji összetételük jelentősen megváltozott, s gyertyánostölgyesekké (Querco robori-Carpinetum) fejlődtek. A jelenkort megért bükkállományok struktúrájában és faji összetételében ugyan felfedezhetők a bükkösökre jellemző sajátosságok, de - lokális földrajzi elterjedésük és fragmentális jellegük miatt - ma már helyesebb ún. „átalakult bükkös"-ről beszélni. A szentegáti bükkállomány ily módon - mint bükkösök felé hajló gyertyánoskocsányos tölgyes - a Dráva-síkon elterjedt Querco robori-Carpinenetum bükkös szubasszociációjának (fagetosum sylvaticae) tekinthető. Mindez azonban semmit sem von le a szentegáti bükkállomány botanikaitermészetvédelmi értékéből, hisz egy régebbi flóra- és vegetációtörténeti kor emlékét őrzi. A bükkállomány természetvédelmi jelentősége Magyarországon három síkvidéki bükkállomány őrzi a Bükk I. kor emlékét: a Bodrogközben a Long-erdő, a Beregi-síkon a Dédai-erdó, a Dráva-síkon pedig a Szentegáti-erdó. Hasonló állományok találhatók a horvátországi Szerémi-síkon Spaéva térségében. Mind a négy erdő bükkállományai meglehetősen kicsiny kiterjedésűek. A Long-erdőben HARGITAI (1939) szerint a gyertyános állományokhoz „néhol bükk is keveredik", de itt ma már mindössze kb. 30 bükkfa található (KIRÁLY, SZALACSI 1994). A Dédai-erdóben SIMON (1952) egyik cönológiai felvétele szerint a bükk borítása mintegy 25%-ot (A-D = 2-3) mutatott, de KIRÁLY és SZALACSI (1994) felmérései szerint e fafaj ma már lényegesen kisebb tömegben fordul elő (A-D =1-2). Ugyanilyen bontási értéket mutat a bükk Spaéva erdeiben RAU (1975). A legzártabb és legszebb bükkállományok a Szentegáti-erdóben találhatók. Itt ugyanis több olyan kvadrátot sikerült kijelölni, amelyekben a bükk 60-90% borítási értékkel (A-D = 4-5) szerepel (vö. 1. táblázat). A Szentegáti-erdő bükkállományai az egykori síkvidéki bükkösök - többé-kevésbé átalakult - maradványainak tekintendők. Erre egyaránt utal fejletlen cserjeszintjük, valamint montán elemekben gazdag aljnövényzetük. Állományaikban több szubmediterrán jellegű flóraelem is megtalálható, melyek feltehetően az i.e. 5500-tól 3000-ig tartó „Tölgy kor"-ból maradtak fenn. E régi korok emlékeit több védett növényfaj is őrzi: Carex strigosa, Cephalanthera longifolia, Daphne mezereum, Dryopteris carthusiana, Epipactis helleborine. Listera ovata, Neottia nidus-avis, Platanthera bifolia, Polystichum setiferum, Primula vulgaris, Ruscus aculeatus, Tamus communis, Vitis sylvestris. A szentegáti bükkállomány tehát flóra- és vegetációtörténeti értékeket őrzött meg napjainkig, ezért természetvédelmi jelentősége igen nagy.