Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Művészettörténet - Hárs Éva: Volt-e 1875-ben Zsolnay eozin? A „Julcsa-tál”

HÄRS É.: VOLT-E 1875-BEN ZSOLNAY-EOZIN? 197 11. Tál, leltári sz. 51.3530. márciusában kérésünkre a tálat a következőképpen analizálta: „Nyerségetés után alapmázzal vonták be és ezt oxidáló tűzben égették. Ezt követte a rajzolt díszítés, a bizonytalan árnyékolás (satirfestés) és kontúrozás. Ezután égették, miközben elég erős tüzet kaphatott, mert a lágy mázzal történt satirfestés elszaladt, belefolyt a mázba. Az eozin-égetés maximum 600 C-on történhetett. A szignó és évszám a tál alján azért maradhatott meg, mert azt alapmázzal lefedték, így a mésztartalmú festék, amivel a szignót írták, nem redukálódott, míg a mellette lévő, barna szín átment a redukciós folyamaton." Zsolnay Vilmos kísérletező gyakorlatában a Scharffeuer, azaz a magastűzű zománc és az eozin együttes alkalmazására a Julcsa tál nem egyedüli példa. A múzeumi gyűjteményben több receptjén utal erre. Ilyenek az 1893-1896 között végzett eozin kísérletei, amelyeknél a recepteken még „Trizuder" jelzéssel szerepel a redukálás ténye. Egy korai, 1878-ban készült tál

10 szolgálhatott mintaként ahhoz, hogy 1894- 1896-ban ugyanazzal a niceai virágdíszítéssel Scharffeuer alapon eozinban újragyártsák, ezúttal a perzsa tálakhoz tervezett, díszesebb formában

11 (11. kép). Etikettjén Zsolnay Vilmos következő jelzését olvashatjuk: „Scharffeuer Relief mit 2256 überzogen, ganzer Fond III, Roth III. u. Blätter VIII. Trizuder" (12. kép). Vagyis a relief díszítésű magastűzű email a 2256. sz. eozinnal átvonva, a számok szerinti színekkel festve és redukálva. A tárgy márkajel12. Zsolnay Vilmos jelzése az 51.3530 leltári sz. tálon. zése az 1878-ban tervezett TJM betűs családi jegy, a tál aljába benyomva, ami a millennium körüli években már nem használatos. Ebből azt is következtethetnénk, hogy itt is a Julcsa tál későbbi eozinálásának példájával találkozunk. Bizonyos azonban csak az, amit az etikett feljegyzésén és a tárgyon is látunk, tudniillik hogy az eozin Scharffeuer emailon, annak relief díszítésén van. Másik példánk eg váza, amely Zsolnay Teréz leltárában az eozintárgyak között hasonlóan „Scharffeuer emailon" meghatározást kapott

12

. A vázán lévő etikett jelzése: „1295 gezeichnet, 472.9.2136.310. Überzogen 2255/8. III. stark Trizuder 6271." A márkajelzést a nagyméretű etikett takarja, azonban a beírt fazonszám az 1893 utáni készítést igazolja. Az oxidáló színek és az eozin redukciós folyamatának együtthatása ezidóben valószínűleg Zsolnay egyik kísérlete volt a sok más között, talán éppen a korábban már kiművelt gazdag színskála érvényesítése a díszített eozinnal. Zsolnay Teréz eozin-leltárának 1256 beírt tételét egyenként átvizsgálva összesen 29 „Eosin auf Scharffeuer", vagy „Scharffeuer mit Eosin übergangen" meghatározás található. A leltári beírások Zsolnay Vilmos etikettjeinek adatai, amelyek a tárgyakon is megvannak. Az adatok és a tárgyak összehasonlítható vizsgálatánál megállapítható, hogy a színezett mázzal díszített Scharffeuer az eozinnal „átvonva" is domborúan kiemelkedik az alapmázból, míg az eozin színekkel festett felület