Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)
Művészettörténet - Hárs Éva: Volt-e 1875-ben Zsolnay eozin? A „Julcsa-tál”
198 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 4M2 (1996-97) 13. Lapos dísztál, Zsolnay Teréz munkája, 1875. Leltári sz. 51.1729. 14. Az 51.1729 leltári sz. tál jelzése. egyenletesen sima. A múzeum Zsolnay gyűjteményében vannak olyan tárgyak, amelyeknél a felületnek csak bizonyos részeit redukálták, azaz csak részben eozinálták. Ezeknél az együttes eljárás már nem kísérlet, hanem a technika gazdagítása. Szép példája ennek egy az állandó kiállításon szereplő nagy tál, amely az 1896. évi millenniumi bélyegzővel és évszámmal jelzi készítése korát 13 . Ugyanebből az időből való egy 93 cm-es nagy váza 14 . A mattított alapból itt is kiemelkedik a magastűzű díszítés, amelynek egész felületén irizál az aranyfényű eozinmáz. A leltárban jelzett valamennyi eozinnal átvont Scharffeuer tárgyat, illetve a két eljárás együttes alkalmazását természetesen nem lehet itt egyenként leírni. Annak bemutatására, hogy a gyár gyakorlatában ez a módszer nem volt egyedülvaló, talán a felsoroltak is meggyőzőek lehetnek. A Julcsa tál készítésének alkalmi, ajándékozási célját azonban szeretném még egy példával alátámasztani. 1875-ben Zsolnay Vilmos idősebbik lánya is festett egy 35 cm-es tálat, amelyen „Teréz XII./10. 1875." jelzés olvasható 15 (13-14. kép). Teréz tálja nincs bevonva eozinnal, miként Júliáé. Ám 1894-ben erről is készült másolat. Azt, hogy 1875 karácsonya előtt a Zsolnay nővérek szépen díszített, szignált tálaikat milyen szándékkal festették, sejthető. Ám azt, hogy miért kapott eozin bevonatot csak a Júliáé, nem tudjuk. Ebből azonban nem következik, hogy a Julcsa tál eozinja 1875-ben keletkezett. Az eozin kísérletek 1891-ben kezdődtek. Éppen jó időben ahhoz, hogy a Zsolnay gyár az 1890-es évek végén már a színpompás, tökéletesen szép eozinnal fogadhassa az új stílust, a szecessziót. Ennek stilizált, magyaros díszű változatában talán a Julcsa tál is példa lehetett volna. Jegyzetek 1. Tál, 1875. XI. 5. 0 31 cm. Fazon 220, Dekor 30. Ltsz. 51.3197. 2. Bokály, 1875. XII. 21. Magasság 20,5 cm. Fazon 10, Dekor 30. Ltsz. 51.890. Ugyanezzel a dekorral van egy másik, hibás, csorbult példány: Bokály, 1878. Magasság 27 cm. Fazon 10, Dekor 30. Ltsz. 51.2345. Leltári adatainál Zsolnay Teréz megjegyzése: „defekt, későbbi kivitel". A bokályból a szállítójegyzék tanúsága szerint egy pld.-t az 1878. évi Párizsi Világkiállításra is kivittek. (Fakturenbuch 101. 1878. 73. old. 88. tétel. Baranya megyei Levéltár.) Bokály, 1875. XII. 21. Magasság 23 cm. Fazon 10, Dekor nincs bevezetve. Ltsz. 61.70. Tolltartó, 1875. XII. 21. Magasság 14,7 cm. F. 87. Dekor nincs bevezetve. Ltsz. 51.903. NncELSZKY Géza: A Zsolnay gyár művészete. Pécs Mj. Város Tanácsa V. B. Művelődési Osztálya kiadása, Pécs, 1959. 29. old. A „pát" (massza, pép) a gyár szóhasználatában tört porcelánt, vagy fehércserép őrleményt jelentett, amelyet később az eozinnal türkiz mázba keverve arra használtak, hogy megakadályozzák a díszítőfestékek szétfolyását. (Kovács István szíves közlése.)
