Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Természettudományok - Kevey Balázs: A szentgáti (Baranya megye) bükk-állomány társulási viszonyai

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42(1996-97) 13-26 Pécs, 1998 A szentegáti bükk-állomány társulási viszonyai KEVEY Balázs KEVEY, В.: Coenoiogicai features of the beech wood at Szentegát, County Baranya, South Hungary Abstract. The present study conveys the coenoiogicai analysis of a lowland beech population. The studied forest at Szentegát is situated on the Dráva lowlands, in the floral district Titelicum.Several montane plant species find refuge in the studied association, which have survived since the Beech I. age (from 3000 В. С to 800 В. C), while several plant species with submediterranean features are probably survivors from the Oak age (from 5500 В. С to 3000 В. C). Based on its species composition, this association is most closely related to Leucojo verno-Fagetum Kevey - Borhidi 1992, and to Querco roboriCarpinetum Soó - Poes 1957. The studied beech populations which are significant from the aspect of floral and vegetation history, are today part of a nature reserve, yet, their protection is not satisfactory. Bevezetés akit 1988-ban kalauzoltam el ebbe az erdőbe, s aki jól ismerte a Bodrogköz és a Szatmár-Beregi-sík hasonló faji összetételű bükkálloniányait. Az erdészek egy része ugyan telepítettnek véli a bükk Dráva-síki előfordulásait, azonban a közelben egy földrajzi név (Páprád „Bükkhát") mellett Árpád-kori dokumentum (Sámod: „arbor que dicitur bykfa") is igazolja őshonosságát (REUTER 1963). Ezek hitelességét egy II. József korából származó adat (Bolmány = Bolman) is megerősíti (KEVEY 1984b, 1996), de az őshonosság mellett szólnak az egyéb környékbeli bükk-előfordulások és ezek társulási viszonyai is (vö. HORVÁT 1942a, 1942b, 1958,1972; KALINIC, RAU 1973; KEVEY 1984b; KIRÁLY, SZALACSI 1994; RAU 1971, 1975). A bükk (Fagus sylvatica L.) közismerten hegy- és dombvidéki fafaj, s csak ritkán húzódik le az Alföldre (vö. BLATTNY 1910, FEKETE, BLATTNY 1913, JÁRÓ 1962, Soó 1970). Történeti növény földrajzi kutatások bebizonyították, hogy egykor jóval gyakoribb volt mint ma. Már a harmadkorban megjelent a bükk az Alföldön, de a jégkorszakban délre vándorolt (ZÓLYOMI ex verb.). E hideg időszak eltelte után a meleg és nedves klímájú Tölgykorban (i.e. 5500-tól 3000-ig) jelent meg ismét, de ekkor még csak szálanként fordult elő az erdőkben. Legnagyobb gyakoriságát a hűvös és csapadékos Bükk I. korban (i.e. 3000-től 800-ig) érte el, amikor az Alföld peremvidékein erdőalkotó szerepet is betöltött. A kissé melegebb, szárazabb és kontinentálisabb éghajlatú Bükk II. korban (i.e. 800-tól napjainkig) - néhány refugiumhelytől eltekintve - gyakorlatilag visszahúzódott a síkságról a környező hegy- és dombvidékekre (vö. ZÓLYOMI 1936,1937,1952,1958,1980,1987,1995; JÁRAIKOMLÓDI 1966a, 1966b, 1968). A Déli-Alföld flórajárásán (Titelicum) ma is többfelé megtalálható a bükk (vö. HORVÁT 1942a, 1942b, 1958b; RAU 1971, 1975; KEVEY 1984b, 1996). E lelőhelyek közül a Szentegáti-erdó gyertyános-tölgyeseiben többfelé konszociációt is képez. Sok alföldi gyertyános-tölgyest bejártam, de olyan szép, egészséges, természetes állapotban levőt, mint a szentegáti bükkelegyes állomány, sehol sem láttam. Ugyanez volt a véleménye Jakucs Pálnak is, A kutatás története A Szentegáti-erdóből elsőként HORVÁT (1942) közölte a bükköt, aki három évtizeddel később a Dráva-sík gyertyános-tölgyeseinekjellemzésekor egy cönológiai táblázatot is közöl (vö. HORVÁT 1972). Tíz felvételéből kettő származik a Szentegáti-erdőből „Bürüs: Sikota" megjelöléssel, s mindkettőben előfordul a bükk, bár csak kisebb mennyiségben (A-D = -t-1). Később PAPP (1975)a Dráva menti tölgyesek természetes felújítási módszereit tárgyalja, s ezen belül kitér a Szentegáti-erdó bükkállományának megőrzési lehetőségeire is. BÖKÖDI (1978) ismerteti e bükkelegyes gyertyános-tölgyes termőhelyi viszonyait, erdőgazdasági vonatkozású adatait, valamint természetvédelmi jelentőségét. Legújabban KIRÁLY és SZALACSI (1994) kilenc cönológiai felvétellel mutatja be a nevezetes bükklelőhely társulási viszonyait. E montán elemekben igen gazdag gyertyános-tölgyesekkel 1973-ban kezdtem ismerkedni Vöröss László Zsigmond, majd Horvát Adolf Olivér társaságában. 1978ban határoztam el, hogy - amíg nem késő - cönológiai felvételeket készítek a szentegáti bükkállományból, s ezek feldolgozásának eredményeit egy dolgozatban ismertetem. Eddig 51 alkalommal kerestem fel a Bürüs és Dencsháza között elterülő Szentegáti-erdőt. Számos cönológiai felvételt készítettem, zömmel gyertyánostölgyesekből. Ezek egy részét szintetikus táblázatban