Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Néprajztudomány - Lantosné Imre Mária: Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében. III. Kápolnák

L. IMRE M.: SZAKRALIS TAJ ÉS KULTUSZ A PÉCSI EGYHÁZMEGYÉBEN, Ш. KÁPOLNÁK. 117 számos helyen maradt emléke az anyaországból hozott szobornak és képnek. Ilyen hagyomány fűződik többek között, eredetileg a kisdorogi kápolnában őrzött ún. Vier­zehn Nothelfer-t ábrázoló festményhez, a Mucsiban talál­ható Szent Bálint szoborhoz stb. A pécsi egyházmegye (Tolna és Baranya) zömében földesúri és egyházi, kisebb mértékben kamarai telepíté­sű. Vidékünkön különösen jelentős gróf Mercy Claudius Florimundus, a jobaházi Dóry, valamint a Batthyá­ny-Montenuovo birtokos családok telepítő tevékenysége. Birtokukon különösen gazdag hitbuzgalmi élet bontako­zott ki a 18-19. században. Ennek köszönhetően számos szakrális építményt létesítettek. Legkorábban a császári, kamarai birtokokon, a lakóházak építésével egyidejűleg indult meg a templom­és kápolnaépítkezés. Ezt a körülményt segítették elő az újjáépítést már hatóságilag is szabályozó központi intézmények. Bécsben 1740-80-ig működött az Udvari Építészeti Hivatal. Ez az intézmény 1757-től Franz Anton Hille­brandt neves osztrák építész irányítása alatt állt. A hivatal működési köre kiterjedt az építés minden ágára, kultúrmérnöki feladatok elvégzésére is. II. József idején, 1780-tól már az ún. „Allgemeine Oberhofbau-Direktion" vette át szerepét, a monarchia minden tartományára kiterjedő hatáskörrel. A 18. század második felére jelentősen megnövekedtek az építészeti feladatok. így hatékony szakmai segítséget jelentett 1788-ban az Országos Építészeti Igazgatóság megalapítása. A telepítő földbirtokos családok többsége Bécsben lakott, és a császári udvari körökkel, valamint az építé­szeti hivatallal is kapcsolatot tartott. A távolabbi kincstári birtokokon folyó építkezéseket kiküldött Kamerái-Archi­tektek irányították, és vezetésük mellett Kameral-Bau­meisterek, Kameral-Maurermeisterek egész raja dolgoz­ott. 12 Bár a kisebb építkezéseket helyi szinten intézték, a terveket engedélyeztetésre előzetesen be kellett nyújtani. Megjegyeznénk, hogy Mária Terézia 1771-ben elrendelte, hogy a kincstári költségen épülő templomokat három, központilag kidolgozott tervváltozat egyike szerint építsék fel. A típustervek hasonló alap-, homlokzati és metszetrajzot, valamint részletes költségvetést tartalmaz­tak. Esztétikai tekintetben puritánabbak voltak, mint a korábbiak. Megfogalmazásukban előtérbe került „a tárgyilagosság és a funkcionalitás". A homlokzatok kialakítása egyszerűsödött, a középrizalit vált hangsúlyos­sá, az ablakok és az ajtók egyenes záródásúak lettek. 13 Ez az építészeti egyszerűsödés nemcsak a templomok esetében, hanem a korabeli kápolnáknál is megfigyelhető. A 18. század végére, a fentiek alapján egyházi épületein­ken már felfedezhetők a stílusváltás, a klasszicizmus jegyei. Az épíkezések kivitelezését kezdetben az uradalom szolgálatában álló jobbágyok robotmunkában végezték. A teveli Dőry család irattárából, 1715-ből ismert Dóry László ispánjának, Ertlmayer Mihály Ferencnek levele, melyből megtudjuk, hogy kis kápolnát építenek. Ehhez a földesúr adta az anyagot, a fát. A munkát az uradalom jobbágyai végezték, még a vályogvetést is. 14 Később, a 19. században vált gyakorlattá a differen­ciáltabb munkaszervezési forma, miszerint az építkezése­ken uradalmi ácsokat, kőműveseket foglalkoztattak. A vidéki építkezések felgyorsulását elősegítette a helybeli téglaégetők megnyitása is. A Batthyány-Montenuovo uradalom területén a 18. sz. végére már két téglaégető is működött. Romjai jelenleg is láthatók, a zsidó temető alatt és a Hohl/Würzelgarten pincesor mögött, a jelenlegi mezőgazdasági szövetkezet gyümölcsösétől délre. 15 Példánknál maradva, a kegyúr Bolyban és környékén, építkezéseinél nagyobb létszámban alkalmazott birtokán lakó iparosokat. Asztalosok, kovácsok, ácsok, bognárok mellett, 1746 és 1752 között, az uradalom szolgálatában működött egy tetőcserépégető, bizonyos Krebs Johan­Egyházmegyénk kápolnái Egyházmegyénk területén mintegy 184 kápolna és 21 iskolakápolna található. A kápolnákat területi elhelyezke­désük szerint, az épület és a táj összefüggésében, vala­mint a funkció szerint csoportosítottuk. 17 (Lásd a mellé­kelt térképet.) 1. A települések belterületén álló kápolnák A. Nagykápolnák. - Alaprajzuk szerint egyhajósak, néha centrális elrendezésűek. A félköríves és a sokszögű szentélyzáródás változatai egyaránt gyakoriak. A mennyezet boltozott, vagy sík födémmel készült. A homlokzat rendszerint torony nélküli oromfalas, vagy homlokzati toronnyal, néha huszártoronnyal épült. Jellegzetesebb nagykápolnák, a teveli Szent Rókus és Rozália (1740), a paksi Szent Rókus és Szent Sebestyén (1746), a mecseknádasdi „Vértizzadó Krisztus" (1749), a kakasdi Szent Anna (18. sz. közepe ?), a bátaszéki Mária Hüf (1762), a mohácsi Szent Rókus (1762), a bólyi Szent Bálint (1771), nagynyárádi, Szent Vendel (1896), a vargái Szent Anna kápolna (1868) stb.

Next

/
Thumbnails
Contents