Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41-42 (1996-1997 )(Pécs, 1998)

Néprajztudomány - Lantosné Imre Mária: Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében. III. Kápolnák

L. IMRE M.: SZAKRALIS TAJ ÉS KULTUSZ A PÉCSI EGYHÁZMEGYÉBEN, Ш. KÁPOLNÁK. 117 számos helyen maradt emléke az anyaországból hozott szobornak és képnek. Ilyen hagyomány fűződik többek között, eredetileg a kisdorogi kápolnában őrzött ún. Vierzehn Nothelfer-t ábrázoló festményhez, a Mucsiban található Szent Bálint szoborhoz stb. A pécsi egyházmegye (Tolna és Baranya) zömében földesúri és egyházi, kisebb mértékben kamarai telepítésű. Vidékünkön különösen jelentős gróf Mercy Claudius Florimundus, a jobaházi Dóry, valamint a Batthyány-Montenuovo birtokos családok telepítő tevékenysége. Birtokukon különösen gazdag hitbuzgalmi élet bontakozott ki a 18-19. században. Ennek köszönhetően számos szakrális építményt létesítettek. Legkorábban a császári, kamarai birtokokon, a lakóházak építésével egyidejűleg indult meg a templomés kápolnaépítkezés. Ezt a körülményt segítették elő az újjáépítést már hatóságilag is szabályozó központi intézmények. Bécsben 1740-80-ig működött az Udvari Építészeti Hivatal. Ez az intézmény 1757-től Franz Anton Hillebrandt neves osztrák építész irányítása alatt állt. A hivatal működési köre kiterjedt az építés minden ágára, kultúrmérnöki feladatok elvégzésére is. II. József idején, 1780-tól már az ún. „Allgemeine Oberhofbau-Direktion" vette át szerepét, a monarchia minden tartományára kiterjedő hatáskörrel. A 18. század második felére jelentősen megnövekedtek az építészeti feladatok. így hatékony szakmai segítséget jelentett 1788-ban az Országos Építészeti Igazgatóság megalapítása. A telepítő földbirtokos családok többsége Bécsben lakott, és a császári udvari körökkel, valamint az építészeti hivatallal is kapcsolatot tartott. A távolabbi kincstári birtokokon folyó építkezéseket kiküldött Kamerái-Architektek irányították, és vezetésük mellett Kameral-Baumeisterek, Kameral-Maurermeisterek egész raja dolgozott.

12 Bár a kisebb építkezéseket helyi szinten intézték, a terveket engedélyeztetésre előzetesen be kellett nyújtani. Megjegyeznénk, hogy Mária Terézia 1771-ben elrendelte, hogy a kincstári költségen épülő templomokat három, központilag kidolgozott tervváltozat egyike szerint építsék fel. A típustervek hasonló alap-, homlokzati és metszetrajzot, valamint részletes költségvetést tartalmaztak. Esztétikai tekintetben puritánabbak voltak, mint a korábbiak. Megfogalmazásukban előtérbe került „a tárgyilagosság és a funkcionalitás". A homlokzatok kialakítása egyszerűsödött, a középrizalit vált hangsúlyossá, az ablakok és az ajtók egyenes záródásúak lettek.

13 Ez az építészeti egyszerűsödés nemcsak a templomok esetében, hanem a korabeli kápolnáknál is megfigyelhető. A 18. század végére, a fentiek alapján egyházi épületeinken már felfedezhetők a stílusváltás, a klasszicizmus jegyei. Az épíkezések kivitelezését kezdetben az uradalom szolgálatában álló jobbágyok robotmunkában végezték. A teveli Dőry család irattárából, 1715-ből ismert Dóry László ispánjának, Ertlmayer Mihály Ferencnek levele, melyből megtudjuk, hogy kis kápolnát építenek. Ehhez a földesúr adta az anyagot, a fát. A munkát az uradalom jobbágyai végezték, még a vályogvetést is.

14 Később, a 19. században vált gyakorlattá a differenciáltabb munkaszervezési forma, miszerint az építkezéseken uradalmi ácsokat, kőműveseket foglalkoztattak. A vidéki építkezések felgyorsulását elősegítette a helybeli téglaégetők megnyitása is. A Batthyány-Montenuovo uradalom területén a 18. sz. végére már két téglaégető is működött. Romjai jelenleg is láthatók, a zsidó temető alatt és a Hohl/Würzelgarten pincesor mögött, a jelenlegi mezőgazdasági szövetkezet gyümölcsösétől délre.

15 Példánknál maradva, a kegyúr Bolyban és környékén, építkezéseinél nagyobb létszámban alkalmazott birtokán lakó iparosokat. Asztalosok, kovácsok, ácsok, bognárok mellett, 1746 és 1752 között, az uradalom szolgálatában működött egy tetőcserépégető, bizonyos Krebs JohanEgyházmegyénk kápolnái Egyházmegyénk területén mintegy 184 kápolna és 21 iskolakápolna található. A kápolnákat területi elhelyezkedésük szerint, az épület és a táj összefüggésében, valamint a funkció szerint csoportosítottuk.

17 (Lásd a mellékelt térképet.) 1. A települések belterületén álló kápolnák A. Nagykápolnák. - Alaprajzuk szerint egyhajósak, néha centrális elrendezésűek. A félköríves és a sokszögű szentélyzáródás változatai egyaránt gyakoriak. A mennyezet boltozott, vagy sík födémmel készült. A homlokzat rendszerint torony nélküli oromfalas, vagy homlokzati toronnyal, néha huszártoronnyal épült. Jellegzetesebb nagykápolnák, a teveli Szent Rókus és Rozália (1740), a paksi Szent Rókus és Szent Sebestyén (1746), a mecseknádasdi „Vértizzadó Krisztus" (1749), a kakasdi Szent Anna (18. sz. közepe ?), a bátaszéki Mária Hüf (1762), a mohácsi Szent Rókus (1762), a bólyi Szent Bálint (1771), nagynyárádi, Szent Vendel (1896), a vargái Szent Anna kápolna (1868) stb.