Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Történettudományok - Rózsa Miklós: Caflish Kristóf cukrász és svájci rokonsága
94 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) oberer Dorfteil, a múlt századi helyi népnyelvben az alsó rész neve Trins Unterdorf. 1870-ben Hohentrinsnek 910 lakosa volt. Ez a szám 1900-ra 730-ra csökkent. (Az 1980. évi népszámlálás szerinti lakosságszám 830, melyből 379 (46 %) rétoromán anyanyelvű. 24 Caflisch Kristóf atyja: Felix Caflisch ottani polgár, anyja Menga (=Domenica vagy Mónika) Fieny. Atyai nagyszülei Christian Caflisch és Margaret (=Margit) Tscharner. Anyai nagyszülei Christoph Fieny községi előljáró (Landamman) és Agnes Fieny 25 . Caflisch Kristóf a 13. életévének betöltését követő tavasszal elhagyta szülőfaluját, és 1852. május 11-én Nagyváradon beszegődött 4 évre nagybátyjához, Finy Leonhard polgári cukrászhoz 26 inasnak. 1856. május 11-i felszabadulásakor 27 a Magyar Koronaországban az iparviszonyokat a cs. kir. Helytartóság ideiglenes főnökének 1851. február 6-i keletű hirdetményével ,,a' kereskedési és ipar-viszonyok szabályozása iránt" közzétett ideiglenes utasítás, az ún. Ideiglenes Iparrendtartás 28 szabályozta. E szerint a cukrászipar engedélyezett (helyesen: engedélyhez kötött) ipar volt (80. §), s önállóan gyakorlásához megkívánt kellék volt az ipar megtanulásáról nyert tanulási bizonyítvány, más nevén a felszabadító levél meglétén kívül legalább hat legény- és vándorlási év (95. §). Ezeket Caflisch Kristóf a felszabadító főnökével a felszabadítását követően legényi munkaviszonyba kerülve - kezdi meg, s nála 1858. március 15ig dolgozott 29 . Majd Budára ment, ahol a vári Müller Antal cukrásznál 30 volt segéd. E munkaviszonya csak 3 hónapig, lfc58. június 17-éig tartott 31 . 1858. június 19étől 1859. április 30-áig Steger Viktor székesfehérvári cukrász 32 segédje volt. Az azt követő három hónap alatti tevékenységéről nincs adat. 1859. június 29-étől 1863. április 29-éig anyjának féltestvérénél, Fieny András mezőtúri cukrásznál dolgozott 33 . 1860. május 1-én az Ideiglenes Iparrendtartás helyébe lépett az 1859. december 20.-án kelt császári nyílt paranccsal kiadott iparrendtartás 34 , amely szélesebb utat nyitott az iparszabadság elvének érvényesüléséhez, kötetlenebbé tette az iparűzés lehetőségét. Iparigazgatási rendszerében a cukrászipar a szabad iparok közé tartozott, és nem volt képesítéshez kötött (13., 16., 30. §). Az Iparrendtartás megszüntette a legények vándorlási kötelezettségét, s a segédnek szükséges igazolványként a munkakönyvet rendszeresítette (74. §), amelybe a munkaadó szóbeli vagy írásbeli bizonyítványa alapján a közigazgatási hatóság jegyezte be a fennállott munkaviszony időtartamát. Caflisch Kristófnak volt-e az Iparrendtartás szerinti munkakönyve, nem tudjuk. Tény, hogy ilyen írásos emlék fennmaradása nem ismeretes. Ezért az 1860. május 1. utáni munkaviszonyai helyéről és időtartamáról tudósító forrásokként is csak a munkaadóitól kapott bizonyítványaira támaszkodhatunk. A mezőtúri munkaviszony 1863. április 29-i megszűnését röviddel követően Caflisch Maffei János aradi cukrász segédje lett, akitől közel 6 hónapi munkaviszony után, 1863. október 16-án lépett ki 35 . Négy nap múlva már Palkó Károly lugosi 36 cukrász segédje lett. 1868. április 20-áig tartott itteni munkaviszonyát 37 1868. május 7-i kezdettel Giovanolli János pécsi cukrásznál dolgozással váltotta fel, ahol 1868. október 2-áig volt segéd 38 . 1869. április 27-én Pécs sz. kir. város tanácsa által hozott határozat szerint a cukrászipar önálló űzéséhez kapott iparjogosítványt. Ez iránti kérelmében előadta, hogy nem új üzletet nyit, hanem Hügel Benjamin cukrászatát vette 39 meg . Azzal, hogy Caflisch a cukrászipar tanulása végett a Nagyváradon működött nagybátyjához jött, követte a graubündenieknek azt a régi szokását, amelyet mint sajátosságot Kohl is megemlít útleírásában, nevezetesen, hogy a kirándorlók közül azok, akik külföldön a cukrásziparból akartak megélni, az ipar megtanulása végett a már külföldön cukrászként működő rokonokhoz szegődtek inasnak. IV. Caflisch néhány nap híján 12 év időtartamú legényévei idejéből van a legkorábbi írásos emlék a szülőhazájában élő rokonaival tartott kapcsolatáról. A székesfehérvári Steger Viktornál fennállott segédi munkaviszonyának saját kérésére - 1859. április 30-án történt megszűnését követő napon írt levelet haza TW/ibe, amelyen azt panaszolja, hogy nem jól megy sora. A válaszlevél az Engadin-Ъэ? 0 történt utazása miatt akadályozott atyja helyett apai nagyapja 1859. május 25-én küldött rétoromán nyelvű - levelében a rossz hír miatti elszomorodásukról ír. Tájékoztatja unokáját, hogy az otthoniak annak örülnének, ha unokája hazajönne 41 . Lehet, hogy Caflisch a nagyatyai hívásnak eleget tett. A levél vételét követő 2 hónapból ugyanis nem maradt fenn magyarországi munkaviszonyról szóló bizonyítványa. Lehet, hogy azért nem, mert hazautazott, majd onnan visszatérve foglalta el a mezőtúri segédi állást.
