Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a 18. századi Baranya megyei zsidóság foglalkozásáról és jövedelméről

RADNÓTI ILONA: ADATOK A 18. SZÁZADI BARANYA MEGYEI ZSIDÓSÁG FOGLALKOZÁSÁRÓL ÉS JÖVEDELMÉRŐL 83 Az egyéb foglalkozási körben két rabbit írtak össze. Jövedelmeik között igen nagy volt az eltérés. A Szentlo­rinci járásban 150 forinthoz, a Baranyaváriban csupán 62 frt 18 kr-hoz jutott a zsidó közösség alkalmazásában álló egyházi személy. Árnyaltabbá tehető a Baranyában élő zsidó családok anyagi helyzete, ha az ingatlanokból és állattartásból szerzett bevételeiket is figyelembe vesszük. Házzal a baranyai zsidók közül csak öt családfő (4,1%) rendelkezett, közülük három a Baranyavári, további kettő a Szentlőrinci járásban lakott. Foglalkozá­sukat tekintve négyen kereskedők, egy pedig fuvarozó volt. A Baranyavári járásban élő mindhárom kereskedő a magasabb jövedelműekhez tartozott, a házból szerzett (egy esetben 18, két esetben 12 forint) bevételeik összjö­vedelmük csekély hányadát (4,4%, 10% illetve 7%) tették ki. A Szentlőrinci járásban élő zsidó háztulajdono­sok így szerzett jövedelme három-három forint volt, összes bevételük 6%-a alatt maradt. Az itt élő fuvaros az alacsony, a kereskedő a közepes jövedelmi kondíciókkal rendelkezők közé sorolható. Népesebb volt a földtulajdonnal (szántó, rét, szőlő, kert) bírók csoportja. A baranyai zsidóság 13,4%-a (17 család) rendelkezett mezőgazdasági ingatlannal. Közülük 10 a Hegyháti járásban, további 4 a Baranyaváriban, 2 a Szentlőrinciben, 1 a Siklósi járásban lakott. Többségük (10 családfő) kereskedő volt, hatan a kettős foglalkozású­ak közé tartoztak, egy családfő az iparosok közé számító fuvarozó volt. A földből származó jövedelmek nagysága általában nem érte el a házból befolyó jövedelemét. Kevesebb mint két forinthoz jutott 8 család, további hat bevétele 4 forint alatt maradt. Az Old községben élő Schwartz Illés földje évi 7 forintot hozott. Két családhoz ennél nagyobb összeg került, egyikük szőlőjéből évi 10 forint jövedelemre tett szert, másikuk - szőlőből és kertből - 14 forinthoz jutott. A mezőgazdasági ingatlanok tulajdonosai a közepes és magas jövedelműek közé tartoztak, többségüknél összjövedelmük töredékét jelen­tette az így szerzett bevétel. Kivétel volt - a fentebb említett - szőlőt és kertet is tartó kereskedő, aki jövedel­mének 10%-át ebből nyerte, és az Old községben élő zsidó családfő, akinek bevételéhez 12,3%-ban járult a földből származó jövedelem. A megyében 27 (22,1%) zsidó család 50 lovat tartott. A tulajdonosok között volt kereskedő, kettős foglalkozá­sú, bérlő és fuvaros. Egy kereskedő és a fuvaros 3-3 lovat, hét kereskedő, két árendás és két kettős foglalkozá­sú 2-2 lovat tartott. A lótartásból származó jövedelmeket járásonként eltérő, de egy-egy járáson belül általában azonos összegekre becsülték. A Baranyavári járásban 2, a Hegyhátiban 20, a Mohácsiban 10, a Szentlőrinciben 12-15 forintot számítottak lovanként. A különbségek vélhetően nem annyira a lovak állapotától, mint inkább az azokkal - saját és mások számára - végzett tevékeny­ség eltérő voltából fakadtak. A 27 családból 8 kisjövedel­mű volt, az б esetükben éves bevételükhöz több mint 50%-ban járult a lótartás. A többiek a magas jövedelmű­ekhez tartoztak, és a lovakból származó pénzbevételük összjövedelmük 5%-a alatt maradt. A zsidó fuvaros megélhetését - házából és földjéből szerzett csekély bevételét leszámítva - 3 lova biztosította. Baranyában 25 (20,5%) zsidó családnak volt összesen 26 fejőstehene. A tehéntartásból származó jövedelmeket a Baranyavári, a Hegyháti és Szentlőrinci járásokban 4 forintra, a Mohácsiban valamivel több mint 2 forintra becsülték. A többségükben jó anyagi helyzetben lévő kereskedőknek, kettős foglalkozásúaknak, bérlőknek volt tehenük. Abból keletkező bevételeik jövedelmük egészé­hez képest elhanyagolhatóak. Három 60 forint alatti jövedelemmel és egy igen alacsony (34 forint) bevétellel rendelkező család esetében az összes jövedelemben 10% körüli összeget jelentett a tehéntartásból származó bevétel. Az egyéb jószágok közül 3 ökröt, 4 borjút és 26 kecskét írtak össze. Az ökrök évi 18 forint jövedelmet biztosítottak tulajdonosuknak, a Baranyavári járás legmódosabb kereskedőjének Natan Tauseknek. Kecskéje 16 (13,1%) családnak volt. Három család három-három, további öt 2-2, hét pedig egy-egy kecskét tartott. Az összeírások szerint kecsketartásból évente csak a Mohácsi járásban lehetett jószágonként 1 forintra szert tenni, a többi járásban ennél kisebb bevételt eredménye­zett. Hasonlóan kevés bevételt jelentett a borjútartás is. Mindkét jószágot a jobb anyagi lehetőségekkel rendel­kező családok tartották. A baranyai zsidóság jövedelmeinek elemzéséből egy gazdaságilag erősödő, jövedelmek tekintetében egyre jobban differenciálódó társadalmi réteg képe bontakozik ki. A kialakult különbségek járásonként, foglalkozási csoportonként, családonként is jelentősek. A legkisebb és legnagyobb jövedelmek között valamennyi foglalkozási csoportban többszörös a különbség. A Szentlőrinci járás kivételével a legkisebb átlagjöve­delemmel a kézművesek rendelkeztek. Feltűnően nagy jövedelmi különbségek a kereskedéssel foglalkozók körében alakultak ki. A baranyai zsidóság körében kiemelkedőnek tekinthető 1000 forint feletti bevételekhez is olyan kettős foglalkozásúak jutottak, akik jövedelmük meghatározó részét kereskedésből szerezték, de a legki­sebb (15 forintot) jelentő jövedelmet szerzők között is volt kereskedő. E szignifikáns különbségek okainak feltárása további kutatásokat igényel. A ház és földingatlanok birtoklása általában a jobb anyagi helyzetben lévő kereskedőkre jellemző. Az

Next

/
Thumbnails
Contents