Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Természettudományok - Józan Zsolt: A Mecsek méhszerű faunája (Hymenoptera, Apoidea)

30 A JANUS PANNONTUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) pha, Macropis, Lithurgus, Dioxys, Ammobates, Biastes és a Xylo сора. A családok közül a legfajgazdagabb a Megachilidae, amelynél a hazai fajok 73 %-a került elő. A Halictidae fajok 69 %-át sikerült kimutatni a hegységből. A legkevesebb fajt az Anthophoridae családnál találtunk, mindössze 56 %-ot. A bakonyi faunában az Andrenidae és a Helictidae fajok, míg a Kiskunságon az Anthophoridae fajok részaránya jelentősebb, mint a Mecsekben (1. táblázat). A Mecsekben előkerült fajok közül Magyarország faunájára újnak bizonyult a Colletés graejfei Alfk., Hoplitis praestans (Мог.), Eucera parvula Friese és a Bombus haematurus Krie. A ritka, színező faunaelemkről a későbbiekben részletesebb leírást adunk. Néhány fajt érdemes itt megemlíteni, melyek az Alföld homoki biotópjaiban elterjedtek, másutt ritkák, ám a Mecsekben is előkerültek: Hylaeus euryscapus Först., Colletés pallescens Nosk., Сamptopoeum frontale (F.), Halictus setulellum (Strd.), Anthidium interruptum (F.), Anthidium cingulatum Latr., Anthidium laterale Latr., Hoplitis manicata (Morice), Coelioxys emarginata Först., Tetralonia tricincta (Er.), Tetralonia dentata (Klug), Amegilla garulla (Rossi). A vizsgált területen több olyan ritka, mediterrán faj él, mely hazánkban csak, vagy túlnyomórészt a meleg klímájú hegylábi övezetekben került elő: Colletés graeffei Alfk., Andrena hedikae Jaeger, Lasioglossum buccale (Pér.), Lasioglossum convexiusculum (Schck.), Lasioglossum corvinum (Мог.), Lasioglossum tricinctum (Schck.), Rophites algirus trispinosus Pér., Stelis odontopyga Nosk., Doxys cincta (Jur.), Dioxys pannonica Mocs., Chelostoma foveolatum (Мог.), Hoplitis praestans (Мог.) Hoplitis tenuispina (Alfk.), Anthocopa andrenoides (Spin.), Anthocopa ligurica (Мог.), Anthocopa tergestensis (Ducke), Megachile albisecta (Klug), Nomada facilis Schwarz, Ammobates vinctus Gerst., Parammobatodes minutus (Mocs.), Tetralonia acutangula Мог., Eucera parvula Friese. A hegység faunájában kevés a montán, szubmontán elterjedésű faj: Melitta haemorrhoidalis (F.), Trachusa byssina (Pz.) Stelis minuta Lep. et Sérv., Osmia pilicornis Sm., Hoplitis ravouxi (Pér.), Hoplitis claviventris (Ths.), Bombus hypnorum (L.), Psithyrus bohemicus (Seidl.) E fajok mindegyike él a dombvidékeinken is. Magyarország és a faunaterület hegyvidékein elterjedt Dufourea és Halictoides fajok a vizsgált területen nem kerültek elő. Az Osmia parietina Curt, a hegységben nem került elő, lelőhelyi adata téves meghatározáson alapult (MÓCZÁR 1958b). A Mecsek méhszerű faunáját összehasonlítottuk néhány más hazai területével, a Jaccard-index alapján. A faunahasonlóság értéke a hegy- és dombvidéki tájakkal lényegében megegyezik: 0,72-0,75. A kiskunsági faunával a hasonlóság jóval kisebb mértékű: 0,54 (2. táblázat). Az egyes családok esetében az index értéke változó. A legjobb egyezés a Halictidae és a Colletidae, míg a legkisebb az Andrenidae család esetében alakult ki. Érdekes, hogy a Colletés, Hoplitis és az Anthophora fajoknál teljes egyezés jött létre a Mecsek és a Bakony, illetve a Balaton-felvidék között. A hegylábi övezetekre igen jellemző Hoplitis és Anthocopa fajoknál a vizsgált terület és a Kiskunság faunája a legkisebb egyezést mutatja (0,33-0,38). Ezzel szemben magas az index értéke a két terület Megachile fajai esetében (0,8). Feltűnő, hogy a fészekparazita fajoknál (Stelis, Coelioxys, Nomada) A Jaccard-index értéke az átlagosnál alacsonyabb. Az Eucera fajok esetében a Mecsek csak a Zseliccel mutat jó egyezést, a többinél az érték meglehetősen alacsony. A Mecsekben gyűjtött fajok közül 32 % széles elterjedésű (holarktikus, palearktikus, nyugat-palearktikus, euroszibériai). Itt lényeges különbséget találunk a hegység déli és északi oldalán élő faunánál. Az összehasonlításban szereplő többi területtől a Mecsek e tekintetben alig tér el. Az európai taxonok számaránya a Zselicben magasabb, a Kiskunságban jóval kisebb, mint a Mecsekben. A mediterrán elterjedési típusú faunaelemek részaránya összesen 40 %. A hegység északi és déli részén élő fauna összetételében itt is lényeges eltérést tapasztaltunk, mintegy 8 %-ot. A Mecsek e téren jó egyezést mutat a Balaton-felvidékkel, és közel áll a Kiskunsághoz. A Zselic ettől az értéktől néhány százalékkal elmarad (3. táblázat). Ökofaunisztikai értékelés A Mecsek klimatikus viszonyaira a változatosság jellemző. A hegység déli lejtőin a tenyészidőszak középhőmérséklete csak némileg alacsonyabb, mint a Kiskunságon, a januáré ezzel szemben lényegesen enyhébb. Az évi csapadékmennyiség jelentősen magasabb. A tavaszi felmelegedés igen korán megkezdődik. Az északi lejtők éghajlati viszonyai a Zselichez, a Dunántúli-dombság nyugati részéhez és a Bakony középmagas övezetéhez hasonlók. A déli lejtők klímaviszonyai a Balaton-felvidékéhez állnak közel. A Mecsekben az 500 méternél magasabb régió jóval kisebb kiterjedésű, mint a Bakonyban. Ezzel magyarázható a montán fajok előzőekben taglalt kis száma, illetve hiánya.