Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Természettudományok - Józan Zsolt: A Mecsek méhszerű faunája (Hymenoptera, Apoidea)

JÓZAN ZS.: A MECSEK MÉHSZERŰ FAUNÁJA (HYMENOPTERA, APOIDEA) 31 A déli lejtők illír jellegű karszterdői (Orno-Querceto pubescentis), karsztbokorerdői (Cotino-Quercetum pubescentis), valamint ezek szegély társulásai, az egyre kisebb területre korlátozódó sziklagyepek az élőhelyei a ritka, meleg- és szárazságkedvelő (stenoök és euryök eremophil) mediterrán elterjedésű fajoknak. A legértékesebb ilyen területek a Tettye, a Dömörkapu, a Misina és a Tubes déli lejtőin találhatók. A csak innen előkerült fajok több mint 87 %-a tartozik a fent nevezett ökofaunisztikai fajcsoportba, ezen belül a szűktűrésűek aránya közel 22 %. A hegység északi részén 35 olyan faj került elő, melyeket a déli fekvésű biotopokban nem gyűjtöttek. Ezek 43 %-a hideg- és nedvességkedvelő (hylophil), és csak 31 %-uk meleg- és szárazságkedvelő. A déli lejtők cseres tölgyesei és ezek szegélytársulásai a tavaszi hónapokban sokféle Andrena és Nomada faj élőhelyei. A vizsgált terület magasabb részein és az északi lejtőkön az illír jellegű gyertyános tölgyesekben (Helleboro-Carpinetum) a méhszerű fauna már kissé szegényesebb. A hegység északi lejtőin a sokfelé kialakult gyepek és cserjések - melyek főként legelőként hasznosultak valamint az útmenti szegélytársulásaik területén került elő a méhszerű fajok túlnyomó része, főképpen Andrena, Nomada, Lasioglossum és Sphecodes fajok. Lösz és sárgaföld túlnyomórészt a hegység északi peremterületén borítja a felszínt, így ezek a Zseliccel szemben a vizsgált területen kevésbé jelentős ökológiai tényezők. A hegység délkeleti előterében Pécsszabolcstól Hirden át Pécsvárad térségéig miocén és pliocén eredetű homokrétegek feltárásai találhatók. Itt néhány homokkedvelő faj találja meg életfeltételeit: Colletés fodiens (Geoffr.), Andrena argentata Sm., Andrena barbilabris (K.), Andrena vaga Pz., Halictus confusus perkinsi Blü., Nomioides variegatus (Oliv.), Anthidium laterale Latr. és a Heliophila bimaculata (Pz.). Ezen fajok száma jóval alacsonyabb, mint a Dunántúl nagyobb homokterületein és a Kiskunságon élőké. A Cserkúttól délre (Zsebe-domb) lévő konglomerátumból felépült hegylejtőn olyan biotópokat találunk, ahol együtt élnek a ritkább homokkedvelő fajok és a sziklagyepek karakterfajai. Ennek magyarázata az, hogy a konglomerátum mállástermékei a durva homoktól a kőtörmelékig, görgetegekig váltakoznak, így mindkét fajcsoport számára alkalmas környezeti feltételeket biztosítanak. A hegység Apoidea faunájában a meleg- és szárazságkedvelő fajok részesedése kerekítve 55 %. A déli oldal lelőhelyein ez az érték valamivel magasabb, az északi oldalon lényegesen alacsonyabb, csak 42 %. Az eltérés még élesebben mutatkozik meg, ha a szűktűrésűek (stenoök eremophil) részesedését tekintjük. A két terület közti különbséget vizsgálhatjuk úgy is, hogy az értékeket a lelőhelyek számának figyelmébe vételével súlyozzuk. így számítva a déli oldalon élő faunában az eremophil faunaelemek súlyozott hányada eléri a 64 %-ot (11,4 % stenoök, 52,9 % euryök). Ugyanezek számaránya az északi oldal faunájában kereken 55 % (2,3 % stenoök, 52,6 % euryök). A Bakonyban az eremophil fajok részaránya 2,5 %kai magasabb, csak a Balaton-felvidéket tekintve a különbség már megközelíti az 5 %-ot. A Kiskunságban ezen faunaelemek részesedése pedig meghaladja a 64 %ot. A Zselic hasonló fajainak aránya alacsonyabb, mint a Mecsekben, ezen belül a stenoök fajoké jóval kisebb, de jelentősebb magasabb, mint a vizsgált terület északi részén élő faunáé. A széles tűréshatárú fajok (hypereuryök intermedier) számaránya az egyes területeken 2-3 %os ingadozást mutat, kivéve a Mecsek északi felét. Természetesen a hideg- és nedvességkedvelők (hylophil) részaránya az előzőekben taglaltakhoz képest fordítottan alakult. Itt a két szélsőséges értéket az Észak-Mecsek és a Kiskunság faunája képviseli. Az eremophil és hylophil fajcsoport arányát a hányadosuk értéke jól kifejezi, és az egyes faunák jellegzetes ökofaunisztikai karakterét szemléletesen mutatja meg (4. táblázat). Az egyes területek faunáját összehasonlítottuk a saját (csak az egyik, illetve csak a másik tájon előkerült) fajok megoszlása szerint is (5. táblázat). A Bakonnyal való összehasonlításnál a Mecsek saját fajai közt több az eremophil ökofaunisztikai karakterű. Néhány színező faunaelem jellemzése Hylaeus euryscapus Förster, 1871 - Pécsvárad: Haraszt, 1989. VII. 7., 1 9. - Az Eupannonicumban elterjedt faj, meleg és szárazságkedvelő. A Dunántúlon már kifejezetten ritka. Colletés graeffei Alfken, 1900 - Pécs: Misinatető, 1960. VIII. 8., 1 <? (leg. Bajári). - Igen ritka, feltehetően mediterrán elterjedésű állat. NOSKIEWICZ (1936) Dél-Tirolból (Tolmein), Ausztriából (Steiermark) és a Krim-félszigetről (Szimferopol) említi előfordulását. TKALCU (1974) Kelet-Szlovákiában a „Szlovák Karszt" területén négy lelőhelyét említi Plesivec, Vidova, Domica és Túrna környékéről. WARNCKE összefoglaló munkájában (1986) említi még a Morva-medencéből is. Magyarországon előkerült még egy-egy példánya a következő lelőhelyekről: Budapest: Ujlaki-hegy (leg. Csiki), Hármashatárhegy Geg. Mihályi); Vonyarcvashegy: Vas-hegy (legJózan). Elterjedési adatai szerint a mészkőhegységek lakója. Magyarország faunájára új. Colletés mlokossewiczi Radoszkowski, 1891 - Pécs: Szabolcsfalu, 1975. VII. 9., 1 <f, Zsebe-domb, 1976. VII. 8., 1 <?. - Igen ritka palearktikus faj. Magyarországon ezideig csak Sukorón (MÓCZÁR 1961b) és a Zselic néhány pontján közölték előfordulását (JÓZAN 1990). Andrena chrysosceles (Kirby, 1802) - Kővágószőlős, 1989. IV. 9., 2 <?. Európai elterjedésű, szélesebb tűréshatárú állat. Közép-Európa északi és nyugati részén sokfelé előkerült. Nálunk csak Simontomyán