Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Kovács Orsolya: Népi elemek, folklorizálás a Zsolnay kerámiában

KOVÁCS ORSOLYA: NÉPI ELEMEK, FOLKLORIZÁLÁS A ZSOLNAY KERÁMIÁBAN 219 A 90-es években aztán újra előkerült a népiesség, ezúttal a millennium tükrében, a nemzeti karakter kifejezőjeként. A gyári technológia azonban olyan mértékben eltávolodott a paraszti kézművesség színvonalától, hogy nyilvánvalóan csak áttételesen lehet inspirálója a tervezésnek. A millenniumi kiállításra szánt „magyaros" munkák az új technika, az eozin lehetőségeinek megfelelően gazdag színezésükkel, irizáló fényükkel tűnnek ki. A motívumkincs, amit felhasználnak, összetett és bonyolult. A JPM gyűjteményében lévő 52.606.-os füles korsó formai előképe a gyűjteményben lévő siklósi korsó (ltsz. 51.619.). Az eredeti cserépedény, ún. „csöcsös" korsó barna mázas, fehér ónmázas díszítéssel, amelyet írókázott csíkok egészítenek ki. A Zsolnay gyárban 1897-ben készült változat mustrája szinte naturálisan aprólékos virág- és levélminta, amelyet kontúrvonalak emelnek ki. Színezése - sötétkék alapon vörös és kékeszöld - az eredetitől eltérően az eozin technikában rejlő festői lehetőségeket aknázza ki. Az 1890-es évek végén a fazonkönyvek tanúsága szerint nagyobb számban tűnnek fel a paraszti fazekasságból származó formák. A 7-es fazonkönyvben szereplődíszkorsók jelzik az ízlés változását: a szűk, gyűrűs nyakú, öblös szájú díszedények bár követik az előkép formáját, megnyúlt arányaikkal, erőteljes tagolásukkal finomítják azt (F: 5176, 5179, 5180). Az 5177-es fazonszámú kulacs még tovább megy az eredeti forma megváltoztatásában: talpa megismétli a vállszíjtartó áttört motívumát, homorú oldalfalának közepén áttört, kerek nyílás, amellyel átmenetet alakít ki a teljes és a pereckulacs között. Ennél jóval messzebb megy a szabad formálásban Apáti Abt Sándor, aki a már korábban ismert és alkalmazott „askos" típusú korsót dolgozza fel duplafalú edényekhez készült variációin. A kettős nyílású korsó eredete kecskebőrből készült tömlő

13

. Magyarországon kizárólag a Dunántúlon ismeretes, az Alföldön vagy Erdélyben nem fordul elő. Ez az antik edénytípus az egykori római birodalom területén élt tovább, a középkorban gyakori volt állatfej kiöntővel. A technikai lehetőségek mellett feltehetően ez a típus inspirálta Apáti Abtot 6170-es és 617l-es fazonszámú, gömbtestű díszedényeinek tervezésénél. Legszembeötlőbb a hasonlóság a 6199-es fazonszámú rajzon, amelyen csak két nyílás szerepel, elhelyezésük és az edény formája egyaránt az askosra utal. Sikorski Tádé az 51.4824.-es leltári számú díszkorsóján szintén az askos típust dolgozza fel (1902-es formaterv). Ezt fehér alapon magyaros virágmotívumok díszítik, fogantyúja alatt áttört, duplafalú motívummal. A CSENKEY Éva által publikált

14

, feltehetően Apáti szecessziós tulipán dekorjával díszített változat jelzi, hogy az építészekhez hasonlóan a szecesszió formatervező művészei is meglelték a századfordulón a népművészetben rejlő konstruktív, formaalakító lehetőségeket. A paraszti fazekasság funkcionális tisztasága tehette indokolttá, hogy feltűnnek korábban nem gyártott edénytípusok, mint a 6460-as fazonszámú tál, amelynek közvetlen előképe Zsolnay Vilmos mintagyűjteményében őrzött fazekas tál lehetett. 15. ábra. Díszkorsó, 1902., ltsz. 51.4824. Terv: Sikorski Tádé. Keménycserép, majolika máz. Ugyancsak 1902-ben tervezte Sikorski Tádé azokat a korsókat, amelyek a paraszti típusokból kiindulva egyegy motívumot dolgoznak fel, és amelyek kifejezik a tervezőnek a különleges formák iránti vonzódását. A 6900, 6901, 6902-es fazonszámú korsókat (ez utóbbi alapján készült a fent említett 51.4824.-es leltári számú díszkorsó) az askos kiöntőnyílása inspirálta. Ez a csőszerű nyúlvány az egyiken kerek nyílásokkal áttört lappal kapcsolódik az edénytesthez, a másikon gombokkal díszített fület kap. A 6903-as fazonszámú korsón gyűrűs nyakú, tölcséres szájnyílású, hagyományos formájú korsóhoz illeszti az askos kiöntőcsövét. A 6904-es fozonszá-