Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Kovács Orsolya: Népi elemek, folklorizálás a Zsolnay kerámiában

220 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) mú korsón a hagyományos formát törökös szájnyílással látja el, a fület megkettőzi és gombokkal díszíti, ami által a funkcionális elemből plasztikus díszítőmotívumot teremt. 6905-ös fazonszámú díszkancsója a koronás korsó díszedénnyé formált változata, amelyen a felső, eredetileg vízszűrésre használt rész olyan távol kerül a zárt gömb testtől, hogy egyértelművé teszi a funkciótól való teljes eltávolodást. Kiegészül viszont az edénytesten elhelyezett, plasztikus, áttört, rozettás díszítménnyel, amely a felső rész koronájára rímel. Ugyancsak Sikorski tervezte még abban az évben (1902) a 6917-es fazonszámú kulacsot, amely szintén az eredeti típus szabadon formált változata. Teste szabályos kerek idomú, a szokástól eltérően lapos. A szíjtartók plasztikus díszítő elemekké alakulnak át. Szája nyújtott, csúcsos gombbal zárul. A 6918-as fazonszámú kulacs szívalakú, kiöntője antropomorf „fej". A fentiekkel párhuzamosan készültek a sokkal triviálisabb felfogású, népies jellegű dísztárgyak is, amelyek közül az óralap hagyományosan a reprezentációs műfajhoz tartozik. A Dsbanski Sixtus Sigismund által tervezett, 6622-es fazonszámú óralap ívesen tagolt, közepén kerek, az órának szánt nyílással. Két oldalát leveles indán álló, szimmetrikusan szembefordított „kakas" motívum díszíti, amelynek néprajzi vonatkozásai kevéssé lehettek ismertek a tervező számára. A 6623-as fazonszámú, ugyancsak általa tervezett óralap kontúrvonala kis koronamotívumokkal tagolt, díszítménye bimbós indából kinövő gránátalma és tulipán motívum. Az óra fölött meglepő módon apró kulacs szerepel ornamentális díszítményként. Kapás Nagy Mihály, aki 1899-ben a szecesszió térhódításával egyidőben kezdte több, mint ötven esztendős Zsolnay gyári pályafutását, a népies zsánerjelenetek tervezésében a Klein által megkezdett hagyomány folytatója lett. 6922-es mintája szecesziós stílusú falikép, amelyet két plasztikusan formált fatörzs keretez. A falikép nyáját legeltető juhászt ábrázol cifra szűrben, hagyományosan idillikus megfogalmazásban. 1906-ban - szobrász lévén - kísérletezik a népies formaadás modernizálásával. 7210-es fazonszámú perselye kulacs-forma, oldalán keskeny nyílással, a perselyhez illő malac és bőségszaru dekorral. 7912-es fazonszámú hamutartója ovális forma, amelyet pásztor figura keretez olyan módon, hogy bal oldalán van a fokosra támaszkodó figura, a fokos benyúlik a hamutálba, amelyet kétoldalt a cifraszűr két szárnya keretez. A 7872-es fazonszámú zsardineren az edényt pásztor és pásztorleány figurája fogja közre. E sikerületlen példák mellett Mack Lajosnak, a szecessziós szobrászat élvonalát képviselő szobrásznak is van néhány kevéssé színvonalas életképe a fazonkönyvekben. A 7459-es fazonszámú faliképén vízparton álló, szűrt viselő parasztok intenek egy csónak után, 7460-as tervén sípot faragó, szűrbe öltözött pásztor, mellette fiatal lány, 7478-as fazonszámú faliképén ismét a Kukurica Jancsi és Iluska egy változata - mintha ez a népiesirodalmias motívum ragadta volna meg Mack fantáziáját. A felsorolt, kissé erőltetett megoldások jelzik, hogy kötelező penzum lehetett a tervezők számára a „népies modor", olyan feladat, amely nem mindig elégítette ki alkotói fantáziájukat. A bécsi származású és iskolázottságú, szecessziós stílusban jártas Dafilek Henrik is tervezett népies modorú ornamentikát (F: 7344, 7345, 7346) tálakra, amelyeken a szív alakú kontúrba foglalt gránátalmamotívumok szerepelnek. Dafrlek nem adott semmit a tőle nyilvánvalóan idegen motívumkincshez, a közízlésnek leginkább megfelelő elemeket választotta ki és dolgozta fel iskolás modorban. Apáti Abt Sándor is tervezett népies életképeket, ha nem is a szokványos modorban. 7608-as fazonszámú faliképe vászonfehérítő parasztlányokat ábrázol szecessziós stílusban és keretben, 7609-es fazonszámú faliképének kerete teknőalakú, benne lovagló parasztlegény. Az 1904-ben keletkezett, 7248 és 7249-es fazonszámú díszedény tervén a varrottasok erősen stilizált formakincsét használja fel, a díszítmény karakterét a geometrikus rendbe szedett mustrák, erős kontúrvonalak adják. 7246os tervén a szecessziós formaadású, enyhén szélesedő hengeres vázatesten szögletes virágedényből kinövő száron gránátalma motívum. A szögletes virágedény, a leveles inda, a gránátalma és a tulipán Abt népiesszecessziós diszítményeinek visszatérő elemei. Ez utóbbit florális szecessziós díszedényein is gyakran feldolgozza. 7753-as tervén jellegzetesen szercessziós formán jelenik meg a népies ornamentika. A kerek szájnyílás alatt közvetlenül elhelyezett négy apró fül az ornamentikából kiszakadt, plasztikussá vált szirom motívummal kapcsolódik az edénytesthez. Az ornamentális elem plasztikus diszítménnyé való alakítását figyelhetjük meg a 7852-es fazonszámú kaspón, amelyen a virágedényből a kaspó lábához csatlakozó motívum lesz. 7948-as fazonszámú tervén a szecessziós formájú váza felületén plasztikus ornamentális díszítményként jelenik meg az erdélyi bokályokról ismert négyzetrácsos díszítmény, a hagyományos alsó harmadban. Fölötte erősen leegyszerűsített és geometrikussá stilizált tulipán motívum, amelyet négyzetes formába írt geometrikus mustra egészít ki.