Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)
Művészettörténet - Kovács Orsolya: Népi elemek, folklorizálás a Zsolnay kerámiában
218 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) gazdagon festett változataival. A Zsolnay adattárban lévő tervrajz három díszes kulacsot ábrázol (ad. 61.449.37.). Mindhárom magyaros díszítésű. Az 525-ös fazonszámú kulacs kerek oldallapján reneszánsz jellegű virágkosár tulipánnal, az 526-os fazonszámú kulacson a stilizálás formai jegyei: a vállszíj tartására két plasztikus voluta szolgálna. Oldallapján erősen stilizált, kék sávokkal szabályosan kiosztott mezőkben ismétlődő, szinte naturális tulipán motívum. A harmadik, 527-es fazonszámú pereckulacs csipkézett vállszíjtartóval, testén az úrihímzésből átvett, indás, tulipános motívummal. Mint a fenti példák mutatják, a szimbolikus funkció, az elvontan és semmiképpen sem a stílustisztaság jegyében érvényesülő népies díszítmény veszi át az eredeti motívumok helyét. A magyaros motívumok ilyen értelmű felhasználása, átalakítása mellett több gyakorlati érv szól. Az írókázott díszítmény szükségképpen olyan mértékben egyedi, hogy azt a gyári termelés nem engedheti meg magának. A díszkerámiánál a technikai színvonal érvényesítése és a vevők igénye egyaránt fontos tényező. A magyaros motívumoknak a török díszítményekkel való rokonsága olyan ösztönös felismerés, amit egyaránt elősegített a történeti tudat és az európai díszítőművészetben hódító orientalizáló divat. A magyarosnak vélt virágok, indák óhatatlanul alakulnak a korízlésnek megfelelően törökös vagy perzsa modorúvá. Zsolnay Júlia tervezte az 1878-79-ben készült bokály díszítményét (ltsz.: 51.2139.). Az erdélyi forma a legkorábbiak között szerepel (F: 10), de a dekor is hasonló korú (D: 46). A kettő párosítása jelzi a népi formák gazdagításának, az iparművészethez közelítésének igényét. Mert bár az 1880-as évekre bevett szokás lett a népi kerámiák, - közülük is elsősorban a bokályok - és textíliák gyűjtése és lakásdekorációként való alkalmazása, nem szabad megfeledkeznünk a vásárlók azon népes táboráról sem, amely többet, divatosabbat várt egy kerámiagyártól. A bokályon a dekor törökös, geometrikus díszű szegélyekkel felosztott felületen ovális, karéjosan tagolt medálban elhelyezett virág. Az edény formájának és a rajta elhelyezett díszítménynek az ambivalenciája talán Zsolnay Júlia gyakorlatában volt a legáltalánosabb, Másik tervrajzán (ad. 448.43.) a siklósi korsó formára az úrihímzés által inspirált, egy tőből fakadó, szimmetrikus elrendezésű virágdíszes indát tervezett. Már a 70-es évek végén kialakult a magyarosnak érzett stílus az ornamentikában, amely az úrihímzés és a népi textiliákon használt virágmotívumok szimmetrikusan elrendezett, indákkal tagolt, dús szövevényét jelentette (D: 287, 288). 14. ábra. Korsó, 1897., Itsz. 52.606. Keménycserép, eozin. A stílusnak ez a felszabadult értelmezése teljesedett ki Sikorski Tádénak egyébként is sokirányú munkásságában. Az eredetileg építész képzettségű, lengyel származású Sikorski Zsolnay Júlia férjeként került a családba és a kerámiagyártásba. Rutén modorú díszedényeivel új hangot hozott a népies díszkerámiába. 1880-as keltezésű formatervén (F: 545, 546, 547) a díszkancsók nyílását kis nyúlványok díszítik, az edénytesten plasztikus, áttört rozettadísz, a kancsó fülén plasztikus madár, amelyet gyakran megismétel, az 52.120-as leltári számú korsón például szimmetrikus elrendezésben. Az edények plasztikai gazdagodását elegánsan egészíti ki a díszítmény visszafogottsága, geometrizáló jellege, amelynek finomságát arany kontúrozással emeli ki. Sikorski nem riad vissza attól sem, hogy a rutén díszítményeket a mohácsi korsón, vagy török formán is alkalmazza 12 . Rutén stílusú díszedényei előremutatóak, szabad formálásukkal, a népművészetből nyert inspiráció elfogulatlan kezelésével már a szecessziós tervezőmódszert előlegezik. Az 1880-as években átmenetileg háttérbe szorulnak a magyaros formák és dekorok, hogy helyt adjanak a páratlan technológiai gazdagsághoz kapcsolódó mór, közel- és távolkeleti hatásoknak, az ékszertechnikával, üvegtechnikával készült áttört, dúsan aranyozott edényeknek.
