Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Kovács Orsolya: Népi elemek, folklorizálás a Zsolnay kerámiában

KOVÁCS ORSOLYA: NÉPI ELEMEK, FOLKLORIZÁLÁS A ZSOLNAY KERÁMIÁBAN 217 A használati edények között ezek a formák egészen a XX. század elejéig tovább élnek. A másik ilyen edénytípus az élelmiszerek tarolására szánt kétfülű, keskeny peremmel ellátott, széles szájnyílá­sú fazék, amely készülhet fedővel vagy anélkül. A zsí­rosbödönnek is használatos edény gyártása is folytatódik (az l-es fazonkönyvben a 28-as számon látható) egészen az első világháború végéig. Nikelszky említi, hogy az első világháború idején „meg egy-két zsírosbödönre máz alatti fluor savakkal disznóölési jelenetet festett" - mint a főnök, Zsolnay Miklós ajándékára az akkori miniszter­nek -, ilyesféle felirattal: „Egy kis ízelítő köll a régi jó időkből" - „pinx. Nikelszky G." - „1917. Hadiév, de­cember hó". A népies életképpel díszített edény ma is megtalálható a JPM gyűjteményében (ltsz.: 51.5513.). 12. ábra. Zsírosbödön, 1917., ltsz. 51.5513. Terv: Nikelszky Géza. Máz alatti kobalt rajzos. A használati edények mellett a 80-as évek elejére kialakul a népies forma és motívumkincs felhasználá­sának másik módja, amely nem annyira a forrás tisztasá­ga, az átvett motívumok eredetisége, mint inkább a népiesség szimbolikus értéke miatt vált ki elismerést. Már Klein Ármin munkásságában is megfigyelhető, hogy élesen szétválik a paraszti hagyomány átvétele és a népiességnek a festészetből korábbról már jól ismert, zsánerszerű megjelenítése. Klein közkedvelt kulacsának formája paraszti előkép után készült, díszítménye azon­ban tipikus példája a zsánerfestészetnek, mulatozó, szüretelő vagy lakodalmat ülő parasztjainak semmi köze az iparművészeti forma és díszítménykincs megújítására tett kísérletekhez. A kulacs, ez az eredetileg az antikvitásból származó, a középkori zarándokok által elterjesztett edénytípus, a népiesség, a magyaros jelleg szimbólumává vált. Repre­zentatív szerepét jól tükrözik a Zsolnay Teréz által a gyári múzeum anyagáról felvett leltárkönyv bejegyzései: az „ungarischer Krug" mellett a leggyakoribb magyaros típus, és számban messze felülmúlja az előzőt a „csuto­ra". 13. ábra. „Csöcsös" korsó, fazekas munka, ltsz. 51.619. A kulacs eredetileg bor és pálinka tartására egyaránt szolgált. Legáltalánosabb formája a kerek kulacs, lábbal, hogy le lehessen állítani, keskeny oldalán fülekkel, hogy azon szíjat átbujtatva vállon is lehessen hordani. Kevésbé elterjedt formája a középen lyukas pereckulacs. A parasz­ti kézművességben meglévő hagyományt, amely szerint az edényt belbecsének megfelelően díszítik, fejlesztette tovább a Zsolnay gyár a különféle nagyságú csutorák

Next

/
Thumbnails
Contents