Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Kovács Orsolya: Népi elemek, folklorizálás a Zsolnay kerámiában

216 A JANUS PANNONIUS MÚZEUM ÉVKÖNYVE 40 (1995) 10. ábra. „Arartó korsó", 1874-75, Itsz. 52.149. Mázas keménycserép sgraffitto díszítéssel. 11. ábra. Tervrajz, F: 275/A, В, С A Zsolnay gyűjtemény néprajzi vonatkozású anyagából is hiányzik ez a technika, egy feliratos butellát kivéve, ezért kézenfekvőnek látszik, hogy a sgraffito eljáráshoz kapcsolódó motívumokat a bronzkori mészbetétes edények formavilágát és díszítménykincsét feldolgozó körből vegyék át, és ebben nem zavarta a tervezőt a források különbözősége. Az Iparművészeti Múzeum tulajdonában lévő, Kresz Mária által publikált „arató" korsónak (ltsz. 1315.) kissé nyújtott nyakú változata a JPM nyűjteményében lévő, 52.149. leltári számú korsó, barna mázas, arannyal szegélyezett zöld, kék és csontszín ún. „Pannon" vonalrajzos változata. A fazonkönyv tanúsága szerint ezt a formát egészen törökössé stilizálták a nyak megnyújtásával, illetve a nyaktagon elhelyezett gyűrűkkel, kupakkal látták el és végül tálcával, gyűrűs talpú pohárkákkal szervizzé bővítették - ezzel messze eltávolodva az eredeti, fazekas előképtől. Ugyanebben az időben, 1875-ben készült Liptay báró megrendelésére egy fazekasmintával díszített, magyaros tálsorozat, amelyről csak Zsolnay Teréz visszaemlékezéseiből tudunk, egyetlen darab sem maradt belőle. „A műértő Liptay ezután a gyár első mecénásainak egyike lett, megértve a honi vállalkozás első zsenge hajtásainak báját és a bennük rejlő nagy ígéretet." Az 1876-os szegedi kiállításon gazdag, változatos díszítésű korsókkal, csutorákkal, vázákkal, kávés és teáskészletekkel, csörgőkorsókkal szerepeltek. A magyaros díszítmények máz alatti kobalt és krómfestéssel, majolika mázzal vagy schmelzfestéssel technikával készültek. A fenti két példa, a megrendelésre és alkalomszerűen gyártott dísztál sorozat, és a vásárra szánt edénytípusok jelzik a magyaros forma- és díszítménykincs felhasználásának korlátait. Paraszti előképekből kiindulva csak a már említett ösztövér megoldások születhettek az olyan műfajokban, mint a kávés vagy teás szerviz, vagy akár a váza. Az eredetileg víz, bor vagy pálinka tartására használt korsó csak bizonyos típusú ízlésnek felelt meg díszedényként, a népies formák furcsán hatottak volna a tőlük idegen funkciókban. Ezért a díszedényként használt típusokat az eredetinél sokkal gazdagabban díszítették, míg a használati edények sokáig megőrizték származásuk jegyeit. A paraszti használatban elterjedt füles kancsónak több változata élt tovább használati edényként a Zsolnay gyártmányok körében. Az 1873-74-ben készült madaras díszű (JPM ltsz. 52.76.) és az 1875-76-ban készült (JPM ltsz. 52.51) virágindás, majd az 1878-as stilizált virágdíszes (ltsz. 52.85.) kancsók közös vonása a paraszti kézművességhez közel álló, egyszerű és spontán díszítésmód, amely arra vall, hogy a gyárban dolgozó, eredetileg önálló fazekasként működő festőtől származik a kivitel.