Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Kovács Orsolya: Népi elemek, folklorizálás a Zsolnay kerámiában

KOVÁCS ORSOLYA: NÉPI ELEMEK, FOLKLORIZÁLÁS A ZSOLNAY KERÁMIÁBAN 215 8. ábra. Tál, Itsz. 51.666. csokor díszítéssel. Öblében szalaggal átkötött kis virágcsokor. Ugyancsak polgárias ízlést tükröz az 51.666. leltári számú kaménycserép tál, amely kívül-belül fehér ónmázas, hullámos pereme és a rajta elhelyezett apró virágos indák, az öblében lévő szegfűs csokor egyaránt porcelán előképre utalnak. Egyértelműen fazekas edények után készültek azok a korai díszedények, amelyek 563-as és 564-es számmal szerepelnek a fazonkönyvben, és önálló tervként a JPM adattárában (ad. 61.447.28.). A korai tervekre jellemző módon, ügyetlenül megrajzolt, feltehetően a Zsolnay nővérek egyikétől származó terven duplafülű, fedeles edényeket látunk, olyan formákat, amelyek a magyar fazekasságban nem használatosak. ívelt fülük jellegzetesen historizáló, többszörösen tagolt, csúcsos fedelük török hatást mutat. Elképzelhető, hogy a helyi bosnyákok által meghonosított, balkáni típusról van szó. A stíluselemek keveredésére jó példa a Kresz Mária által is publikált (KRESZ, 1971) ún. „arató korsó", amelyet már Nikelszky is említ, mint olyan népies formát, amelyet 1874-75-ben „Pannónia" típusú dekorral 9. ábra. Mintarajz, ad. 61.447.28. (papír, vízfesték). láttak el. A JPM gyűjteményében lévő barna mázas arató korsó (Itsz. 52.149.) több szempontból is érdekes. Sgraffito díszítése nemcsak a Zsolnay kerámián, de a magyar népi fazekasságban is ritkaság. SOPRONI Olivér szerint

9 a sgraffito technika a VIII-IX. században az egész Keleten közkedvelt, a talpas tállal együtt a rituális használathoz kapcsolódik. Ezért a török kerámiaművészet, majd ennek hatására a magyar sem fogadta be teljesen. (Kivéve a Felső-Tiszavidék görögkatolikus lakosságát, amelynek körében ünnepi alkalmaknak szentelve a legutóbbi időkig élt ez a technika, illetve a hozzátartozó díszítménykincs.)