Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 40 (1995) (Pécs, 1996)

Művészettörténet - Kovács Orsolya: Népi elemek, folklorizálás a Zsolnay kerámiában

KOVÁCS ORSOLYA: NÉPI ELEMEK, FOLKLORIZÁLÁS A ZSOLNAY KERÁMIÁBAN 213 3. ábra. Fazekas edény aranyozással, Itsz. 51.1837. „Forma és díszítés terén nagy segítséget nyújtott atyánknak Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója és Hampel József múzeumi őr. Másolás és tanulmányozás céljából rendelkezésre bocsátották a múzeum edénygyűjteményének legjellegzetesebb magyar darabjait. Számos remek népies motívum származik a fazekasedényekrol is, amelyeket ez idő tájt kezdtem gyűjteni. Pécs régi zsupptetós házacskáiban akkor még sok szép, öreg tál és korsó díszítette a falakat, és itt bukkantam a régi pécsi hímzések és szőttesek legkiválóbb darabjaira is. Mindez együttvéve a népművészeti munkák valóságos kincsestára volt. Annyira hatalmába kerített a gyűjtőszenvedély, annyira rajongtam korsóimért és tálaimért, hogy követésre méltónak tartottam ezt a stílust".

7 Zsolnay Teréz textilgyűjteménye, amely ma a JPM néprajzi gyűjteményében van, arról tanúskodik, hogy Teréz a gyűjtésnél meghatározta a származási helyet, illetve felírta, kitől vette, honnan jött az eladó. A textilek egy része Dráva menti horvát falvakból származik, nagyobb hányada Baranyából, magyar és horvát falvakból, és egy kisebb csoport bácskai bunyevác eredetű. A gyűjteményben szövött és hímzett lepedővégek, törlőkendők is szerepelnek az általa olyannyira kedvelt hímzett ingvállak mellett. A fazekas műhelyekből származó gyűjtemény meglévő része is nagy változatosságot mutat. Az edények egy része a közeli fazekasközpontból, Mohácsról, Siklósról, 4. ábra. Fazekas edény aranyozással, Itsz. 51.2282. Máriagyűdről szármzik, jelentős csoportjuk a környező német falvakból, Hertelendről illetve Hosszúhetényből. Altalánosságban elmondható, hogy a mohácsi korsó és az ugyancsak mohácsi szélesszájú „török korsó", valamint a siklósi korsó a legkedveltebb típusok közé tartozik, és ha díszítményeiben nem is, formájában az 1910-es évekig fennmarad, hasonlóan a Kresz által leírt koronás korsóhoz és askoshoz, amelyeknek szecessziós változataival is találkozhatunk. A szecesszió tervezőművészei számára azért sem volt idegen a népies formavilág, mert a kezdetektől fogva igen variábilisán használták fel az eredeti mintákat. Zsolnay Teréz munkájában a stílustisztaságra való törekvés mutatkozik meg. Az edény felületét a fazekasoktól megszokott módon keskeny díszítősávokkal tagolja és az így nyert szabályos mezőkben helyezi el a díszítőmotívumokat, amelyek megőrzik eredeti karakterüket. A stílustisztaság jó példája az 1875-76-os bokály (JPM Itsz. 51.907.), amely keménycserépből készült, csontszín máz alatt magastüzű kék és rózsaszín rajzos virág és négyzethálós mintával erdélyi példa nyomán. A schmelz festésű bokály, amelyen a motívumokat keskeny arany kontúr szegélyezi, jelzi az ellentmondást, amely a fazekas mintaképek és a Zsolnay gyár keramikai törekvései között feszült, és amely lehetetlenné tette az előképek pontos megőrzését. Ilyen igény talán csak Terézben volt, Júliát a kezdetektől a török-perzsa modor életszerű gazdagsága vonzotta, és ezt a vonzódást népies tárgyain is kifejezésre juttatta.