Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Néprajztudomány - Lábadi Károly: Luca-kultusz a Drávaszögben

215 kereszt alakban a kiskapuba. Ha nem látja meg a bejövő, nem lesz szerencséje. Ha meglátta, és összeseperte és tűzbe dobta, akkor nem lett baja."

25 A baromfi hasznának biztosítása ugyancsak e régi napfordulóhoz kötődött. Abroncsból kellett szórni a tyúkok eledelét, hogy ne kóboroljanak el, és egy helyre tojjanak

26

. A kör óvó, oltalmazó ereje nyert megfogalmazást e cselekedetben. Drávaszög-szerte tilos varrni ezen a napon, „mert bevarrják a tyúkok seggit." Nagy harsányban szintén „Csak a varrást tiltották ezen a napon, hogy a tyúkok tojjanak."

27 Siklóson „A katolikus magyarok csak arra emlékeznek, hogy ilyenkor ne varrjanak, mert akkor nem tojik a tyúk. A református magyarok nem ismerték a szokást, csak azt tudták, ha valaki elment valahova, azonnal le kellett ülni, mert azt tartották, ha nem, akkor a tyúk nem ül el."

28 Nagytótfaluban

29 „Luca napján elsőnek idegen asszonyt nem eresztettek a házba, mert akkor nem ülnek jól a kotyosok."

30 A leülés, leültetés szokása a délibb településeken szintén járta: Csúzán ezen a napon, ha valaki átment a szomszédba, le kellett ülnie, mert a tyúkok különben nem tojnak. Vörösmarton a nagyobb tojáshaszon érdekében párnára ültették a vendéget. Ugyanebből a célból kora reggel piszkavassal a tyúkok közé nyúltak, „megpiszkálták" őket mondóka kíséretében: Az én tyúkom tojj, tojj, tojj, A szomszédé kotkodát?

x Vagy: Tyúkom, tyúkom, tojj tojást! A másé meg kotkodácstf

2 Dramatikus szokás csíráját hordja magában a Lucázás, amelynek az a lényege, hogy december 13-án, Luca napján gyerekek vagy legények házról házra jártak, s verses rigmussal bőséget kívántak, amiért ajándékot kaptak. A Külső-Drávaszög falvaiban mindenütt tudtak a szokás hajdani meglétéről, ám csak egyetlen várdaróci hiteles gyűjtés szól róla. Ismerte a szokást, de nem martadt leírás róla Matty

33

, Kistótfalu

34 - ahol a töredékes emlékek szerint regös részeket is tartalmazott a mondóka! -, Máriagyűd

35 népe. A szokásnak kotyolás a neve Várdarócon, Garéban, Szaván, Peterden és Kőben. Máriagyűdön Lucázásként tartották számon. Furcsa módon a Külső-Drávaszög Luca-hagyománya gazdagabb. Változatosabb szokások fűződnek e jeles naphoz, mégis a Lucázás kopottabb formában őrződött meg, mint a népcsoport többi részénél. Várdarócon kora reggel volt az ideje. A fiúk, illetve legények, miután bekéredzkedtek valamelyik portára, a háziasszony leültette őket a konyhában, mert másképp nem ül el a kotlós. Ülve kezdték mondókájukat: Kitty-kotty, galagonya kettő, Az én tököm is kettő. Úgy álljon a fejsze áfába, Mint a pöcsöm a lányba!

36 A négy sorból a beköszöntő az első kettő, de a kívánság sem hosszabb terjedelmű. Kőben a kotyolásbói már csak egysoros a beköszöntő formula, akárcsak a kívánság: Galagonya kity, koty, Annyi csibéjük legyen, mint a fűszál.

37 Mint a várdaróci és a kői, a Garén és Peterden gyűjtött szokás-változat ugyancsak közel áll egymáshoz. Hármas a szerkezetük: beköszöntőből, kívánságból, valamint a köszöntőként újra elmondott búcsúzásból áll: Kity-koty kettő, Galagonya kettő, Az én tököm kettő. Akkora feneke legyen a kendtek lányának, mint a kemence ajtó. Akkora csecse, mint a szakajtó. Annyi libájuk, csibéjük legyen, mint az égen a csillag és a földön a fűszál. Kity-koty kettő, Galagonya kettő, Az én tököm kettő?* A peterdi változat: Kity-koty kettő, Galagonya kettő, Az én tököm kettő. Kentek gyerekének akkora legyen a pöcse, mint a kocsirúd! Kentek leányának akkora legyen a pinája, mint a sütőkemence szája! Annyi csibéjük legyen, mint réten a fűszál, égen a csillag! Kenteknek akkora szalonnájuk legyen, mint a mestergerenda! Kity-koty kettő, Galagonya kettő, Az én tököm kettő.

39 A köszöntő formula mind a négy esetben szó szerint megegyezik, egyedül a kívánságok elsorolásában mutatkozik különbség. Háromban (Kő, Garé, Peterd) jelen van