Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Néprajztudomány - Lábadi Károly: Luca-kultusz a Drávaszögben

214 mivel az évben a legrövidebb. A kalendáris népszokások körében az ilyen alkalmak a különféle praktikák, varázsló és elhárító eljárások egész sorát serkentik.

7 A női szent tisztelete már a VI. századi Rómában megvolt, s máig megmaradt. Védőszentjüknek tekintik a szembetegek, az üvegesek, a vérzésektől, a torokbetegségektől szenvedők. A magyar Luca-hagyomány jóval későbbi, hiszen „a magyar középkorban Luca még nem tartozik a tiszteltebb női szentek közé, bár nevét misenaptárainkban megtaláljuk."

8 Bálint Sándornak az volt a gyanúja, hogy a magyarsággal Lucát a Legenda Aurea ismertette meg

9

. Ha így volt, a régibbnek tűnő hagyományok nem hozzátartozóak, úgy rakódtak rá. A Drávaszög Luca-hagyományának felgöngyölítését Berze Nagy János kezdte meg, a szokásanyag közreadása mellett dramatikusnak tűnő szövegeket is megjelentetett

10

. Baranya Néprajzi Atlaszának kérdőíve

11 a Lucázás szokásának meglétével kapcsolatban tartalmazott kérdést. A Külső-Drávaszög e hagyományköre tanulmányban jelent meg

12

. A naphoz kötődő sokrétegű hagyomány között szerepel az időjósló jelleg. Ha Lucára fagy van, karácsonyra sár. Másutt, pl. Laskón ennek ellenkezőjében hittek. Sepsén december 13-tól karácsonyig terjedő időszakból próbáltak következtetni az új esztendő várható időjárására. A tizenkét közbülső nap mindegyike sorrendben megfelelt egy-egy hónapnak. Például amilyen idő járta december 14-én, olyant lehetett januárban várni

13

. A Luca-kalendárium készítéséről Nagytótfaluból maradt leírás: „Luca napján 12 fej vöröshagyma belsejét kivájták, s mindenikbe sót tettek. Minden hónapra jutott egy hagyma. Amelyik hagymában a só elolvadt, az arra eső hónap esős volt, amelyikben pedig a só megmaradt, az száraz hónapot jelentett."

14 Az ősi természetvarázslás kései lecsapódása a Lucabúza sarjasztásában maradt meg, s összefügg a termésjóslással is. A búzát apró edénybe vetették, rendszeresen öntözték, s karácsonyig kisarjadt. Sepsén a növényszálak magasságából az eljövendő esztendő termésmennyiségére következtettek: ha a sarjak magasra nőttek, a termés is jónak ígérkezett. A nap a szerelmi jóslásoknak ugyancsak kedvező konstellációja: a fiatalok elsősorban arra kerestek választ, hogy jövendőbelijük milyen nevet visel majd. Tizenkét cédulára a leányok fiúk, a fiúk leányok keresztnevét írták. Mindegyiket összehajtogatták, s Luca-napjától kezdve mindennap egyet közülük a tűzbe vetettek. Olyan nevű lett házastársuk, amilyen az utolsó papírszeletkén állt

15

. Ennek az eljárásnak az a másik változata, amikor tizenkét fokhagymagerezdet dugtak a földbe (a fokhagymát közismerten gyógyítószernek tartották, s gonoszűző hatása is volt, elsősorban a bűbájosokat, boszorkányokat tartotta távol), melléjük egy-egy cédulára keresztneveket írtak. Amelyik fokhagyma legelébb kihajtott, a mellette levő cédulán szereplő nevét viselte — hitük szerint — a későbbi választottuk

16

. Hogy a lányok milyen irányba mennek férjhez, azt úgy lehetett kifürkészni, hogy Luca napján kiálltak a szemétdombra, s amerről legelőbb kakaskukorékolást vagy kutyaugatást hallottak, arra lesz a házasodás iránya

17

. A nagycsaládosok körében Lucakor a gyerekkor küszöbén túl levő fiatalok papírra ráírták a nevüket, tésztagombócba gyúrták, s főzni kezdték. Amelyik gombóc legelébb feljött a víz felszínére, kivették, s abenne szereplő név viselője nősült meg, illetve ment férjhez előszörre

18

. December 13-a boszorkányos nap. Akkor kell elkezdeni a Luca-szék összeállítását, amely készítőjét hozzásegíti, hogy felismerje, ki a boszorkány. A Belső-Drávaszögből erre vonatkozó adat Egyházasharasztiból származik

19

. A Külső-Drávaszög minden falujából van rá adat

20

: a széket tizenhárom féle fából (Sepse) nem egyszerre, hanem karácsonyig kell elkészíteni, naponta csinálnak rajta valamit. Bőved

21 estén készítői: „Ezt a széket elvitték az éjféli misére. Ráültek és láttak a baszorkányokat, de a boszorkányok is látták őket. Elkezdték őket üldözni, akkor a legények mákot szórtak el mögöttük. A boszorkányok mëg ezt szedegették. A legény, mihelyt hazaért, fokhagymát dugott a kulcslyukba, kést vágott a bal ajtófélfába, és keresztbe állította a seprűt. így a boszorkányok nem mehettek be."

22 Általánosan elterjedt szólásféle is őrzi a szokás meglétét:. Úgy készül, mint a Luca szék — mondják a vizsgált területen, ha valami nagyon lassan, hosszadalmasan készül el. A boszorkány másik, leleplezésére, meglátására használt eszköz a Lucaing, amely ritka adatnak számít. Az Alfalukban

23 varrták a mesék láthatatlanná tevő köntösével rokon tulajdonságokkal rendelkező ruhadarabot: „Luca naptul kell varrni ëgy inget úgy, hogy a Luca naptul mindennap valamennyit megvarrni. Karácsonyig kész legyen, hogy mire van az éféli mise. A Luca ingjét rá kellett venni, mikor ment az éféli misére, és akkor látta a boszorkám. Vigyen mákot, mert ha nem sikerül neki kijutni és haza szökni, akkor szétcsupájják, akkor nagyon megverjék. De akkor úgy csináltak, hogy vitték a mákot, és mikor kigyitt a templomajtón, akkó szórta maga után. Azt ínekik mind fel kellett szënni, azt az apró kis mákot. És mire azt felszedte, az hazaér. Addigra elmúlt az erejük, nem bírt semmit se csináni."

24 Rontással összefüggő szokás leírása maradt fenn Egyházasharasztiból: „Luca napján tarkababot hintettek