Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Néprajztudomány - Lábadi Károly: Luca-kultusz a Drávaszögben

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) 213-217 Pécs, 1995 Luca-kultusz a Drávaszögben LÁBADI Károly Az utóbbi évtizedekben a szakirodalom a történeti Baranya megye legdélibb részét, az 1918 óta Jugoszláviához, majd Horvátországhoz tartozó területét nevezi Drávaszögnek

1 Ugyanez a név azonban szélesebb egységet is jelöl, amely a megnevezett vidék nyugatra elnyúló egységét foglalja magába. A Külső-Drávaszög a Duna és a Dráva összeszakadásában elterülő háromszög alakú területen helyezkedik el. Községei Horvátországban: Vörösmart (Zmajevac), Csúza (Suza), Hercegszöllős (Knezevi Vinogradi), Sepse (Kotlina), Kő (Kamenac), Karancs (Karanac), Laskó (Lug), Várdaróc (Vardarac), Kopács (Kopaéevo), Bellye (Bilje). A Belső-Drávaszög településhálózatába tartozik Szava, Garé, amelyek még ormánsági hatást is magukon viselnek. További helységek: Turony, Csarnóta, Bisse, Kistótfalu, Ipacsfa, Terehegy, Drávaszabolcs, Gordisa, Harkány, Máriagyűd, Siklós, Matty, Egyhazasharaszti, Nagytótfalu, Kisharsány, Nagyharsány, Siklósnagyfalu, Old, Kistapolca, Beremend és Peterd. Bizonyára a nyelvjárási, néprajzi csoport területének határa a XVII. század előtt tágabbra nyúlhatott, amit alátámaszt a Külső-Drávaszögről leszakadt Magyarpeterd és a Belső-Drávaszögről levált Kölked esete

2

. Baranya néprajzi csoportjainak meghatározásakor az egyik legkönnyebb feladat e csoport körülhatárolása. Északra és délre eső része közé más nemzetiségűek — délszlávok települtek, jelentős részük a XVI. századtól, ezenkívül német telepesekkel a másik nagy hullámuk a XVII—

XVIII. században érkezett — ékelődtek be

3

. Az elhatárolódást növeli a vallásbeli különbség is. A népcsoport által elfoglalt terület nyugati felének északi részén pár katolikus község van, a legtöbb azonban református. Ezek a falvak már igen korán, a XVI. században megismerkedtek a reformáció tanaival, s gyorsan áttértek az új vallásra, amely az anyanyelvű igehirdetés révén hozzájárult a területen a magyar nyelvű kultúra kilombosodásához. Laskó, Vörösmart például szellemi központtá vált, s a magyar nyelvterületen, ha rövid időszakra is, de fontos mérfölkövei lettek az európai kultúra felé vezető útnak. A lakosság jó része olyan gazdálkodást folytatott, amely viszonylagos jólétet biztosított, kedvezett a települések mezővárossá válásának. A rómaiak által meghonosított szőlőkultúrát szinte megszakítás nélkül ápolta, fejlesztette, s mesteri fokra emelte. A borszőlő termesztésének a pontossággal, szakszerűséggel járó munkafolyamatai igényességre szoktatták a lakosságot. Különben csökkent volna a termés mennyisége, akárcsak bevétele. Az igényesség valami módon egész életvitelükre is átterjedt, ami a kulturális törekvések befogadásában szintén megnyilvánult. A megállapításnak, hogy tudniillik „Baranya megye legműveltebb parasztsága az itteni"

4 — gyökerei részben ebből táplálkoznak. A népcsoportok összetartozása vagy elhatárolódásának vizsgálatakor, illetve megállapításakor a történettudomány és más segédtudományok mellett „megkülönböztető jegyek, tényezők"

5 ugyancsak támpontul szolgálhatnak. A népszokásbeli egyezések vagy eltérések is ezek közül valók. A reformáció korai térhódítása után a papság természetszerűleg igyekezett ellenőrzése alá vonni az élet minden területét. így még az ünnepek, a jeles napok sem voltak kivétel. Például a névnapi köszöntés is a templomban kezdődött.

6 Ennek ellenére meglepő módon a Lucakultusz túlélt mindennemű egyházi korlátozást. A katolikus egyház szentje köré fűződő hagymányok éppenséggel a jeles napok közül a leggazdagabbak közé tartoznak. A szent alakja inkább a legendákból való, mintsem a valóságból, így hát a köréje fonódott életrajzi adatok is sokfélék. Feltehetően előkelő szicíliai család származéka volt, aki szüzességet fogadott. Családja unszolta, majd kényszerítette, hogy férjhez menjen. Nemet mondott, inkább a mártírhalált választotta. A legenda azt is tudni véli, hogy átvágták a torkát, vagy kivájta szemét, amikor kérője azokat dicsérte. Más változat szerint a vértanú szüzet állhatatossága miatt bírája vakíttatta meg, ám csodálatos módon visszanyerte látását. Szent voltára utaló attribútumaként e motívum miatt fiatal leányként tállal ábrázolják, amelyen saját szemét viszi. Homályba vesző alakjának megformálásában nyilván régi, pogánykori motívumok is közrejátszottak. Neve a lux-al, a fényességgel hozható összefüggésbe. A Gergely-naptár 1582. évi bevezetése előtt a tiszteletére rendelt napra, december 13-ra esett a téli napforduló, az a nap, amelyik a legkisebb fényű volt,