Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Néprajztudomány - L. Imre Mária. Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében I. Csodaforrások és szentkutak

208 re. Az első világháborúig jártak ide Szigetvár, Endrőc, Teklafalu, Kis- és Nagydobsza, Nemeske, Felsőszentmárton, Lakócsa, Tótújfalu és Szentborbás katolikus és református lakói. A helybeliek még emlékeznek arra az időre, amikor - különösen Mária ünnepeken - százával égtek a gyertyák a forrást szegélyező köveken.

33 Az egykor Egerághoz tartozó Személy völgyben fekvő forrásáról, a Sveta Vodá-ró\ már a 18. századból vannak adataink. Sokan gyógyulást keresve látogatták vizét. A nagy lendülettel induló zászlós processziókat a pécsi püspök 1767-ben megvizsgáltatta, majd betiltotta. A személyi csodaforrás elapadt, kápolnája összedőlt és napjainkra már csak emléke maradt meg az augusztus 20-án odavezetett zászlós körmeneteknek.

34 A Kisnyárád határában álló csodaforrás és kápolna eredettörténete szétválszthatatlanul összekapcsolódott. A forrás vize egykor egy darazsakkal összecsípett embert vagy embereket gyógyított meg. Más variánsok szerint itt egy vak nyerte vissza látását ill. villámsújtotta ember a beszédkészségét. Kápolnáját fogadalomból építették. Története szerint egyszer egy gróf vadászott a környező erdőben, és kocsijával a patak ingoványos árterébe jutott. Megfogadta, ha szerencsésen megmenekül, kápolnát emeltet a forrás mellé. ígéretét beváltva, fakápolnát építtetett Keresztelő Szt. János tiszteletére. A 19. század elejére a fakápolna tönkrement. Helyén 183050 között a falu lakossága fogadalomból, egy mohácsi kőművesmester segítségével, kőből emelt új kápolnát. Ettől kezdve indul meg a kápolna búcsúnapján, június 24-én, már nemcsak Kisnyárádról, hanem a vele házassági kapcsolatban álló falvakból: Babarcról, Liptódról és Marokról a hívők sokadalma. Aznap együtt hallgattak misét, és együtt maradtak az ünnep délutánján is. Az 1940-es évekig, a kitelepítésig Kisnyárádról a keresztjáró napokon és az esztendő Mária ünnepein is rendszeresen kijártak adorálni, főleg a vasárnap délutáni litániát követően.

35 Máriakéménd szenfkútjának, az ún. Alajos-forrásnak kultusza később alakult ki. Vizéhez még a távolabbi vidékekről is elzarándokoltak, főleg epilepsziában és szembetegségben szenvedők, de sebet, kelevényt is mostak vele. A századelőn, gyógyulást remélve két éven 14. ábra. Kisnyárád, Keresztelő Szent János kápolna az egykori szentkút mellett áll. át hoztak ide egy vak kisleányt, aki a harmadik évben, 1904-ben, két órával azután, hogy megmosta szemét, visszanyerte látását. A forrás tövében Szűz Mária és a gyermek Jézus képével díszített képoszlopot (Bildstock)—OpferlOffer Stock-ot állítottak. Az ide látogatók, nemcsak a környék németjei, hanem horvátok, főleg Monyoródról fogadalmi-hála ajándékokat akasztottak a képoszlop oldalára kifesztett zsinórra: hajtűket, hajszalagot és a beteg gyermekek ingét.

36 Az offerálás e megőrzött gyakorlata mindhárom fent említett helyen (Maráza, Kocsola, Máriakéménd) utal egy korábbi szélesebb körben elelterjedt hagyományra. Mint paraliturgikus szokáscselekmény rokonítható az út mentén található Mária szobrok öltöztetésének napjainkig fennálló gyakorlatával.

37 Hasonlóan ide vonható a halottkultusz sajátos maradványa, a horvát temetőkben egykor általános szokás, hogy a sírkeresztekre szőtteskendőt, Maramicá-t kötnek a célból, „...hogyha a halott feljön a sírból, legyen mivel letörölni a könnyeit".

38