Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Néprajztudomány - L. Imre Mária. Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében I. Csodaforrások és szentkutak

207 Mielőtt kitérnénk a dunaszekcsői szentkút múltjára, röviden vázoljuk szerb népességének történetét. A Balkánról a török elől menekült görögkeleti szerbek Csernojevics Arzén vezetésével 1691-ben érkeztek Dunaszekcsőre. Csernojevics patriarcha abban az évben birtokadományként megkapta Dunaszekcsőt, azzal a kikötéssel, hogy ott évenként négy vásárt fog tartani. Bár a patriarcha 1701-ben elköltözött, Szekcső 1733-ig maradt püspöki székhely. Ezt követően Székeséről kinevezett vikárius kormányozta a kerületet. A szerb lakosság csökkenő létszáma változó tendenciát mutatott a 18-19. század folyamán. Számos család a környékre, Mohácsra, Bárba, Somberekre, Lánycsókra, Grábócra költözött. Sokan visszaköltöztek a Dráván túlra. Ettől kezdve Dunaszekcső mint vallási központ lassan háttérbe szorult. A 18. század közepétől katolikus németeket telepítettek a faluba, így a század végére kialakult Dunaszekcső népességi struktúrája.

29 A régi vásártér szomszédságában található szentkút eleinte egy csorgó forrás, később kerekeskút és falikút, mely előtt egykor téglával kirakott kis térség volt. A kút fölölt a századelőig még látni lehetett Sveta Petka ikonját. Sveta Petka: Sveta Paraszkeva - Mali Paraszkeve Prepodobna névváltozatokban ismert a környék szerb lakossága körében. Ünnepét a dunaszekcsői szerbek október legfontosabb napjai közé sorolják. Sveta Paraszkevát a gyógyító források védőszentjeként ismerik. A védőszent kultuszának egykori térbeli kapcsolatára vall, hogy Szekcsőn mindenütt számontartották a belgrádi Kalimegdán-beli templomát, melyben a szent forrása látható, ahonnan gyógyító vizet lehetett meríteni, és ahová minden szerb életében legalább egyszer elzarándokolt. Paraszkeva ünnepe a Gregorián naptár szerint október 27., a Julián naptár szerint október 17. A búcsú napos napján a dunaszekcsői szerbek processziója a Szent Miklós templomtól indult a szentkúthoz. A háborút követően az ünnep utáni vasárnap mentek. A kútnál fél órás vecsernye után a vizet megszentelték. A szentelés után a jelenlevők merítettek belőle. Ezt mint szentelményt, egy évig használták. Napjainkig tartja magát a vélekedés, hogy a kútnál merített víz nem romlik meg soha. A vízmerítés után rázendítettek a tamburicások, és az egybegyűltek a kút előtti téren táncraperdültek a szent tiszteletére.

30 A környékről Máriagyűdre igyekvő zarándokok is rendszeresen megpihentek Sveta Petka kútjánál. Jelenleg a kút már nem látható. A mohácsi szentkút, Vodka szintén a szerbek szent forrása. A gyógyító vizű kutat főleg szem- és bőrbajok esetében használták. Minden Újhold vasárnapján felkeresték. Pünkösd második napján a halottakért vezekeltek itt. Területét a görögkeleti egyház megvásárolta, és a kút fölé 1902-ben kis épületet emelt.

31 13. ábra. A mohácsi szentkút, „Vodica". Gyógyító és csodaforrások Gyűjtött anyagunk harmadik csoportját képezik a csodaforrások. Gyógyító vizük testi-lelki bajok orvoslására szolgált. Hatékonyságuk mértéke szerint alakult látogatottságuk. A mozsgói szentkút, amelyet kezdetben Pringliforrásnak neveztek, napjainkra már elenyészett. A tuibéki búcsúra igyekvő zselici német telepesek pihenőhelye volt. Lassan híre terjedt, hogy a forrás vize gyógyító hatású, főleg a belső bajokra. Tekintettel a nagyszámú érdeklődőre, a múlt század közepén a forrás fölé kis boltozatos építményt emeltek, amelybe egy kőből faragott Mária szobrot állítottak. A hely látogatottsága különösen a 19. század első felében volt számottevő, az első világháborútól kezdődően visszaesett.

32 Hasonló volt a gyöngyösmelléki forrás, egy nagy tölgyfa tövében felbuggyanó víz, amelynek gyógyító hatását Mária gyógyító erejével hozták kapcsolatba, és úgy vélték, hogy újholdkor a forrás vize rendszeresen megújul. Ilyenkor főleg а végtagbetegségben szenvedők látogatták, akik miután fájós testrészüket megmosták a forrás vizében, gyertyát gyújtottak Szűz Mária tiszteleté-