Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Néprajztudomány - L. Imre Mária. Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében I. Csodaforrások és szentkutak

205 10. ábra. Kocsola, a Szűz Mária kápolna belseje. Kocsola festői helyén, a falu határában kezdődő lombos erdő hársfákkal és tölgyekkel övezett tisztásán áll a szentkúti kápolna. Eredetileg két forrás csörgedezett itt a fák alatt, később ezt kúttá építették. A múlt század elején a kútban egy Mária szobrocskát találtak, és égi hangokat véltek hallani. A forrás gyógyító hírére Nagykónyi, Gyulaj, Dombóvár, Pécs, Döbrököz, Dalmand hívő népe Kisboldogasszony és Nagyboldogasszony ünnepén jött a forráshoz. A két háború közötti búcsúk alkalmával a kápolna körüli bokrok tele voltak fogadalomból felajánlott hajtűvel, zsebkendővel, még levágott hajjal is. Csodaszámba ment, amikor 1943. februárjában a kápolnakörnyék tele lett nyíló fehér fátyolvirággal. „A környékbeli papok összejöttek a látványra és elhatározták, hogy behoznak belőle Pécsre, a püspökségre is. ...mire vonattal beértek a városba, a virágok elhervadtak, szinte megsemmisültek." - emlékeztek adatközlőim. A kocsolai Mária-forrás és kápolna lelki vigaszává vált a kitelepített németeknek, akik elvándorlásuk előtt szakrális tárgyaikat ide mentették, szobrokat, szentképeket, feszületet és egyéb búcsús emlékeket fogadalomból elhoztak a Mária kápolna oltárára.

21 A forráskultusz sajátos, paraliturgikus vonásokkal átszőtt példája Marázáról ismert. Eredetének története a következő: a máriakéméndi anyaegyház feljegyzése szerint egy beteg asszony egyszer fáradtan megpihenve a forrásnál szemét megmosta és felgyógyult. A forrás szakralizálódásának más változataként Szűz Mária megjelent álmában egy juhász vak leányának, aki tanácsára megmosta szemét a forrás vizében és meggyógyult. A harmadik variáns szerint a határban kapáló horvát asszony vak kisleánya véletlenül megdörzsölte a szemét a vízzel, s látott. A hagyomány úgy tartja, hogy Maráza temploma is fogadalomból épült. 1913-ban lett önálló plébánia. A falu határában lévő forráshoz Nagynyárádról, Szebényből, Kékesdről, Erzsébetről, Liptódról, Geresdlakról és Fazekasbodáról, különösen Kisasszony napján érkeztek tömegesen. Vizét szem- és lábfájásra vitték haza. A környező települések népe a forrás gyógyító ereje miatt „Szent Marázának" nevezte a falut. A forrás kápolnájában korábban a Szeplőtelen Fogantatás (Immaculata) szobra állt, a későbbiekben egy lourdesi másolat került az oltárra. Belül a falakat mankók, gyöngyfüzérek, borították. Az oltárra, a Mária szobor köré a meggyógyult kisgyermekek ingét ajándékozták. Szokás volt, ha gyermek született a faluban, először a forráshoz, a kápolnába vitték, majd a falu határán álló kereszthez (per Mariam ad Jesum!) és felajánlották a gyermeket a Szent Szűznek. Az újszülöttet férje nélkül egyedül édesanyja vitte és fogadalomból egy csokor virágot tett Mária lábaihoz. Ha a kápolnában több hívő volt, olyankor utat nyitottak és előre engedték az anyát és gyermekét. О a szobor elé térdelt és egyénileg mondott köszönetet gyermeke egészséges születéséért. Miután felállt, az ott lévők közösen imádkoztak és énekeltek az anyáért és gyermekéért.

22 „Szent Marázára horvátok, németek és magyarok egyaránt jártak... sokszor zengett