Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)
Néprajztudomány - L. Imre Mária. Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében I. Csodaforrások és szentkutak
201 Csicsó-szentkút, Csicsó-Bründl Hőgyész szomszédságában föltehetőleg szentkútjáról vált ismertté. A kút eredete homályba vész. A hagyomány szerint már a középkorban remeték őrizték, és ismert volt a környéken. A hely kultuszának továbbélésére vall, hogy 1745-ben a vidék telepitője, Mercy d'Argenteau a szentkút mellett templomot emeltetett Szentháromság és a Segítő Szűz Mária (Mária-Hilf) tiszteletére. A hagyomány úgy tartja, hogy a kegyúr kondája túrt ki ezen a helyen egy Mária szobrot és a csodaforrás ott fakadt. 15 A templom kettős dedikációja szerint a búcsúk napján Somogyból, Bácskából egyaránt zarándokoltak magyarok és németek. Nagy búcsúk alkalmával a környék evangélikusai, reformátusok és zsidók is el-eljöttek. 16 1765-ből a szakadáti plébániatörténetben Winkler Mihály plébános megjegyzi, hogy a kútnál számos „visszaélést tapasztalt...". Ugyanis - különösen a magyar zarándokok betegeiket, öregeket és fiatalokat a kút vizében megfürösztik... körbetérdepeiik a kutat, és rózsafüzért imádkoz nak. 17 Az emlékezet megőrizte, hogy a csicsói-Bründl vizét egykor nemcsak betegségek enyhítésére vitték. A Kapos-mente katolikus állattartó népe szentelményként rendszeresen használta az állatok gyógyításánál is. Tudunk róla, hogy Törökkoppány és környékén a beteg állatokat csicsói vízzel elegyített gyógynövénykeveréket etettek. A pécsi egyházmegye egy kis regionális búcsújáróhelye, a Völgységben fekvő Magyaregregy-Szentkút, Kárász filiája. 4. ábra. Magyaregregy-Szentkút. Fölötte fülkében Szűz Mária szobor, előtte a kőkereszt, alján öltöztetett Mária szoborral. Az első hivatalos feljegyzés szentkútjáról a karászi plébánia történetéből ismert. Jankó János plébános, kerületi esperes írja 1857-ben: „A magyaregregyi szentkút az ún. Tormavölgyben, 1856 október végével keletkezett, már akkor zarándokoltak ide néhány ájtatoskodók. Az 1857 nyarától pedig már óriási tömegek keresték fel a szentkutat. (Az almizsnából 905 Ft és 86 krajcár osztrák értékű adomány jött be)." A néphagyomány beszél az egregyi kútnál, különösen a szembetegségekből történt csodálatos gyógyulásokról. Somogyi Árpádné Fülöp Katalin (*1919) így beszélte el a Szentkút történetét: „Egy szép este egy idős asszony nagy fényben megjelenő asszonyt látott, aki egy lámpást vitt a kezében. Másnap ezen a helyen forrás fakadt. Ezt mindenki csodának tartotta. A vízben többen megmosakodtak és meggyógyultak tőle. A karászi plébános ezt babonának tartotta, ezért ökrösszekérrel földet hordatott oda, hogy betemessék. Ezt háromszor megismételte, de mind a háromszor megdöglöttek az ökrei... Majd abbahagyta. Ezt azért tette, mert irigyelte, hogy nem Kárászon jelent meg Mária. Mikor a plébános meghalt és felravatalozták a karászi templomban, a templom fala megrepedt... Később is sokan meggyógyultak a forrás vizétől - tudja, sok mankót hagytak a kápolnában, én még láttam. Ismertem egy patacsi asszonyt, aki itt nyerte vissza a szeme világát, az még később is visszajött a
