Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Néprajztudomány - L. Imre Mária. Szakrális táj és kultusz a pécsi egyházmegyében I. Csodaforrások és szentkutak

200 tot, vonzáskörzetük pedig kirajzolja az endogám falucsoportot ill. kistáji keretet. Megjegyeznénk, hogy a források és kutak tisztelete szoros összefüggésben áll kegyszobrok és kegyképek tiszteletével is. Legtöbbször ui. a forrásban vagy kútban talált Szűz Mária képeket vagy szobrokat emelik oltárra (Hőgyész-Csicsó, Kocsola). Témánk részletes leírásánál a fenti csoportosítást követjük (ld. térkép). Számos helyen csak a névanyag őrzi a szentkút helyét. Az alábbiakban csak azokról emlékezünk meg, amelyről szóbeli hagyományt is találtunk. Búcsúhelyek szentkútjai Elöljáróban a pécsi egyházmegye legnagyobb búcsújáróhelyét, Máriagyüdöt említenénk, amelynek korai elnevezése igazolni látszik a kultuszhely forráshoz kötődő eredetét. Egykori neve ugyanis Forrásközi Boldogasszony}

1 A jelenlegi templomtól nyugatra levő völgyben az egyik forrás, a másik Siklós és Gyűd határán, a szőlőhegyen, a Csukma dűlőben volt, feltehetőleg az egykori római út mentén. Az utóbbit, a sziklából előtörő forrást később ciszternává építették ki. A hagyomány szerint korábban gyógyító víz hírében állt, és a Siklós felől igyekvő búcsúsok mielőtt a kápolnához értek, utolsó állomásként itt pihentek meg. A gyűdi források kultusza a 18. században, különösen az 1739-4l-ig tartó pestisjárvány idején érte el tetőpontját, amikor Újhold vasárnapján rendszeresen jött a siklósiak precessziója a Forrásközi Boldogasszonyhoz. Gyűd a magyarokat, a németeket és a délvidék horvát népességét integráló szerepe közismert. Ezért figyelemreméltó, hogy a szent forrás helyi tisztelete eleven maradt még a századelőn is - nagyjából megtartva a búcsújáróhely vonzáskörzetét. A gyűdi ferences rendház krónikája szerint 1902-ben, Bácska, Szlavónia, Pest megye déli része, Tolna, Somogy és Baranya megyékből 129 településről érkezett búcsús precesszió.

12 A gyűdi szentforrásokra vonatkozó utalás a 20. században egyre ritkább. A Pécstől északnyugatra fekvő Mecsek-Szentkút keletkezését a 17. század végére tehetjük. A hagyomány szerint Radanay Mátyás püspök (1687-1703) sokat időzött ezen a helyen, ahol pálos remeték éltek. A török hódoltságot követően 1786-ig, a rend eltörléséig ők gondozták a forrásra épített házacskát (kápolnát), amelyet több, votív célból felajánlott szent szobra ékesített. A kút közelében egykor kis templom és a szerzetesek lakóháza állt. A templomot később omlatag állapota miatt, 1810ben lebontották. Király I. József püspök (1808-1825) elrendelte,hogy a templom helyére "szent jel kerüljön", így állítottak fel egy kőkeresztet, amely a jelenlegi kút fölé magasodó kápolna-harangláb szomszédságában áll. A harangláb alján három falmélyedésben középen Immaculata festett homokkő szobra, balján Jézus Szíve, jobbján Szent József gipszszobrok láthatók. Az üveggel lezárt fülkék előtt három-három gyertyatartó, melyekben a Mária ünnepek alkalmával rendszeresen gyertyát gyújtottak. A szentkúti régi kápolna eredetlegendája megemlékezik arról, hogy a forrás vize egykor vakokat gyógyított. A 18. században virágzó búcsújáróhely nemcsak Pécs környékéről és az egyházmegye tolnai részéről (Szekszárd, Kakasd, Cikó), hanem Pozsega és Szlavónia területéről, valamint Győrből is vonzott gyógyulást kereső zarándokokat.

13 A századfordulón a szentkúti búcsút Nagyboldogasszonykor tartották. Az 1930-as évek végén a kútépítményre harangtornyot emeltek, harangját Kisasszony napján szentelték fel. Ettől kezdve a szentkút búcsúja szeptember 8-ra esett. Az utóbbi évtizedekben, igaz fogyó számban, még eljöttek a környező szőlővidék, Donátus, Daindol, Ürög, Patacs lakói, de érkeztek Pécsről is.

14 A szentkút kultusza a 20. század végére lassan elhalványult. 3. ábra. Hőgyész-Csicsó a szentkútra épült kápolnával, előtte, a falazott csorgónál merítették a vizet.