Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39 (1994) (Pécs, 1995)

Történettudományok - Radnóti Ilona: Adatok a Baranya megyei zsidóságról a 18. századi összeírások alapján

140 hető, hogy ténylegesen csökkent, vagy legalábbis nem növekedett a zsidóság száma. Az 1794-es adózási célból készült összeírásba esetleg nem kerültek be az anyagi helyzetük miatt adózásra képtelen családok, kimaradhattak a nem adózó egyházi személyek is. Az összeírások adatai alapján 1784-1794 között a megye zsidó népessége nem növekedett, sőt csökkent. A családszámok változása nem jelentós. Az 1798. évi összeírásnak

30 csak a megyei összesítő táblázata ismert. 1794-1798 között ismét növekedést tapasztalunk. 136 családban 637 személy élt. Négy év alatt a zsidóság 191 fővel (42,8 %), 15 családdal gyarapodott. Megkétszereződött a szolgák (szolgálók) száma (65), csökkent a családokban élő testvéreké és rokonoké.

17 A megye legnépesebb járása a baranyavári, ahol 40 családban 188 főt vettek számba. A megye zsidó népességének alakulását 1794-1798 között az 5. táblázat mutatja. 5. táblázat. 1794 1798 Járás családlélekcsaládlélekszám szám szám szám Baranyavári 34 146 37 179 Hegyháti 36 118 40 188 Mohácsi 18 60 18 81 Pécsi 4 14 5 30 Siklósi 8 35 Szentlőrinci 29 108 28 124 összesen 121 446 136 637 Pécs A 18. századi Pécs, a megye legjelentősebb települése, piacával vonzó területet jelentett a zsidóság számára. A városba történő betelepedésük történetét részletesen tárgyalja Cserkúti Adolf „Az első pécsi zsidók" с tanulmánya. Annál is részletesebben elemzi a kérdést Schweitzer József „A pécsi hitközség története" с monográfiájában. Az első letelepedési kérelmek 1783-ban és 1785-ben érkeztek a városhoz. II. József zsidórendelete lehetőséget teremtett a keresztény iskolák látogatására és Jakob Mózes a hegyháti járásbeli Szentgyörgy község zsidó lakosa erre hivatkozva kérte a várostól a lakhatási engedély megadását. Rituális konyha nyitását kérelmezte a „normális iskolában tanulni akaró zsidó nemzet számára", mert ennek hiányában „Őfelsége kegyelmes rendelkezésének nem lehet eleget tenni". A város elutasította a kérelmet. Indoklása szerint a baranyai zsidóság vándorló és szűkölködő és a város nem azért vállalt óriási áldozatokat szabad királyi rangra emeléséért, hogy „nyomorgó házaló zsidókat honosítsunk meg. Csak tehetős s nagyobb létszámú zsidó család való városi lakosnak, de tehetőssé csak a többi polgár rovására lehet".

31 Az 1785-ben próbálkozó hidasi illetőségű Bachrach Lázár dohány és terménykereskedése fellendítésének érdekében kérte a várostól letelepedésének engedélyezését. Jómódú zsidó lehetett. Ez a kérelem is elutasítást nyert. Az első két beköltözőnek - Fuchs Salamon, Weismayer Márk - 1788-ban gróf Széchenyi Ferenc királyi biztos közvetlenül adott engedélyt, megelégelve a város kicsinyes érvekre való hivatkozását.

32 II. József halálát követően a város azonnal elérkezettnek látta az időt, hogy az akarata ellenére beköltözötteket kiutasítsa. Ennek az 1790. évi királyi dekrétum állta útját, mely szerint a zsidók „valamennyi szabad királyi városban és az ország egyéb területén abban az állapotban hagyandók meg, melyben 1790 január 1-én voltak".

33 A 18. században a két említett zsidó családon kívül, Fuchs Salamon halála után, az özvegyét feleségül vevő Engel Péter bonyhádi zsidó kapott az árvák felnevelésének idejére lehetőséget a városban való tartózkodáshoz. Mindkét szerző foglalkozik a város elutasító magatartására elsősorban alapot adó fogadalmával, Sweitzer a fogadalom keletkezésének körülményeit is részletesen vizsgálja.

34 A város 1692-től évente megújított fogadalmát nemkatolikusok nem költözhetnek a városba - az 1780-as, szabad királyi városi rangot adó oklevélben is megerősítették. Az oklevél 13. pontja szerint „Amint eddig minden nem az igaz hithez tartozó ember a városban való letelepedéstől és polgárjog szerzéstől ki volt zárva, úgy a jövőben is érvényben marad a másvallásúaknak ez a kizárása." és a 18. pontban „...hogy ezek az engedmények, jogok és kiváltságok az 1741. évi országgyűlés 29. cikkelye szerint ne másoknak, mint a mi valódi alattvalóinknak és az említett városunk jelenlegi és jövendőbeli polgárainak és lakóinak (.-akiknek mint már említettük, római vagy görög katolikusoknak kell lenniök:) legyenek javára."

35 A zsidókkal szembeni vallási ellenszenv, a középkorba visszanyúló zsidóellenes előítélet mellett azonban a pécsi elutasításban a 18. század végén megjelent már a konkurrens gazdasági csoport fellépésétől való félelem is. Ezt támasztja alá az 1790-179 l-es országgyűlési kereskedelmi bizottság elé terjesztett, a pécsi kereskedelem állapotáról és helyzetéről képet adó jelentés. „De még a kis szűk helyi piac sem az övék.Működésüket