Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Művészettörténet - Várkonyi György: Szalay Imre üveggyűjteménye a Janus Pannonius Múzeumban

227 Jegyzetek 1 HÁRS Éva: A Modem Magyar Képtár új szerzeményei. JPMÉ XXVIII. (1983) 255-258. 2 Az iparművészeti jellegű magángyűjtemények közgyűjteménybe tagozódásának tömör áttekintése: PÉTER Márta: gyűjtéstörténeti vázlat. In: Reneszánsz és manierizmus. (Az európai iparművészet stíluskorszakai.) Iparművészeti Múzeum, Budapest, 1988, 11-18. 3 A kiállítás rendezője Kovács Orsolya. 4 A végrendeletek a JPM Képző- és Iparművészeti Osztályának adattárában találhatók. 5 Hárs Éva megyei múzeumigazgató 1975 nov. 17-én kelt levele Szalay Imrének, melyben tudomásul veszi a korábbi végrendelet tartalmát és kinyilvánítja a múzeum készségét a gyűjtemény elfogadására. 10-K/481 6 A tárgyak itt közölt meghatározása többszöri konzultációk eredménye. Segítségéért köszönet illeti Katona Győr Zsuzsát, Olga Drahotovát és Varga Verát. 7 A tárgy fenekén található felirat pontos szövege: „a pozsonyi női (apáca) Irgalmas Rend patikájából 1909 Pékár Imre". A Pékár-gyűjteményből több tárgy is került Szalay Imréhez, hasonló felirattal igazolva: spanyol patikaedények, angol Wedgewood-kerámiák. 8 A XVIII.-XIX. században többek között a déldunántúli, Pécs környéki hutákat is gyakran német telepesek működtették, de a közölt zománcfestésű, gót-feliratos típus Közép-Európa szerte, így Cseh-Morvaországban is megtalálható a XVIII.sz. első felétől a XIX. sz. közepéig. Ld.: Milada SuLCOVÁ: Lidové malované sklo z Ceskomoravské vrchoviny. Ars Vitraria/ 6. é. n. 41-49. 9 Überfang: eltérő színű üvegbevonat a tárgyon vagy annak egy részén. A technikai megjelölésekre nézve tömör útmutatást ad: VARGA Vera: Régi magyar üveg. Budapest, 1989. 10 Készült Buquoy gróf mühlbergi (Mlynsky vrch) vagy silberbergi (Stribmé Hute) hutájában, gravírozta Carl Josef Lechner Niederthal bei Gratzenben (Údoli bei Nővé Hrady) A típusról bővebben: Olga DRAHOTOVÁ: Gravurglas aus Nővé Hrady von der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts. Glasrevue. 1982/12. 13-16. 11 A típusról és a technikáról bővebben: Jarmila BROZOVÁ: Harrachovské sklo se zatavenymi pastami z 2. ctvrti 19. stoleti. Ars vitraria/6. é. n. 51-66. 12 Olga DRAHOTOVÁ: Europäischer Glas. Prága, 1982. 33. kép. 13 A Pécsi Egyházmegye schematizmusa. Pécs, 1981. 154. o. 14 A részleges közlés miatt a katalógus eleve nem teljes. Sorrendje a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a cikk szöveges részének és illusztrációinak csoportosításához igazodik. Die Glassammlung von Imre Szalay im Janus-Pannonius-Museum György VÁRKONYI Imre Szalay, der Besitzer eines der wertvollsten Pécser Privatsammlungen ist 1987 verstorben. In seinem Nachlaß hinterließ, besonders auf dem Gebiete des Handwerks Gegenstände besonderen Wertes. Unter seinen Teppichen, Möbel- und Keramikstücken, sowie Goldschmiedearbeiten gibt es manche Raritäten, aber als eine zusamenhängende, aus historischen und technologischen Gesichtspunkten repräsentative Sammlungseinheit ragt seine aus etwa 120 Stücken bestehende Glassammlung aus dem gesamten Nachlaß hervor. Diese Kollektion hinterließ Imre .Szalay in seinem Testament dem Janus-Pannonius-Museum. Dieses ziemlich koherente zugleich auch vielseitige Ensemble umfaßt mehrere Jahrhunderte von der Antike an bis zur Wende des 19. zum 20. Jahrhundert, und vertritt durch wertvolle Meisterstücke die norditalienische, spanische, deutsche, tschechische und ungarische Glaskunst. Es sind zahlreiche Techniken der Herstellung des Kunstglases und des einfacheren Gebrauchsglases, Gegenstände dem Geschmack des Adels oder des Bürgertums (vor allem Biedermeierstücke) angepaßt kommen gleichermaßen wie Produkte der Glashütten, bestimmt für bäuerlichen Bedarf, vor. Die Glaskunst der Römerzeit wird durch vier Stücke in der Sammlung vertreten. Aus dem Mittelalter stammt eine von der Mitte des 17. Jahrhunderts stammende "Kuttrolf'-Karaffe, eine Arbeit mitteldeutscher Blasermeister. Einen venezianischen Einfluß weisen diejenigen dünnwandig geblasenen, kelchförmigen Gläser auf, die nach einer näheren Betrachtung des Materials als tschechische Industrieprodukte aus dem 17-18. Jahrhundert bestimmt werden konnten. Ebenfalls den italienischen Einfluß erkennt man an denjenigen beiden geblasenen, farblosen Glasteilen mit gemaltem Blumendekor, die wahrscheinlich auch mitteleuropäische Produkte aus dem letzten Drittel des 17. Jahrhunderts sind. Richtige Meisterstücke des geblasenen Glases sind die von katalanischen Gebieten, aus dem 18. Jahrhundert stammenden sog. "cantirs"-s, die eine ganz besondere Form haben. Zwei Exemplare von dieser Sorte besitzt die Sammlung, das eine Gefäß ist im Material durch verlaufenes Milchglas verziert, das andere durch plastische Glasaufsätze. Vom mitteldeutschen Gebiet stammt eine sechsmal segmentierte Milchglasflasche aus dem 17-18. Jahrhundert, mit verlaufenen Kobaltstreifen. Die drei eigenartig gestalteten, gelappten flachen grünen Glasflaschen, die noch im warmen Zustand in der Mitte durchgestochen wurden, sodaß ihre Wandung mit diesem eigenartigen