Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Művészettörténet - Várkonyi György: Szalay Imre üveggyűjteménye a Janus Pannonius Múzeumban

222 még a XVIII. század mádosik felében készült, a következő füles, fedeles söröskorsót viszont felirata - a talp közepén „Prosit", az edény falán medallionban „Zeichen der Achtung, d. 16. November 1822". - már pontosan datálja. Még ugyanebben az évtizedben keletkezett a harmadik, ugyancsak ital tárolására szolgáló edény, a fazettálással, metszéssel díszített, két nyílással ellátott miniatűr pálinkáshordó is. A csoport utolsó darabja, a sárgaréz peremmel és kulcsos zárszerkezettel ellátott, jellegzetes gyémántmetszésű üvegszelence szintén 1830 körül készült Csehországban. Az előzőekben ismertetett tárgyak már a Szalay üveggyűjtemény - számát és technológiai változatosságát tekintve is - leggazdagabb részéhez, a XIX. század cseh üvegművességét szinte enciklopédikus teljességgel bemutató kollekcióhoz vezetnek el. Ebben a gyűjteményi szekcióban ugyancsak találhatók biztonsággal mesternévhez illetve műhelyhez köthető darabok is. A haidai (ma Novy Bor) gyárban működő Friedrich Egermann műhelyéből öt tárgyat őriz a gyűjtemény. A jellegzetes féldrágakő-, márvány-, alabástrom és lakk utánzatú darabok, átlátszatlan lithyalin és hyalith üvegből készült poharak, flakonok 1830 körül keletkeztek. Az általában fazettált, esetenként cameo-domborítású, az anyag szépségét érvényesülni engedő egyszerű tárgyakon elvétve nagyon mértéktartó aranyfüst díszítés található (33-36. kép). E korszak cseh üveggyártásának jellemző törekvése volt a különböző színű, gyakran ásványi anyagok hatását utánzó, speciális összetételű alapanyagok kifejlesztése. Ezek különleges optikai hatását fokozta a fazettált megmunkálás, a többrétegű színes üvegek, „überfangok" alkalmazása, s az ilyen darabok díszítésére bevezetett „hántoló" eljárás, a kameo- illetve intaglio-metszés. E színes tendencia változatait kitűnően érzékelteti egy sorozat karaff illetve illatszeres üveg a Szalay-gyűjteményben. Az 1835 utáni években készült kék opalin, úgynevezett alabástrom üveg tárgyat festett arany és ezüst virágminta ékesíti (37. kép), hasonló korú és rendeltetésű társa kétrétegű, fehér és kék opalin üvegből készült, hántolt technikával (39. kép). Nagyon jellemző példány az 1840-50 körül készített sárgászöld uránüveg edény is a csoportban (38. kép). A néhány évvel későbbi eredetű, neuwelt-harrachsdorfi (ma Novy Svét) csepp alakú karaff-pár a cseh üveggyártás technikai leleményeinek különösen széles skáláját vonultatja fel. A háromrétegű üvegen (belül kobalt, kívül opak fehér), a hántolás, az üvegrátét, a zománcfestés és az aranyfüst díszítés eljárásai egyaránt megtalálhatók (40. kép). Ez a bonyolult, ún. „Zinnemailüberfang" technika a maga korában egyáltalán nem ment ritkaságszámba, mi több Harrach gróf neuwelti hutájának rubin-überfang technikáját a környező országok területén is alkalmazták, ahol a múlt század derekán a cseh üvegművesség meghatározó befolyása érvényesült. E hatás jegyében készült - feltehetőleg Magyarországon - az a billenthető ezüst fedővel ellátott nagyméretű kanna, mely a neuwelt-harrachi díszítőmodor magas színvonalú elsajátításáról tanúskodik. A belső oldalán színezett üveg külső felületét ezüst, arany és színes zománcfestésű növényi ornamentika ékesíti (44. kép). A polikróm hatás előidézésének technikailag egyszerűbb, de nem kevésbé hatásos módja a „rubin-pácolás", melyet cseh példák nyomán Magyarországon is előszeretettel alkalmaztak. E technikát több darab is képviseli a gyűjteményben, s ezek közül egyről itt kell említést tennünk kétségtelen haidai eredete és igényes kivitele okán. A nagyméretű fedeles serleget a pácolás mellett mozgalmas köszörült vadászjelenet díszíti. Az Egermann műhely készítette az 1850-es, 60-as években (43. kép). A század második felében a terjedő historizálás mellett egy másik, az eddig említetteknél jóval mértéktartóbb irányzat is kimutatható a cseh üvegművességben. Ez a technika majd a későbbi art deco idején talál folytatásra. Kis méretek, metszett, egyszerű geometrikus formák, homogén felületalakítás, a színes üveg optikai sajátosságainak érvényesítése jellemző e csoportra, melybe négy tárgy is besorolható a Szalay gyűjteményből (41^42. kép). Művészettörténeti közhely, hogy a XIX. század stílusfejlődésének egyik meghatározó szellemi alapvonulata, a historizálás már a megelőző század folyamán feltűnik. Ez a tendencia önálló fejezetet alkot a cseh üvegművesség történetében, s jellemző példái a Szalay gyűjteményben is megtalálhatók. A gyűjtemény egyik legizgalmasabb darabjáról, a klasszikus itáliai reneszánsz formát mutató, bravúros technikával készült, légiesen könnyed fúvott pohárról az eddigi vizsgálatok során nem sikerült egyértelműen eldönteni, hogy XVIII. századi italianizáló cseh készítményről vagy az 1879-ben alapított köln-ehrenfeldi Rheinische Glashütte termékéről van szó. A gerezdéit cuppával, üvegfonal-rátéttel díszített, üreges szárú darab historizáló voltához azonban a megformálás minden spontán lendülete ellenére sem fér kétség (45. kép). Könnyebb datálni és lokalizálni azt a jellegzetes neorokokó díszítményű „Zwischengoldglas" utánzatot, mely esztétikai és technikai vonatkozásban egyaránt elmarad XVIII. századi mintaképeitől. A két egymásba járó darabból álló pohár 1860 körül vagy azt követően Csehországban készülhetett (47. kép). Hasonló előképeket követ, de technológiáját (aranyfüst) illetően még távolabb áll azoktól egy Neuwelt-Harrachsdorfban készített fedeles üvegpohár. Keletkezési ideje az 1900 körüli évekre tehető (46. kép). Az eddig ismertetett anyagban számos olyan tárgy fordult elő, melynek keletkezési kora s a benne tükröző-