Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Művészettörténet - Várkonyi György: Szalay Imre üveggyűjteménye a Janus Pannonius Múzeumban

223 do ízlésvilág indokolttá tenné az iparművészettörténetben teljes legitimitást élvező biedermeier jelző használatát. E tárgyakat eddig egyéb, fontosabbnak ítélt sajátosságaik alapján soroltuk be (pl. az Egermann műhely hyalith és lithyalin üvegeit). Az emlékpohár azonban olyannyira tipikus biedermeier műfaj, hogy e tárgyak leírásánál a terminus alkalmazása megkerülhetetlen. A Szalay-gyűjtemény emlékpohár sorozata, melybe több, már korábban más összefüggésben katalogizált darab is beletartozik (pl.: 89. 52, 89.7 leltári számon) a műfaj közép-európai elterjedtségét, a monarchia stílusegységesítő hatását is jelzi: német, osztrák, cseh és magyar készítmények egyaránt megtalálhatók benne. A sorozat valószínűleg legkorábbi darabja a lipcsei csata emlékére készült, klasszicista jegyeket mutató, sírna oldalfalán a három császár köszörült lovas portréjával ékesített pohár. Felirata a következő: „Franz der I. Alexander der I., Friedrich Wilhelm III. auf dem Schlachtfeld Leipzig". 1815-20 körül készítették (48. kép). A biedermeier emlékpohár talán legjellegzetesebb válfaja az ún. „Ranftbecher", melynek legigényesebb változatai Anton Kothgasser (1769-1831) bécsi műhelyéből kerültek ki a XIX. század első felében. A Szalaygyűjtemény egyik Kothgasser modorában készült eljegyzési poharának finom transzparens zománcfestése, francia felirata - „gage l'inseparabilité" - és jellegzetes arányai valószínűsítik, hogy készítője a mester nem túl távoli környezetéhez tartozhatott (49. kép). A gyűjtemény több gyengébb kvalitású, Kothgasser modorát követő darabja közül figyelmet érdemel az az erősen sérült példány, mely minden bizonnyal Magyarországon, a század közepén készült, s rajta ovális medaillonban tabáni látkép és „Pesth" felirat található. A század második negyedének csehországi színes üvegmunkái közé tartozik viszont az a virágos ezüst (tulajdonképpen króm) festésű zöld, fazettált üvegpohár, mely típusában a jellegzetes „Ranftbecher" szerkezethez közelít. Felirat és figurális ábrázolás híján voltaképpen nem is tekinthető emlékpohárnak (50. kép). Annál karakterisztikusabb példánya viszont e műfaj egy másik, Csehországban is kedvelt változatának a Wellington-herceg (?) mellképével díszített, kobalt überfangos hántolt üvegpohár. Az üvegbe ágyazott, dombormű-hatású úgynevezett "szulfid'-portré e típus ismertetőjegye. A tárgy 1840-50 körül, Neuwelt-Harrachsdorfban készült

11 (51. kép). Bizonyosan észak-csehországi eredetű s feltehetően valódi biedermeier darab az a Pallas Athéné vésett ábrázolásával díszített talpas, átlátszó üvegpohár, mely az emlékpohár műfaj újabb típusát s a kristály-stílus különösen tiszta példáját képviseli a gyűjteményben (52. kép). Itt, a biedermeier ízlésű emlékpoharak körében említendő egy valószínűleg magyar hutában előállított, festett idilli jelenettel díszített egyszerű pohár, melyet porcelánt utánzó opálüveg (kriolit) anyaga e gyűjteményben egyedülállóvá tesz. Az 1840-es, 50-es évek jellegzetes terméke. Az előbbi darab provinciális jellege, valószínűsíthető magyar eredete révén átvezethet bennünket egy olyan tárgycsoporthoz, melynek külön bekezdést illik szentelnünk, mielőtt a gyűjtemény XIX. századi anyagának ismertetését lezárnánk. A régi magyarországi huták rusztikusabb ízű termékeiből három igazán jellemző darab érdemel említést. Az első még XVIII. századi, valószínűleg erdélyi munka. Zöldesfehér üveg, spanyol eredetű - németalföldi közvetítéssel átvett - forma. A katalán ivódedényekhez - cántirokhoz, porrókhoz hasonló remeke a tiszta fúvott stílusnak (54. kép). Érdekes módon szintén Németalföldön, a XVII. századi Hollandiában kell keresnünk az 53. képen reprodukált palack előképét. A hosszú nyak, a gömbformájú testre olvasztott üvegborda rátétek, a maratott és gravírozott növényi ornamentika, a szájperem alatti gyűrű kétségtelenné teszi a rokonságot.

12 A Szalay-gyűjtemény darabja XIX. századi, a somhegyi huta terméke. A 89.27 leltári számú egyszerű hutaüveg szenteltvíztartó erdélyi vagy felvidéki munka. Hosszú időn át változatlan típusa közelebbi kormeghatározást aligha tesz lehetővé. E csoporthoz sorolandó még a gyűjtemény három egyszerű hutaüveg pohara. A századforduló internacionális, szecessziós stílusát mindössze két, nem különösebben jelentős tárgy (89.87, 89.109 lelt. sz.) képviseli a gyűjteményben, s hasonló a helyzet a húszas, harmincas évek üvegművészetét illetően is. Egyetlen tipikus art deco üveg jelzi a gyűjtő szemlátomást elapadó érdeklődését e korszak iránt. Közelebbről nem azonosított magyar műhelyben készült a sárgás színű, fazettált üveg, geometrikus díszítéssel (55. kép). Az előző század cseh üvegművességének puritánabb felfogású tradícióját követi az 1930 körül készült füstszínű karaff, melynek kvalitását a különleges anyag s a minden hivalkodástól mentes ám végtelenül precíz kidolgozás biztosítja (56. kép). Az ismertetés végére maradt üvegek tulajdonképpen besorolhatók volnának az emlékpohár műfajához közelálló típusok valamelyikébe, de különleges tematikus vonatkozásaik révén megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. E témák nem közkeletűek, nem tekinthetők koruk bevett ábrázolási vagy jelképi toposzának, szemben a hasonló korú tárgyakon gyakori vadász-, pásztorvagy mitológiai jelenetekkel. Mivel előfordulásuk a gyűjteményben nem egyszeri, feltehetően a gyűjtő speciális érdeklődésére következtethetünk létükből, s ez egy minden gyűjtéstörténeti adalék nélkül ránk maradt kollekció esetében nem lebecsülendő szempont. A Szalay-gyűjtemény két poharát szabadkőműves jelvények, szimbólumok díszítik. Az egyik a XIX. század első feléből származik, s kidolgozása alapján cseh