Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)
Néprajztudomány - Baka Sára: Az emberélet fordulóihoz fűződő szokások Kopácson
195 mondhatnánk, a magzatelhajtás, fogamzásgátlás pozitív jelentésbővülésen esik át, míg a terhesség, szülés pejoratív értelmezést kap. Terhesség „Ráértök még arra, jó helyt van az ott ahon van" mondogatták a fiatal házasoknak. Az első gyerek, ha hamar jött a lakodalom után, a helyi szokás szerint „eltetették". Sok esetben meddőséghez vezetett az ilyen művelet. A terhesség megnevezésére a hasas, állapotos, viselős, vastag kifejezést használták, és szinte hiányzik az áldott állapotban elnevezés. Az anyós legtöbb esetben így vélekedett: „Jobb lett vóna ott maradt vóna amint van." A terhes asszony munkaerő-kiesést jelentett a családban. A kímélési idő a terhesség 4. hónapjától kezdve a szoptatási idő végéig tartott. Az anyós ette-rágta, ahol csak tudta. „Babázni tudsz, dógozni nem!" Mivel a másállapot nem dicsekednivaló dolog volt, „elkötötték magukat, maszírozták a hasukat, hogy ne látsszék." A nemi életet nem tartották az élet természetes velejárójának, tabuként kezelték. Az ember azzal, hogy beleszületik egy adott társadalomba, már vállalja annak a közösségnek a szokásait, erkölcsi normáit, amelyek megszabják későbbi életét. Egy emberi közösség csak akkor maradhat fenn, ha szaporodik is. A parasztság körében a gyermek munkaerőként is számításba jött. Az általános szemlélet a meddőséget elvetette, és a gyermeket áldásnak tekintette. A vizsgált település is azon községek közé tartozik, amelyekre az egygyermekes család a jellemző már bizonyíthatóan az 1870-es évekből. Itt most nem térnék ki a szakirodalom állásfoglalására az ok kérdésében. A szakirodalomban az egyke kialakulásának okaként a földhiányt említik. 6 Valószínű itt is a földhiányt lehet okként megnevezni, de ez nem volt mindenki számára kötelező magatartásforma, a közösség rugalmassága elviselt más családmodellt is, igaz ez bizonyos szankciókkal járt. Mint az Ormánságban 7 , itt is él a vőség-rendszere, amely egyenes következménye az egygyermek rendszer birtokörökösödésének, ugyanis nő is örökölhette a vagyont, ha ő volt egyedüli utód. így aztán igyekeztek olyan férjet keresni, aki a lányos házhoz jött. A terhesség ideje alatt sok mindentől tartózkodnia kellett a nőnek, hiedelmek vették körül ezen időszakot. Ezek általában megegyeznek a más néprajzi területen előfordulókkal. Szülés A szüléstől nagyon féltek, mert elég volt, hogy néhány esetben meghaljon valaki, sokáig emlegették. A könnyű szülés elősegítésére már a lakodalomban bizonyos szokásokat hajtottak végre. „A menyasszonyt lukas székbe ütették, hogy könnyebben szüljön." „Mikor a menyasszonyt késérték a lakodalmas házhol, a kapuba vízzel teli teknyöt tettek, ha átlépte könnyebben szült. A násznépnek pénzt kellett a teknőbe dobni, a pelenkára." A szülést a bába vezette le. A XVIII. század közepétől számíthatjuk a bábamesterséget. Kopácson egy 1817-es adat szerint 8 . „ Van bába kettő a faluban, vannak examinálva, fel vágynak esketve, az asszonyok baján segíteni eljárnak a faluba." Emlékezet szerint mindig volt tanult bába a faluban, az 50-es évekből járnak el szülni az eszéki kórházba. A szülő asszonynak a hátsó szobában volt a helye, csak a szülés lefolyása után vitték be a tiszta szobába. A szülőágyat a háziak, legtöbbször az anya vagy az anyós készítették el. Az ágyon csak a szalmazsák volt, arra hitvány, „avétt" rongyokat raktak. Alá teknőt tettek, hogy a víz oda csurogjon. Ritkábban az is előfordult, hogy szalmát dobtak a földre, és ott vajúdott, vagy fordított székre ült, és így szült. A szülőszék fejlettebb formája itt nem volt ismeretes. Miután megszületett a gyerek, a férjet behívták, és a kezébe adták: „Na most nízd meg, olyen-e mint te vagy?" Kezébe fogta, és magához ölelte, ezzel mintegy elismerte nyilvánosan is az apaságot. A védettség, amelyet a magzat számára az anyaméh és az anya jelentett, születésével egyidejűleg megszűnt. Most már közvetlen környezetének, a családnak kellett ügyelnie arra, hogy a gonoszok meg ne rontsák, ki ne cseréljék stb. Ennek érdekében bizonyos preventív szokáscselekedeteket hajtottak végre. A csecsemő viselkedéséből próbálták megjósolni, hogy milyen ember lesz belőle. Ha sírt, tudták, hogy „vátott". A boszorkány elleni védekezés módszere a kulcslyukba tett fokhagyma volt. A kislány kezébe fakanalat, a kisfiúéba szerszámokat tettek, hogy ügyesek legyenek. „A vasárnapon születőitek általában kényös dögök." Már az előbbiekben említettük, a gyermek mennyire védtelen volt az „idegen szellemekkel szemben." A gyereklátogatást ezen okból nem vették szívesen, még meg nem keresztelték. Látogatni csak délelőtt volt szokás. Ha valaki sokáig nézte: „Szömöd a se g gibe!" mondta az anya a látogatónak. A gyermek ruháit éjjelre nem volt szabad kint hagyni „mer belebugykátak (belebújtak) a boszorkányok". A „gyerökágyasnak" nem volt szabad kimennie az utcára a keresztelőig. „Az első útja a templomba vezetőnk A legközelebb rokonság, komaság ilyenkor hordta a
