Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)
Néprajztudomány - Lábadi Károly: Törökök a drávaszögi népi emlékezetben
189 ságba is tele vót vízzel. Valamikor régön egy kis maroknyi magyar vitézseregöt Észak-Magyarországbú egy tizennyolc éves ifjú kirájfl vezetőn. Ezök a törökök ellen hadakoztak. így történt egyször, hogy egészen a Dráváig kergették a törököket. Onnan visszafordúva fáradtan gyüttek a laskói határon át. Csele János, az ifjú magyar kirájfi ugrott le elsőnek a lovárú. A csillag átal alakút kútná megállt magát fölfrissíteni és a lovát megitatni. így kapta az a kút a nevét. Rövid idő múlva Csete János tovább indút a vitézeivel. De nem jutottak messzire, mer a törökök hátba támadták ükét. A mai Nyerges puszta alatt vót égy nagy csatatér. Ottan mind elpusztútak a magyarok." (LÁBADINÉ 1983. 226.). Az építmények közül elsősorban utak, templomok, titkos pincék, alagutak építését tulajdonítják a Porta katonáinak: "Van itt egy hegygerinc, ide 2 km. Végigvonul Pélmonostortul a Dunántúlra, kb. harminc km hosszú. Ez a Török-út. Olyan magaslati nyúlvány, maradvány a neve a török időből. Ezeken a hegyeken különböző dülőelnevezések vannak: Nagy-hegy, Világos-vár és Seregés. A Nagy-hegy arrul nevezetes, hogy ott vótak a török nagyurak sátrai. A Világos-vár közepén, a falunk fölötti hegyen van. Török vár vót ott. Világosra vót meszelve. Azt mondják, hogy a szultán vára vót. Seregesen táborozott a török sereg." (FERENCZI 1978-1979. 202.). "Ezt a szőlősi templomot a törökök építették. Úgy hallottam hogy a dályoki templomot is. Ennek a templomnak az északi ódalát sohasem meszelték be azér, hogy emlékezetes legyen, mer a törökök építették" (FERENCZI 1978-1979. 203.). "A templom alól vezetett egy pince-alagút. A török időből maradt. Valami vót ott, mer sok csontvázat tanáltak. Olyan 10-12 éves vótam, mikor ez a paplak épült. Hajói tudom, az ipám is gondnok vót meg Angyal Imre bácsi. Ók emlegették. Mikor a régi paplakot szétbontották, akkor annyi csontot tanáltak, ott hogy az borzasztó! Vinci vót a tiszteletes. Vót öt lánya, és a lányok emberi koponyákba ültették a muskátlit. Ide, a mi irányunkba, a déli végét bontották el. Találtak egy bolthajtást. Olyan vót, mint egy rendes pince. Azt kibontották. Benne találtak egy méteres nagyságú követ. Úgy nézett ki, mint améket elfűrészeltek. Mint gyerekek sokat ugráltunk rajta. Emlékszem, annyi csontot tanáltak ott!" (FERENCZI 1978-1979. 203.). "Úgy hallottam, hogy a bellyei vár alatt is vót lik. Aszonták, hogy Pécsig vezet. A bellyei várat is a törökök építették. Az itteni templom alatt azért keresték a likat, mer asz gondolták, hogy arany van ott. Mer sírokat hittek benne." (FERENCZI 1978-1979. 203.). "Cseredombját körülbelül ötszáz évvel ezelőtt a török uralma foglalta el. A törökök egy kört alakítottak, és törökülésbe ültek le pihenni. Pihenés közben észrevették, hogy a bakkancsuk homokkal telt meg. Mindenki kiöntötte a saját bakkancsából a homokot, így egy domb alakult ki. Pár évvel utána, amikor a törökök elhagyták ezt a területet, és még mindig nem volt pénze az embereknek, odajártak cserélni. Sok mindent cseréltek sok mindenért. Ezért nevezték el ezt a területet Csere dombjának". 1 * Nem véletlen, hogy éppen a földben rejlő kincsek gyújtották fel legjobban népünk képzeletvilágát. Települései olyan helyeken épültek fel, ahol már ezer évvel ezelőtt is emberek laktak s építkeztek. Az ekék még ma is cserepeket, római téglákat, pénzleleteket fordítanak ki a földből. Csoda-e, ha titkos török kincsekről regéltek? A legtöbb mondában a menekülők kőkecskébe rejtették, s hosszú idő elteltével tértek vissza érte. A helyiek csak akkor lepődtek meg, amikor a török férfi felnyitotta a kecske testét: "Azt hallottam, hogy vót erre egy köbül faragott kecskeforma. Ott hányolódott a határba itt is, ott is. Mikó száraz vót a főd, akkó rátötték a fogasra súlynak. Sok éven körösztül egyik fődrül a másikra került. De olyan kemény vót ez a kő, hogy nem törött el. Egy alkalommal gyütt egy idegeny embör a kösségbe. Érdeklődött, hogy nem láttak-e egy ilyen köbül faragott alakot. Monták a népek, hogy igön, láttak. Mögmutatták, hun van. Kint a határba megtanálja. Mög is tanulta. Valami rugó által kinyílott ez a kecske. Tele vót arannyal. Akkó bámulták a népök, hogy milyen szamárságot csináltak, hogy nem törték széjjel." (FERENCZI 1978-1979. 207.) A török elleni harc emlékeiből, azaz a felosztás szerinti harmadik csoportból, is bőségesen jutott a mondákba: "A Kiráj-kutat onnan nevezték el, hogy vót egy kút, ez adta a legjobb vizet. Egyször a kiráj üldözte a törököket. Elüldözte ükét a Dráva f о jóig, és ott a kiráj visszafordút. A törökök társútak a többi törökökkel. A kiráj megállt a kútná, és vizet ivott. Közbe a törökök körüvették ükét. A kirájt és a katonákat mind megölték. A törökök betemették azután a kutat." (LÁBADINÉ 1983. 226-227.). "Izsépen, Mohács felé, ottan van egy templom. Pétertemplomnak hívják. Sokac község ez az Izsép. Ottan a magyar huszárok mögforgatták a lovak patkóját. A törökök úgy gondolták, hogy emöntek Magyarország felé. Közbe a magyarok meg itt maradtak a hegyódalba. Hátba támadták a törököket, és mind belefújtogatták az izsépi Dunába." (FERENCZI 1978-1979. 201.). A népmondák azt erősítik meg, hogy a Drávaszög lakói elsősorban azokat az eseményeket őrizték meg, hogy a Drávaszög lakói elsősorban azokat az eseménye-
