Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, V.

172 hogy járást elősegítő eszközökkel, sima parketten valahogy menjek. Itt fejeződik be a már súlyos betegen fekvő Halász Bélával készült hangfelvétel. Életútjához tartozik, hogy még átvehette a Baranya megyei Tanács 1989. évi Janus Pannonius Művészeti díját, a zeneművek magas színvonalú interpretálásáért, a zeneoktatásban elért eredményeiért. Hosszú, súlyos betegség után 1991. szeptember 9-én hunyt el. Hangdokumentum K-344/B/2. Dr. Bíró László székesegyházi plébános Halász Béla orgonaművészt búcsúztató gyászbeszéde. Elmondta a pécsi temető Szent Mihály kápolnájában 1991. október 7-én. "Úgy búcsúzunk el Tőle, hogy meg sem ismertük egészen. Úgy él bennem, mint egy ütött-kopott ékszerdoboz, ami jelentéktelen külsejével nem is engedi sejtetni, milyen értékek lakoznak benne. Úgy tűnik számomra, hogy Pilinszky János - amikor a művészi szépről beszél - mintha Róla fogalmazná meg: mi a művészi szép? Azt írja Pilinszky: A művészi szép számos titka közül az egyik legszembetűnőbb, hogy az mindig egyfajta alázat gyümölcse. Minél bonyolultabb a mondanivalója a művésznek, annál esendőbb és elhagyatottabb rétegekbe kell leszállnia, hogy megfelelő anyagra találjon. A művészetben csak az szárnyal, ami földhöz ragadt. Egyedül a szegénység gazdag és a vereség győzedelmes. Halász Béla ágy él bennem, mint az alázatos művész. Alázatára vallott az a szerény külső, ahogy végigment az utcán közöttünk, alázatáról vallottak azok a körülmények, amelyek között élt, gondolom, alázatát hirdeti az is, ahogy játszott, sohasem akart felülkerekedni annak a művésznek, akit előadott. Hűségesen eljátszotta, amit a művésztárs írt, alázattal. A másik, amit Pilinszky ír a művészi szépről: a legelvontabb igényű művész is kétkezi munkás. Sokkal inkább rokona az ácsnak, a bányásznak vagy akár a földművesnek, mint bárki tollforgató hivatalnoknak. Az isteni szépség egyedül ezen az áron inkarnálódhat, hogy magára veszi minden terhünket, didergésünket. Minden egyéb farizeusmunka és szemfényvesztés. Halász Béla kétkezi munkás volt. Mindig úgy fog élni az emlékemA székesegyház orgonájának játszóasztala mellett a fiatal Halász Béla ben, hogy minden пар И egykor megjelent itt a téren, akivel találkozott, megosztotta néhány magagyártotta szóviccét s pontosan egykor ott ült az orgonapadon, regisztrált és egy órán keresztül gyakorolt. Tette ezt 80 évesen is. Valóban kétkezi munkás volt ő. Eltűnődtem azon, ha mindegyikünk ilyen becsülettel, nap mint nap gyakorolja magát a hivatásában, mindegyikünk művész lehetne saját hivatásában. A harmadik Pilinszky-idézet, ami az ő személyével kapcsolatosan megelevenedik bennem, így hangzik: A művészet inkarnáció. Minél szellemibb, annál tapinthatóbb. Minél tapinthatóbb, annál bensőségesebb, annál szellemibb. Hitem szerint minden inkarnáció egyszeri, megismételhetetlen. A zenében éppen az a szép, hogy megismételhetetlen. Az a hang, amely egyszer felhangzott, megismételhetetlen. Béla bácsiról nem készültek lemezfelvételek, ez is alázatához tartozik. Az ő muzsikája egyszeri maradt, megismételhetetlen, mint az inkarnáció. Mégis megmaradt. Megmaradt belénk épülve. Hitünk szerint boldogok a megholtak, akik az Úrban hunytak el, mert jócselekedeteik elkísérik őket. Ez a hangzás, amit ő produkált az orgonán, vele ment és velünk maradt."