Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Történettudományok - Nádor Tamás: „Hallható múzeum”. Hangdokumentumok a Janus Pannonius Múzeumban, V.

173 A székesegyház orgonájának játszóasztala mellett az idős Halász Béla Halász Béla hangversenyeinek válogatott jegyzéke 1926. március 14. A Pécsi Katolikus Kör II. nagyböjti estjén Liszt: Polonaise E-dúr c. szerzeményét zongorázta. 1931. február 25-én az Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola ötödik nyilvános hangversenyén, az intézet nagy hangversenytermében Halász Béla (tanára Zalánfy Aladár) Buxtehude: c-moll ciaconnaját adta elő orgonán. "Halász Béla precíz orgonajátékával aratott sikert." (Magyarország, 1931. február 26.) 1932-ben diplomakoncertjéről a Pesti Hírlapban a következő kritika jelent meg: "Halász Béla, Zalánfy Aladár mesteriskolájában mindenekelőtt komoly képzettséget és szolid, megbízható tudást sajátított el. Alaposan ismeri az orgona minden csínját-bínját, szakértelemmel él a kínálkozó hangszín és hangerőfokozati lehetőségekkel, ügyesen regisztrál és színesen muzsikál. Válogatottan nehéz és komoly műsorának minden egyes számát a stílus biztos ismeretével oldotta meg, meglátszott a játékán, hogy tanulmányai kiterjedtek az orgonának valamennyi kiváló mesterére. A fiatal művésznek megérdemelten szép sikere volt. (mja.) 1933. május 14. A Pécsi Karének Egyesület hangversenyén orgonált a belvárosi templomban. 1934. június 3-án a Ferencrendi plébániatemplomban rendezte V. egyházzenei hangversenyét a Pécsi Szeráfi Kórus. "A műsoron új tehetséges pécsi orgonaművész, Halász Béla mutatkozott be Pachelbel: Preludiumával, Bach: Fúgájával (g-moll) és Mendelssohn: A-dúr szonátájával. E nagy készültséget kívánó orgonadaraboknál lett előttünk világos, hogy a jelenlegi orgona úgyszólván csak néhány népének kíséretére alkalmas. Annál nagyobb Halász Béla sikere, aki e nehéz, régi kezelésű orgonán is mesternek bizonyult szépen kiemelve Pachelbel szaggatott futamait, Bach sokszor visszatérő dudajátékra emlékeztető főtémáját és Mendelssohn szonátájában az értekező és elmélyedő hangszínt." (Dr. G. L. [Dr. Gálos László] kritikája a Dunántúl 1934. június 5-i számában.) 1935. május 5-én a ciszterci rend pécsi Nagy Lajos gimnáziuma énekkarának egyházzenei hangversenyén működött közre a belvárosi templomban. "Halász Bélát ez alkalommal nem először hallottuk játszani és mostani szereplése kapcsán megerősödött az a véleményünk, hogy nagy tudású, vérbeli muzsikus, aki máris mestere komplikált hangszerének, az orgonának, melyen lenyűgöző erővel uralkodik [...] A technikai felkészültséghez járul a művekben elmélyedni tudó képessége, mellyel lelket visz játékába. Élmény volt hallgatni, g." [Gőbel Károly] (Pécsi Napló, 1935. május 7.) "Izmos tehetségű és kitűnő iskolájú orgonistát ismertünk meg Halász Bélában, aki ugyancsak a ciszterci gimnázium növendéke és ifjúsági orgonistája volt. Halász az újabb egyházi muzsikus nemzedék sokat ígérő tagja, aki úgy a komoly klasszicizmus, mint a modem egyházi orgonalitteratura hivatott interpretátora. L. Gy." [Lajos Gyula] (Dunántúl, 1935. május 7.) 1935. június 10-én, az Ünnepi Hetek keretében az Agócsy László vezette Pécsi Szeráfi Kórus hangversenyén működött közre orgonaszámokkal. 1935. november 24.-én Halász Béla orgonaművész egyházzenei hangversenye a belvárosi plébániatemplomban. "Az egyházi zene égi pártfogójának: szent Celíliának ünnepe ezidén sem múlt el minden megemlékezés nélkül, mert a rákövetkező vasárnapon tartotta meg Halász Béla pécsi orgonaművész jótékonycélú egyházzenei hangversenyét a belvárosi templomban a Pécsi Szeráfi Kórus közreműködésével. (Dr. G.L. [Gálos László] kritikája a Dunántúl 1935. november 26—i számában.) 1935. december 22. A Pécsi Katolikus Kör IV. ádventi estjén Haydn: Rondo a III. zongorahármasból с művét Halász Béla (zongora), Dziobek László dr. (hegedű), Schumann János (gordonka) adta elő. 1937. május 12-én orgonaest a pécsi belvárosi plébániatemplomban. "Halász Bélát nem kell felfedeznünk. Eddigi hangversenyeiből máris ismerjük mindig stílusos játékát, melynek jellemzője saját egyéniségének teljes alárendeltsége. Amikor Bachot játszik, tud puritánul egyszerű lenni, keze alatt Saint-Saëns Rapszódiájából a gyermekien üde lelkület mosolyog ki, Reger monumentálisan erőteljes germán dinamikájától sem riad vissza, tanítómesterének, Antalffynak franciásan könnyű stílusába is bele találja magát, de azért mindenből kiérzik a fegyelmezett egyházi muzsikus, akinek lelke máris hozzáalakult a katedrálisok belső alázatra nevelő nagyszerűségéhez. L. Gy." [Lajos Gyula] (Dunántúl, 1937. május 13.) 1937. október 31-én ismét a ciszterci rend Nagy Lajos gimnáziuma énekkarának a belvárosi plébániatemplomban rendezett egyházzenei hangversenyén működött közre, mint az intézet volt tanítványa. "Minden árnyalat kiadására alkalmas orgona kész engedelmességgel tolmácsolta a mindinkább izmosodó fiatal művész gondolatait. [...] Lajos Gyula." (Dunántúl, 1937. november 3.) 1937. november 7-én Kaposváron szerepelt, melyről a Kaposváron megjelenő Új-Somogy november 10—i száma így emlékezik meg: "Halász Béla orgonaművész vasárnapi koncertjén a szép számú zenekedvelő közönség áhítatos csendben fürdette meg lelkét a gyönyörű pianókban és fortékban, hogy a hangverseny végeztével, megtisztulva hagyja el a plébániatemplomot." 1938. június 6-án, a pécsi székesegyházi énekiskola 50 éves jubileumi hangversenyén a székeshegyházban Halász Béla stílusos orgonadarabjai: Bach c-moll fúgája, Reger Fantáziája "hangulatos instrumental zenét adtak a vokális muzsikához."