Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Történettudományok - Rayman János: Adatok Mohács 1945-os szükségpénz kiadásához

152 1. ábra. A szükségpénzek kiadásában résztvevő helységek, a szovjet katonai megszállás időpontjával hogy saját működésükhöz sem állt rendelkezésre elegendő, esetleg semmi pénz. Az általános készpénz hiányon kétségtelenül segített valamit a megszálló Vörös Hadsereg által kibocsátott fedezet nélküli pénz megjelenése (1,2, 5,10,20, 50,100 és 1000 pengő címlettel). De elfogadásától számos ok miatt idegenkedett a lakosság. így például Pécsett 1944. december 22-én, tehát csaknem egy hónappal a megszállás után jelent meg az első felhívás a Vörös Hadsereg pénzeinek elfogadási kötelezettségéről [6]. De aligha kellett volna ezt a felhívást január 5-én és 7-én [9] sőt még március 7-én is [10] megismételni, ha az egyébként létező készpénz hiány ellenére, a lakosság a megszálló hadsereg pénzeinek elfogadásánál nem támaszt nehézségeket. Továbbá a dél-dunántúli térségben megjelent és forgalomba is került valamennyi megszálló hadsereg nemzeti valutája is. Kötelező érvénnyel egyedül a rubel elfogadását szorgalmazták. „... a forgalomba hozott rubel bankjegyek értéke 1 rubel=2,50 pengővel, 100 dinár= 2J0 pengővel... a dinár fizetési eszközként való elfogadása nem kötelező. A rubelt a megállapított árfolyamon a magánosoknak és közpénztáraknak el kell fogadni." [6]. A bolgár leváról a korabeli sajtó nem tesz említést, de a pécsiek emlékezetében az is szerepel [12], tehát nincs okunk kételkedni, hogy a bolgár hadsereg megjelenésével a leva is színesítette az egyre tarkább palettát. Egyes adatok szerint a Vörös Hadsereg 1000 pengősei korábban jelentek meg, mint a kisebb címletek, továbbá az 1943-as kiadású 1000 pengő felváltásának nehézségei is hozzájárultak a pénzkibocsátásokhoz [1,5, 16]. Nos, az 1943. február 24. dátumot viselő új, ún. nyilas 1000 pengő a Balatontól délre eső térség pénzforgalmában nem játszhatott jelentős szerepet, a keletebbre eső szovjet megszállta területeken pedig szóba sem jöhetett a szerepe. Ugyanis ezt a bankjegyet a Budapestről elmenekülő központi pénzügyi szervek a veszprémi bank pincéjében fejezték be és csak 1944. november 4-től került forgalomba [11]. Tehát megjelenése jóformán Nyugat-Magyarországra és a már Ausztria területére szorult magyar katonaság és a menekülő adminisztráció pénzforgalmára korlátozódott. A megszálló szovjet katonaság által forgalomba hozott 1000 pengősök, ha néhány nappal esetleg héttel korábban is kerültek forgalomba, mint a kisebb címletek, okozhattak is felváltási nehézségeket átmenetileg, de ez a helyi hatóságokat aligha késztette saját pénz kiadására. Egyébként is amikorra a helyi kiadások megjelentek, már a teljes szovjet katonai sorozat is rendelkezésre állt. Ez látható az elvetélt szegedi kiadás esetében is. A szegedi kiadás tervezetét azzal indokolták, hogy a megjelent Vörös Hadsereg 1000 pengősök letétbe helyezésével, annak váltópénzeit hozzák létre. De a tervezésen is alig jutottak túl, amikor a megszálló hadsereg pénzeinek kisebb címletei is megjelentek és az indoklás nem volt tovább fenntartható [16]. Nem vitatva a pénzváltási nehézségeket, a valós ok ott is elsősorban a pénzhezjutás volt. Ne feledjük, hogy Szeged már 1944. október 11-én a szovjet katonaság kezébe került. Tehát az az indoklás, amely október elején még elfogadható volt Szegeden, két hónap múlva a Dunántúlon már aligha állhatta meg a helyét. Addigra a késésben lévő kisebb címletek is nagyjából utolérték az 1000-eseket. Csakhogy sem a Vörös Hadsereg pengősei, sem az idegen valuták, sem a visszamaradt fizetőeszközök nem tudták a hiányzó önkormányzati költségeket fedezni, mert ilyen rövid idő alatt nem folytak be a közpénztárakba. Tehát az alapvető ok és érdek a saját működés fenntartásához nélkülözhetetlen készpénz előteremtése volt. Pécsett eredeti módon, kölcsönkötvények kibocsátásával kívántak pénzhez jutni [1, 13, 15]. 1944. december 25-én Pécs polgármestere felhívással fordult a város polgáraihoz. „A rendkívüli helyzet folytán a város vezetősége annak ellenére, hogy a város közönsége jelentős vagyonnal rendelkezik, készpénz hiányában a normális életet megindítani nem képes. Ezért a polgármester felkéri a város polgárait, hogy anyagi erejükhöz mérten legyenek a vezetőség segítségére és nyújtsanak készpénz kölcsönt a városnak. A kölcsön fedezésére 4 %-al kamatozó búzakötvényt bocsát ki a város, amelyet legkésőbb 1946. évi december hó 31-én fizet vissza." [7] Hogy nagyobb kedvet kapjanak a város lakói a kötvény jegyzésére, az újságokban elhelyezett reklám szövegek is erre biztattak: „Többet kapsz vissza, mint amennyit adsz, ha a városnak buzakölcsönt nyújtasz!" „Pénzed és kenyered is lesz, ha buzakölcsönt jegyzel!"