Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 38 (1993) (Pécs, 1994)

Történettudományok - Rayman János: Adatok Mohács 1945-os szükségpénz kiadásához

153 „Nem ér veszteség, ha városi buzakölcsönt jegyzel!" [8]. A kölcsönjegyzés meg is indult. „Sokezer pengő buzakötvényt jegyeztek eddig Pécs polgárai"... de nyilván nem eleget, mert „...Az eddigi eredmény kell, hogy további áldozat vállalásara sarkallja azokat a pécsi polgárokat, akiknek módjukoan áll tökéjük biztos elhelyezése mellett a várost átsegíteni az átmeneti nehézségeken..." Tehát még mindig pénzre volt szükség „...Pécs háztartása legszükségesebb kiadásainak fedezésére" [8]. Végül 1 millió pengő értékben jegyeztek a pécsiek gabonakölcsönt - 2500 tonna búzát - 40 pengő/métermázsa áron [15]. Mégis néhány hónap elteltével Pécs város vezetősége is szükségpénz kibocsátásával kívánta a gabonakölcsönön kívül biztosítani a működéshez szükséges további pénzfeltételeket. Mint Hágen József dolgozatából megismerhető, elkészültek a tervei az 1, 10, 20, 50 és 100 pengős címletű pénzjegyeknek, amelyekből az 1 és 100 pengő próbanyomatai is napvilágot láttak [1]. De kibocsátásukat az akkori főszámvevő tisztét betöltő Bárdosi Németh János emlékezete szerint a szovjet városparancsnokság leállította pénzhígításra hivatkozva [13]. A Pécsnél kisebb helyiségekben, noha szerényebb költségvetéssel működtek, az alapvető gond ugyanaz volt, üresen állt a kassza. De a kisebb lakosság, kisebb pénzkészleteinek kölcsön formában való bevonása a kiürült városi pénztár feltöltésére, kevésbé volt járható út. Ezért helyi pénzkibocsátással tudták csak a lehetetlen helyzetet áthidalni. Ennek nyomán jelentek meg Kaposvár, Mohács, Szekszárd és Szigetvár szükségpénz kiadványai. Mohács város szükségpénzei Mohács várost a III. ukrán fronthoz tartozó szovjet katonai alakulatok 1944 október 26-án foglalták el. Az újjászerveződött önkormányzat a korábban elmondott pénztelenségen szükségpénz kibocsátásával kívánt úrrá lenni. Két címlet kiadását határozták el. Eleinte öt és tíz pengő kibocsátását tervezhették. Erről tanúskodik két ceruzarajz, amely szerencsésen megmaradt még a tervezés első szakaszából. Az egyik rajz egy öt pengős hátoldalát ábrázolja. A rajzok szignálatlanok, de amint a továbbiakból kitűnik, Martinszky János mohácsi festőművész vagy felesége munkái. Öt pengő Az öt pengő címletű papírpénz mindössze egy hátlapot ábrázoló ceruzarajzból ismeretes (2. ábra). A rajz középső mezejében Mohács jellegzetes építményeinek stilizált kontúrjai ismerhetők fel. Templomtornyok, hősei emlékmű stb. A vízparti mellvéd alatt pedig a Duna vizének játékos hullámai csillognak. A szövegrészben a névérték, „5" számmal és „ÖT pengő" betűvel is, valamint a kibocsátás éve „1945" olvasható. Az alsó két sorban elhelyezett világos és sötét betűk, csupán betű mintasorok. Valószínű, hogy a tervezés korai szakaszában még nem állt rendelkezésre a végleges szöveg. A két szélső mezőt és a felső sávot néhány stilizált virág és levél motívum díszíti. Egyszerűségük a népi fafaragást idézik. A halvány ceruzarajz mérete 120x120 mm, jelzés nincs rajta [2, 14]. Az öt pengős végülis nem került kivitelezésre. Okát pontosan nem tudjuk. Mivel helyette 50 pengőt nyomtattak, csak sejthető, hogy olcsóbban tudtak így nagyobb összeget előállítani és egyben nagyobb pénzösszeghez is jutni. De az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az infláció növekedése már az első hónapokban megindult és márciusig kb. tízszeres áremelkedés jellemezte. Ez pedig az 5 pengőről az 50-re ugrást jól magyarázza. Tíz pengő A tíz pengőről az első változat az a hátoldali ceruzarajz, amelyet korábban említettünk (3. ábra). A keretét egyszerű geometriai díszítőminták töltik ki. A középen elhelyezett nagyméretű 10-es számjegyet vízszintesen két feliratszalag, függőlegesen geometrikus elemekké egyszerűsített levél, virágmintákból álló oszlopok keretezik. A felső felirat: Pengő - Tíz - Pengő, az alsónak csak a közepén lévő értelmes: Mohács, a két szélső csak betűminta. A rajz vonalkerete alatt a keretminták további változatai láthatók. A pénz üres mezőiben lévő apró 10-es számok az alapnyomatra utaló elképzelést jelenthetik. A rajz méretei 111x198 mm [2, 14]. Ez a tíz pengős viszont kivitelezésre és kibocsátásra is került. A nyomólemez készítéséhez szükséges gondos kivitelű tusrajzai is megmaradtak. Az előoldal rajza 153 x 300 mm (4. ábra), a hátoldalé pedig 185 x 304 mm méretű (5. ábra). A tusrajzok fehér rajzlapra készültek. A rajz alsó kerete alatt mindkettőn balra Martinszky János és jobbra Martinszky Jánosné tinta aláírás található [2, 14]. Ezek a rajzok egy színnel való nyomtatásra alkalmas, egy nyomási fázis rajzai, mivel a szöveget is ez a fázis tartalmazza szövegnyomatnak is tekinthetjük. Az alapnyomat készítésére külön nyomólemez szükséges, ehhez külön rajz is készülhetett, de ez a terv nem ismeretes. A papírpénzek nyomtatásakor rendszeres megoldás, a végleges nyomatok elkészítése előtt különböző színpróbák nyomása, amelyek segítenek a végleges színkombináció kialakításában. Erről a 10 pengősről is készültek próbanyomatok, amelyből egy példány a mohácsi múzeum gyűjteményében szerencsére megmaradt.