Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Régészet - Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra kronológiai problémái a Dél-Dunántúlon

84 phase") került. Az 1981-ben végzett zengóvárkonyi kerámiaanalízis eredményeként három periódust lehetett elkülöníteni ezen az egy fokozaton belül a zengóvárkonyi sírcsoportok esetében. Ezért tételeztünk fel a DélkeletDunántúlon egy, a sírkerámiában is tükröződő folyamatos és törés nélküli fejlődést az egész "klasszikus" Lengyel I során

86

. A dunántúli Lengyel I-fokozatot (ez a Kalicz Nándor által megállapított "Frühphase") az eddigiekben a ToéikLichardus-Vladár-féle I-II-, illetve a Pavúk-féle I-fokzattal párhuzamosította a kutatás

87

. A mórágy-tűzkődombi ásatások eredményei alapján is valószínűnek tartható, hogy a Lengyel I ezen a területen a "hagyományos" Lengyel II idején, a fehér pasztózus kerámiafestéssel jellemezhető időszakban is tovább élt. A későneolitikus-korarézkori fejlődés valóban törés nélküli lehetett, magában foglalhatta a szlovákiai NyitraBrodzány-horizonttal nagyrészt párhuzamosnak tartható közép- és észak-dunántúli Lengyel Ili-fejlődést, és megérhette az alföldi tiszapolgári kultúra kezdetét is. A felvázolt délkelet-dunántúli későlengyeli és az alföldi korai tiszapolgári fejlődés közötti részbeni kronológiai párhuzamosság egyelőre csak indirekt módon tételezhető fel, elemzéseink egyik célja ennek a feltételezésnek a bizonyítása vagy cáfolása a leletek és a régészeti megfigyelések alapján. A Mórágy-Tűzkődombon szórványként, illetve régészeti objektumban előkerült tiszai import kerámia leletek, illetve a lengyeli kultúra többi leőhelyén talált más tiszai importok alapján lesznek taglalhatok a lengyeli és tiszai kultúra közötti kronológiai viszony kérdései is: ennek azonban feltétele lenne a tiszai kultúra kronológiai tagolása zárt leletegyüttesek alapján. 2.3. Morvaország A morva festett kerámia (MBK) Palliardi-féle tagolása

88 alapjaiban máig változatlan, csak az egyes fokozatok felosztását finomította a morva kutatás. J. Palliardi 1911-ben három fokozatra osztotta fel az MBK-t az akkor ismert leletanyag alapján

89

. Palliardi periodizációs rendszerét F. Vildomec 6 fejlődési fokozatot megállapítva dolgozta át

90

. Modern ásatási adatok alapján elsőként V. Podborsky rendszerezte az MBK leletanyagot. Először a LichardusToCik-Vladár-féle szlovákiai ötfokozatú felosztást vette át (miután azok a Palliardi-féle felosztást vették alapul), mivel azt a délmorvaországi ásatási eredmények is alátámasztották: az I-II-fokozatok képviselték az MBK idősebb fokozatát, a Ili-fokozat a középsőt, a IV a fiatalabbat, míg az V-fokozat a középsőt, a IV a fiatalabbat, mig az V-fokozat (Ludanice csoport) a Jordansmühli kultúrának felelt meg. A morva kutatók többsége máig megmaradt Palliardi klasszifikácios rendszere mellett, azonban az egyes fokozatok esetében újabb alfokozatokat vezettek be

91

. Megoldatlan kérdés Morvaországban a DélnyugatSzlovákiában és a Dunántúlon kimutatott Protolengyelidőszak. Ugyanis Morvaországban nincs olyan viszonylag összefüggő zselizi betelepültség, mint amilyen Szlovákiában létrejött, a "Vorlengyel-Horizont"

92

. A zárt leletegyüttesekből előkerült idősebb MBK leletanyagban nem fordult elő Protolengyel-kerámia

93

. V. Podborsky három fokozatot állapított meg az egész lengyeli fejlődésre: az első a keletkezés (vagy immigráció) időszaka, melyet a polichrom edényfestés, a körárokrendszerek, stb. jellemeznek. A második fejlődési fokozatban újabb délkeleti hatásokkal, aeneolitikus elemekkel lehet számolni. Ekkor, a fehér festéses kerámia időszakában tolódik el a lengyeli-kultúra északnyugat felé, a másodlagos elterjedési területek irányába. A harmadik fokzatban a harmadlagos elterjedési területeken is megjelenik a lengyeli kultúra

94

. Annak ellenére, hogy Podborsky kizárólag a kerámia festett mintázata alapján végezte el elemzéseit, helyesen ismerte fel a lengyelikultúra fejlődési folyamatának sajátosságait. A morvaországi Lengyel-periodizáció beható tanulmányozása azért is rendkívül fontos, mert a szlovákiai periodizáció ezen alapszik, ugyanakkor a magyarországi lengyeli tipológiai és kronológiai elemzések kiindulópontjaként a szlovákiai eredmények szolgáltak. Az MBK l-f okozaton belül 3 alfokozatot lehetett elkülöníteni; a II. alfokozat az első folytatása, míg a III. alfokozat jelentős választóvonal a lengyeli fejlődésben: amint láttuk, délkeleti hatások következtében tipológiailag megváltozik a kerámia, és az MBK kiterjeszkedik Észak- és Nyugat felé, betelepítik a mezőgazdasági művelésre kedvezőtlenebb területeket is: ez a folyamat a Ilb-fokozat időszakáig tartott A IV-fokozatban esik szét az MBK addig nagyrészt egységes tipológiai egysége területi csoportokra és új helyi csoportok jönnek létre

95

. Lényegében ugyanez a fejlődési folyamat követhető nyomon a lengyeli komplexum egész elterjedési területén. Podborskyhoz hasonlóan P. KoStufik is három alfokozatra bontotta fel az MBK első fokozatát (la, Ib, Ic). Az Ic-alfokozatot állítja kronológiai párhuzamban a szlovákiai Santovka-időszakkal

96

. Az első fokozat szempontjából a TéSetice-Kyjovice-i ásatások eredményei a legfontosabbak. Az itt felépített kronológiai alapjában véve "gödörkronológia": "gegenseitige Superpositionen und Überdeckungen mit andeen Objekten wurden nicht festgestellt... Wir begannen das Material der Lehmgruben zu analysieren, indem wir voraussetzten, daß ihre große Volumina... nicht auf einmal gefüllt werden konnten"

97 Itt azonban már