Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Régészet - Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra kronológiai problémái a Dél-Dunántúlon
85 felmerül a "zárt" és "nem zárt" régészeti objektumoknak, elsősorban a "telepgödröknek" a problematikája: mennyiben tekinthető a bennük talált leletanyag zárt leletegyüttesnek 98 . Ugyanez a probléma a délkelet-dunántúli nagy lengyeli települések "telepgödrei" esetében is: az összes gödör minden egyes kerámialeletének minden mérhető jellegét (legalább hetet) egységes tipológiai rendszerben elhelyezve a megfelelő számítógépes programok alkalmazásával nyerhetők olyan eredmények, melyek alapján úgy az egyes gödrök, mint a bennük lévő kerámia leletek relaktívkronológiai helyzete meghatározható. Az MBK I fokozata igy két alfokozatra (la és Ib) volt tagolható". Megemlítendő, hogy Morvaországban 94 lelőhely sorolható az I-fokozatba, ezek közül 50 esetben ismert a közelebbi relatívkronológiai helyzet: 19 tartozik az Ia-fokozatba, ezek közül 50 esetben ismert a közelebbi relatívkronológiai helyzet: 19 tartozik az Ia-fokozatba, de már 31 az Ib-be. Akárcsak Délnyugat-Szlovákiában vagy a Délkelet-Dunántúlon, úgy Morvaországban is közvetlen átmenet mutatható ki a következő fokozatba, amennyiben az Ib-alfokozat kerámiájában már megjelennek a II-fokozat tipológiai jellegei 100 . Az MBK II-fokozat legjellemzőbb tipológiai jegyeit a fehér pasztózus festés, az edények éles profilja, az "unechte" terra sigillata (vörös poliros kerámia), az ún. "unechte" terra nigra (feketepoliros kerámia) jelentették 10 '. A II-fokozat két alfokozatán belül P. KoStufik további időbeli-tipológiai egységeket (fázisokat) különített el (IIA 1-IIA 3 ), ezzel is bizonyítva a továbbra is folyamatos lengyeli fejlődést Morvaországban 102 . A IIA,-II A 2-fázisok az MBK-fejlődésében a fehér pasztózus festésű (crusted) kerámia horizontját képezik, azét a horizontét, melyet egyes szerzők korábban a Balkánról vezettek le 103 , míg mások a Rachmani-kultúrával párhuzamosították időben 104 . A IIB-alfokozat idejében erősen megváltozott a kerámia tipológiai jellege; ez az időszak felel meg a szlovákiai Nyitra-Brodzányhorizontnak 105 . 2.4. Ausztria Az alsó-ausztriai és burgenlandi, viszonylag kisszámú leletből is következtetni lehetett arra, hogy Alsó-Ausztria lengyeli fejlődése Morvaországgal alkot kronológiai és kulturális egységet. Ezért javasolta R. Pittioni a "mährisch - niederösterreichische - burgenländische - Gruppe - elnevezést az ausztriai lengyeli-kultúra megnevezésére 106 . Ennél behatóbb és részletesebb elemzések és a szlovákiai Lengyel-periodizáció alapján vizsgálta a burgenlandi lengyeli leletanyagot A. Ohrenberger, aki az első két fokozatba sorolta a polychrom festésű, a harmadik pedig a festetlen, olykor monochrom kerámiát 107 . Ma a polychrom festésű kerámiával, a vörös-fehér festésűvel és a festetlen (Wolfsbach-tipus) kerámiával jellemzett fokozatok mutathatók ki, elsősorban az alsó-ausztriai leletanyagban 108 . Alsó-Ausztriában is kérdéses a Protolengyel-időszak. A legkorábbi lengyeli fejlődést az Unterwölbing-i és Unterpullendorf-i gödörleletek képviselik 109 . E. Ruttkay két tipológiai egysége közül a Wölbing-típus a legkorábbi, a korai fokozatnak pedig a Langenzersdorf-i leletek felelnek meg az MBK Ib-nek időben is és tipológiailag is 110 . Az alsó-ausztriai koralengyeli periodizáció szempontjából a Friebritzben feltárt temető elemzése hozhat újabb eredményeket, hiszen itt már zárt leletegyüttesekről van szó 111 . A MOG II-fokozattal párhuzamosítható az Oberbergen-i leletanyag, mely bichrom festésével is az MBK Ilahoz áll legközelebb, míg az utolsó fokozat, a Wolfsbachtipus, az MBK Ilb-vel lehetett párhuzamos 112 . Az ausztriai lengyeli fejlődés végét az "Epilengyel-Horizonttal" (Bisamberg-Oberpullandorf-i csoport) jellemzi az osztrák kutatás 113 . 3. Összefoglalás A lengyeli kultúra kronológiai problémával kapcsolatban a következők állapíthatók meg összefoglalóan: A lengyeli kultúra I-fokozatát a "Vorlengyel-Horizont" időszaka előzte meg. A kultúra "formatív" fokozatából, a közép-európai (nyugati) vonaldíszes kerámia (a kottafejes és a zselizi kerámia) alapján a VinCa kultúra Sopot-váltözata közvetítésével) jött létre a ProtolengyelLuíianky fejlődés. Ebben a folyamatban kisebb részben az expanziónak is, nagyobb részben a helyi autochton lakosságot ért adaptációnak is lehetett szerepe. A lengyeli kultúra kialakulásában tehát a helyi alapok és a déli, délkeleti áramlatok, hatások, tendenciák voltak a döntőek, melyek eddig legjobban a kerámia tipológiai fejlődésében voltak megfoghatók. A továbbiakban azonban az összes többi lelet és régészeti jelenség elemzése is ugyanolyan fontos lehet, mint a kerámia. Az egységes, lényegében egyező és erős hatások bizonyítéka az is, hogy a lengyeli-fejlődés első időszakában (Lengyel I) a kultúra egész elterjedési területén hasonlóságok, tipológiai egyezések követhetők nyomon, és nem is csak az anyagi kultúrában. Ezek a megállapítások a kelet-dunántúli és délnyugatszlovákiai leletek esetében még inkább érvényesek, ott ahol a lengyeli-kultúra keletkezési helye keresendő és primer elterjedési területe kimutatható. Mindezt az is bizonyítja, hogy Morvaországban és Alsóausztriában (még) nem kerültek elő Protolengyel lelőhelyek. A lengyeli-kultúra keleti (keletkezési) és nyugati (MBK)
