Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Régészet - Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra kronológiai problémái a Dél-Dunántúlon
83 ismert publikációk és leletek alapján: "das Erscheinen der monochromen Bemalung gegenüber den Beginn der späteren (zweiten) Phase ebenso bezeichnet, wie das Verschwinden der Ritzverzierung". Ugyanezt állapította meg az edényformák alapján is 66 . Ezt követően a nagy felületen végzett modern aszódi ásatások hoztak jelentős eredményeket a lengyeli kultúra magyarországi kutatásában. Kalicz Nándor első felosztása lényegében megegyezik Bognár-Kutzián Idáéval, amennyiben a karcolt díszítésű és vörös festésű kerámiát a Luzianky-leletekkel együtt a korábbi fokozatba datálta: az akkor ismert "klasszikus" lengyeli lelőhelyek, illetve Aszód leletei kerültek ebbe a fokozatba, míg a későbbibe a fehér festésű kerámiát sorolta be Szomor, Zalavár, Lébény, Szob leleteivel 67 . Megemlítendő Patay Pál kétfokozatú periodizációja is 68 , illetve észrevétele, hogy a szentendrei sírban előkerült kerámia párhuzamai a tipológiai különbségek ellenére a Luzianky csoportban fordulnak elő 69 . De szembetűnő volt az is, hogy ez a két fokozat nem tölti ki a rézkorig terjedő fejlődést a Dunántúlon 70 . Ezután fedezte fel Raczky Pál azt a leletanyagot a Dunántúl középső részén, mely a legtöbb hasonlóságot a szlovákiai Nyitra-Brodzány-horizont leleteivel mutatta 71 . A legkorábbi lengyeli fejlődés szempontjából a nyugat-dunántúli Sé-i ásatások alapvető fontosságú eredményeket hoztak 72 . A Délkelet-Dunántúlon a lengyeli sáncon talált említett leletek sorolhatók a Protolengyel időszak fejlődéséhez 73 . A későlengyeli fejlődéssel kapcsolatban pedig a kisbalatoni ásatások hoztak újabb eredményeket, melyek egyelőre még közöletlenek. A lengyeli-kultúra kutatási problémáit és kutatástörténetét több munkájában részletesen tárgyalta Kalicz Nándor 74 ; Wosinsky Mór lengyeli és Dombay János zengővárkonyi kutatási tevékenységének részletes taglalására már korábban sor került 75 , ezért itt csak a délkelet-dunántúli elemzések szempontjából fontos kronológiai kérdéseket tárgyaljuk. 2.2.1. A festett kerámiával jellemzett idősebb lengyeli fejlődés a Dunántúlon A Dunántúlon is megállapíthatók tehát területi csoportok, kronológiai fokozatok, fázisok, periódusok (az időbeli szakaszokra vonatkozó terminusok használata nem egységes, egyértelmű a magyarországi őskorkutatásban sem). A kialakulás időszakát itt is a Protolengyel jelzi, melyet elsősorban Sé alapján lehetett meghatározni 76 . Az idősebb lengyeli fejlődést a Dunántúlon is a festett kerámiával jellemzett fokozatok képviselik. A Lengyel I (klasszikus vagy korai szakasz) elsősorban keleti elterjedési területről ismert, ugyanis a legnagyobb ásatásokat itt végezték (Lengyel, Zengóvárkony, Aszód, Mórágy, stb). Kevesebb lelet ismert ebből az időszakból a Dunántúl középső és nyugati területeiről. Az edényformák mellett a kerámia díszítés is jellemző: általános a vörös festés, a fehér nagyon ritkán fordul elő, annak ellenére, hogy a Luzianky csoportban is ismert. A karcolt edénydíszítés is jellemzi a koralengyeli kerámiát, nemcsak Aszódon, hanem a zengővárkonyi korai sírcsoportokban, illetve Mórágyon is. A festett kerámiás időszak későbbi fokozata korábban nem volt ismert a Délkelet-Dunántúlon. Kalicz Nándor feltételezte, hogy a zengővárkonyi temetkezések egy része is ide, a "klasszikus dunántúli Lengyel II-be tartozhat 77 . Az újabb adatok alapján megemlíti, hogy a zengővárkonyi betelepültség a Lengyel II időszakban is továbbélt 78 : a zengővárkonyi kerámia korábbi elemzése is ezt a feltevést támasztotta alá 79 . Ezt a kerámiát a plasztikus díszítés, az egyre gyakrabban előforduló pasztózus fehér festés, geometrikus (meander- és spiraloid) mintázat is jellemzi 80 . Mint már említettük, a fehér pasztózus festéssel jellemzett magyarországi Lengyel II leletei a DélkeletDunántúlon korábban ismeretlenek voltak. Ide tartozik a lánycsóki anyag 81 , a mórágy-tűzkődombi B,-sírcsoport leletanyagának egy része. Kalicz Nándor szerint az aszódi lengyeli betelepültség is - akárcsak a zengővárkonyi - tovább élhetett a Lengyel II idején 82 . 2.2.2. A festetlen keerámiával jellemzett későlengyeli fejlődés a Dunántúlon Az újabb kutatási adatok szerint a Lengyel III korarézkori népessége valószínűleg a Dunántúl egész területén megtelepedett 83 a délkeleti terület kivételével. Előfordulása ismert a Délkelet-Dunántúllal szomszédos somogyi területen 84 és Zalában is 85 , ellenben Tolna és Baranya megyében nem kerültek elő a Lengyel Ш meglétét bizonyító leletek. A későneolitikus-korarézkori lengyeli fejlődést a rézkori balatoni csoport követte a Dunántúl egy részén. Az eddigi adatok alapján nem ismerjük a Lengyel II és III, illetve a Lengyel III és a balaton csoport közötti átmenetet. A kérdésekre a délkelet-dunántúli temetők, illetve a kisbalatoni és zalai ásatások anyagának elemzésétől várhatjuk a választ. A délkelet-dunántúli leletanyag eddigi kiértékelése során a dunántúli lengyeli kultúra három fejlődési fokozatra történő felosztását tartottuk kiindulópontnak. Ezen az alapon került az egész zengővárkonyi (illetve délkelet-dunántúli) fejlődés a korábbi Lengyel I-fokozatba ("Frühpahse"). A zengővárkonyi (illetve délkeletdunántúli) fejlődés a korábbi Lengyel I-fokozatba ("Früh-
