Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Régészet - Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra kronológiai problémái a Dél-Dunántúlon
81 több átmeneti fázist is közbeiktatva. A festett kerámiával jellemzett időszakot két részre osztották fel. J. Pavúk elválasztotta a Luzianky csoportot a Lengyel I-től, ellenben Svodínt a Lengyel I legkorábbi alfokozatának határozta meg. Az első alfokozatban a karcolt edénydíszítés minimális számban fordul elő, a másodikban gyakoribb. A második alfokozatot Nitriánsky Hrádok, Koláry, stb. leletanyagai képviselik rendszerében 32 . Újabban a Lengyel I-be sorolja Pavúk a Nitriánsky Hrádok csoportot Szlovákiában, a zengővárkonyi-csoportot a Dunántúlon és a Stfelice- vagy Tësêtice- csoportot Morvaországban 33 , a Toéik-Lichardus-Vladár által meghatározott Lengyel II-fokozatot saját I-fokozatában helyezve el 34 . A Toöik-Lichardus-SiSka-féle második lengyeli fokozat létét természetesen tagadja Pavúk. 35 . Legújabban pedig egy A-tól D-ig tartó fejlődést állapított meg J. Pavúk a szlovákiai lengyeli fejlődésre: Az A-fokozat a Praelengyel, mely eredetileg a "Vorlengyel-Horizont" volt, ezt hozza kapcsolatba a Zseliz Illíriai. A B-fokozat a Protolengyel-időszak Bífta, Bicske és Luzianky leleteivel, míg a C-fokozatot a már említett területi csoportok képviselik. A D-fokozatba a Peőenadycsoport leletanyaga tartozik 36 . V. Némejcová-Pavúková úgy véli, hogy a lengyeli kultúrát mechanikus módon osztották fel öt fokozatra Lichardusék; újabb ásatási adatai alapján az egész svodíni fejlődés a Pavúk-féle Lengyel I-fokozatba kerül 37 , de az ezt bizonyítandó leletanyag még közöletlen. A lengyeli kultúra kétféle szlovákiai felosztásával kapcsolatban megállapítható tehát, hogy lényegében mindkettő ötfokozatú, amennyiben J. Pavúk a Lichardusék által meghatározott Lengyel II helyére a Santovkaátmeneti fokozatot (fázist) illesztette be. Úgy a Lichardus-féle Lengyel II-fokozat, mint a Santovka-fázis kerámiáját ugyanazok a tipológiai jellegek jellemzik. Kérdés marad továbbra is, hogy önálló horizontról van-e szó, vagy csak átmeneti fázisról. Az azonban világos, hogy az egész lengyeli fejlődés a festett kerámiával jellemzett időszaka idején is folyamatos volt. Lényegében tehát teljesen mindegy, hogy fokozatról vagy átmeneti fokozatról (fázisról) beszélünk-e. A következőkben a kronológiai problémákat taglaljuk részletesen, elsőként Délnyugat-Szlovákiában, majd a Dunántúlon, illetve Morvaországban és Ausztriában. 2.1.1. A lengyeli kultúra idősebb fejlődési szakasza Szlovákiában A Lengyel I a Protolengyelből akalult ki. A már említetteken kívül ide tartozik a Vel'ké Hostében feltárt leletanyag is, melyet már 1961-ben a kultúra idősebb fokozatába datáltak: ebből a kerámiában is megvannak a bekarcolt motívumok 38 . Különösen fontosak a Nitriánsky Hrádokban végzett ásatások eredményei, sajnos, eddig csak néhány gödör leletei közölték a lengyeli kultúra idősebb fokozatából. Elemzései nyomán 4 "fejlődési-fázist" mutatott ki A. Toéik, melyek azonban nem tükrözik az egész szlovákiai lengyeli fejlődést 39 . Stratigráfiailag lényeges, hogy a már említett közeli "Hoferské rolé" lelőhelyen az a monochrom és bichrom festett kerámia fordult elő, melyek a "Zámeőeken meglévő, Toöik által megállapított II- és IV "Eteppe" közötti időszakot töltik ki 40 . Legnagyobb mértékben a svodíni települést és temetőt tárták fel eddig. A 149/72, 239 és 240/3. gödrök leletei alapján arra következtetett az ásató, hogy a svodíni betelepültség kezdete (az első "Bauhorizont") megelőzi Nitriánsky Hrádokot, Bucsányt és a "magyarországi nagy lengyeli temetők időszakát". Ezt a periódust nevezi Lengyel Ia-nak V. Némejcová-Pavúková 41 . Az összes svodíni települési horizontot és sírcsoportot a Lengyel Ibe datálta, sőt az sem zárta ki, hogy némely sírok az első és második építési horizonttal együtt a Luzianky-csoporttal lennének kapcsolatban 42 . Ezt a kronológiai problémát csak a teljes leletanyag kiértékelésével lehet megoldani. A dunántúli lengyeli temetőkre történő hivatkozáskor pedig nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy ezek nem egyetlen, a szlovákiai értelemben vett fokozatba tartoznak: a sírcsoportok megfelelő elemzéssel jól elkülöníthetők egymástól időben is. Amint láttuk, a Santovka-fázis a Lichardus-féle Lengyel II-fokozat idejére keltezhető, ugyanakkor J. Pavúk átmenetnek határozta meg első és második (Peöenady) fokozat között. A Santovka-i telepgödfokben és sírokban feltárt kerámiát a vörös alapon fehér pasztózus mintázattal festett díszítés jellemzi, de a vörös festés sárgával kombinálva is előfordul. Nem hiányoznak azok a leletek sem (zoomorph agyagplasztikák kerek bemélyedéssel hátukon, kockaalakú mécsesek, oltárok), melyek legközelebbi párhuzamai a Mórágy-tűzkődombi B,sírcsoport leletanyagából ismertek 43 . Pavúk ezt a fázist, melyet Lengyel I- és II- fokozatai közé datál, időben párhuzamosnak tartja Jaromefice, Znojmo és más lelőhelyek MBK Ib anyagával 44 . Ez is alátámasztja azt a megfigyelést, hogy a lengyeli kultúra egész elterjedési területén - a lokális eltérések ellenére - egységes fejlődési rendszerrel kell számolni. A lengyeli kultúra festett kerámiával is jellemzett fejlődési szakasza a fehér pasztózus festésű kerámiával fejeződik be. Legfontosabb lelőhelye Peöenady. A bolygatott objektumok leletegyütteseit zárt komplexumoknak tartja J. Pavúk. A kerámiát a vörös alapra felvitt fehér "crusted" festés jellemzi 45 . Nitriánsky Hrádok-
