Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Régészet - Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra kronológiai problémái a Dél-Dunántúlon
82 "Hoferské rolé", Vel'ky Kostolany leletei is ide tartoznak 46 . A fehér festésű kerámia újabban kutatott jelentősebb lelőhelye ismerjük Zlkovcéből, ahol két önálló települési horizontot is el lehetett különíteni 47 . Megemlítendő az ugyancsak a Pavúk-féle II- és IIIfokozatok átmenetére datált Moravany-fázis is, mely a festett kerámiás lengyeli fejlődés végét és a NyitraBrodzány-horizontba történő átmenetet jelentheti. A bekarcolt és a vörösen festett edénydíszítés teljesen eltűnik itt, a téglavörös, barna színű kerámia válik általánossá. Voltaképpen a Topolcsány-Szob-horizont leleteiről van szó ebben az esetben 48 . Ennek az átmeneti időszaknak a Prototiszapolgár-fokozat felel meg KeletSzlovákiában, mely ott a neolitikum és rézkör közötti átmenetet képviseli 49 . A festett és festetlen kerámiával jellemezhető lengyeli időszakok közötti átmenet szempontjából nagy jelentőségük van a Komjatice-i leleteknek. Ezt, a ház omladékából előkerült kerámiát (zárt leletegyüttest) A. Toéik a Lengyel III- és IV-(Nyitra-Brodzany) fokozatok közé datálta, mely a Csőszhalom-Oborín-i leletekkel mutat tipológiai összefüggéseket 50 . A mórágy-tűzkődombi leletanyag pontos datálása szempontjából - a santovkai és Nitriánsky hrádoki kerámia mellett - a komjaticei leletek a legjelentősebbek. A Komjatice-Tomásové-i kerámiát A. Toéik a Pavúkféle II-fokozat végére keltezi; egyetérthetünk az ezzel kapcsolatos megállapításával: "die Ausarbeitung der jüngeren Phasen (Pecenady, Moravany, TopolCany) der Stufe II in der Südawestslowakei aufgrund der vorläufigen Analyse des Materials aus Komjatice gewißermaßen problematisch ist" 51 . 2.1.2. A lengyeli kultúra fiatalabb fejlődési időszaka Szlovákiában Ebből az időszakból főként egymás mellett élő, közös eredetű helyi csoportok emlékanyaga ismert. Leleteik Közép-Európától a Balkánig különböző elnevezésekkel fordulnak elő. A festetlen kerámiával is jellemzett szlovákiai lengyeli fejlődési fokozatot a lelőhelyek után Nyitra-Brodzány-horizontnak nevezték el 52 és a Topolcsány-Szob-horizontból eredeztették 53 . Ezt a korábbi feltételezést a Komjatice-Tomásové-i ásatások eredményei is megerősíteni látszanak 54 . Megemlítendő, hogy a brodzányi leletek is bolygatott telepobjektumból származnak. A kerámia többsége vastagfalú, durva anyagú. Vörös festésű cserép kis számban ismert, bekarcolt díszítés pedig egy esetben fordult elő vékonyfalú kerámián 55 . A horizonton belüli további kronológiai tagolás is lehetséges volt: az eponym lelőhelyek leletanyagai közül a brodzányi tipológiailag idősebbnek, a nyitrai pedig későbbinek látszik 56 . A Nyitra-Brodzány-horizont nem tölti ki az egész Lengyel IV időszakát és inkább egy helyi jelenségről lehet szó Szlovákiában 57 . Hasonló fejlődés ment végbe a szomszédos területeken ugyanakkor, ezt jelzik az MBK Ha leletei Morvaországban 58 és a Wolfsbach-csoport leletanyaga Alsóausztriában 59 . Ennek, a Lichardus-féle Lengyel IV-nek, illetve Pavúk-féle Lengyel Ill-nak a legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy a vele határos tiszapolgári kultúrából kiinduló rézkori hatásokat továbbította Nyugat-Európa felé 60 . A lengyeli kultúra festetlen kerámiával jelzett fejlődése utolsó fokozatait a Ludanice csoport és az azt követő Bajcs-Retz-i fejlődés zárja. Ennek taglalása azonban - mivel közvetlenül nem érinti a dél-dunántúli lengyeli fejlődés problematikáját - nem képezi munkánk témáját. 2.2. Dunántúl A jelenlegi kutatási helyzet alapján a Dunántúlon még nem tagolható a lengyeli kultúra olyan részletesen, mint a szomszédos Délnyugat-Szlovákiában. Itt a fejlődési fokozatok elkülönítése inkább közvetlen adatok alapján volt lehetséges. A dunántúli lengyeli fejlődés első periódizálási kísérlete Tompa Ferenc nevéhez fűződik, mikor a Szomor-Somodorpuszta-i fehér festésű kerámiát fiatalabbnak határozta meg, mint a zengővárkonyit 61 . A későbbi kutatások is a kétfokozatú felosztást tartották valószínűnek. J. Vladár és J. Lichardus úgy vélték, hogy a legrégebbi zengővárkonyi fejlődést a karcolt díszítésű kerámia képviseli; ennek alapján párhuzamosították a zengővárkonyi legrégibbnek tartott leletanyagot a S MBK legidősebbnek vélt fokozatával, a legközelebbi analóg leleteket Nitriánsky Hrádokban és az MBK-ban állapították meg 62 . A Zengővárkony és Svodín közötti párhuzamok alapján feltételezték, hogy a szlovákiai második fokazatuk (Lengyel II) a Dunántúl területén önállóan létezett 63 . Nem csak a festetlen kerámiás lengyeli (korarézkori) fokozat meglétét tételezték fel Lengyelen és Zengővárkonyban, hanem a délkeletdunántúli lengyeli fejlődést magával a tiszapolgári kultúrával is összefüggésbe hozták 64 . Ugyancsak két zengővárkonyi fejlődési fokozatot különített el J. Pavúk is, saját második fokozatát (fehér festett kerámiával) párhuzamosította időben a feltételezett zengővárkonyi második fokozattal. Ez reális lehet, de megemlítendő, hogy a fehér festésű kerámia leletanyaga akkoriban még nem volt eléggé ismert 65 . Az újabb magyarországi kutatásban Bognár-Kutzián Ida két fokozatra tagolta a lengyeli kultúrát az addig
