Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)
Régészet - Zalai-Gaál István: A lengyeli kultúra kronológiai problémái a Dél-Dunántúlon
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) 79-91 Pécs, 1993 A lengyeli kultúra kronológiai problémái a Dél-Dunántúlon ZALAI-GAÁL István A dél-dunántúli későneolitikus és korarézkori fejlődés, vagyis a lengyeli kultúra egyes megoldatlan kronológiai kérdéseit tárgyaljuk dolgozatunkban. A munka mintegy bevezetőként szolgál a Mórágy-Tűzkődombon 1979-1990 között feltárt B,- és B 2-sírcsoportok, illetve a Wosinsky Mór és Dombay János által korábban kutatott lengyeli temetők elemzéséhez. Ennek során a lengyeli kultúra összes délkelet-dunántúli ismert sírját (az egyes temetkezésekre, illetve a bennük talált leletekre vonatkozó összes adattal, megfigyeléssel együtt) az alapvetően fontos reális metrikus tipológiai rendszerezés után egységesen elemezzük ki ("Merkmalanalyse"): az így nyert eredmények jobban tükrözik az adott korszak relatívkronológiai fejlődését és az ún. "szociálarchaeológiai" viszonyokat, mivel a megfigyelések sírokon, sírleleteken, azaz zárt leletegyütteseken alapszanak. 1980-ban került sor a lengyeli sáncon feltárt leletanyag közlésére 2 , ezt követte a zengővárkonyi sírcsoportokból előkerült kerámia 3 relatív kronológiai rendszerezési kísérlete 4 , illetve a többi dél-dunántúli szórvány- és ásatási kerámialeletek feldolgozása 5 . Megkíséreltük a kerámia mellett az eszköz- és ékszermellékleteket, a temetkezésekre vonatkozó egyéb adatok kiértékelését is 6 . Utólag megjegyzendő, hogy ezekhez az elemzésekhez korábban nem rendelkeztünk sem a tipológiai alap igényével, sem az ezen nyugvó analitikai módszerekkel. Az eddigi eredmények a további, magasabb, szinten történő megalapozott elemzések kiindulópontjaiként foghatók fel. A rendelkezésre álló adatok szerint a lengyeli kultúra délkelet-dunántúli fejlődése sok tekintetben önálló jellegeket mutat, ennek nyomán volt feltételezhető egy hosszantartó zavartalan belső fejlődés ezen a területen; kezdeteit a lengyeli sáncon 1982-83-ban végzett ásatások leletei jelzik. Ez a festett kerámia, mely zárt leletegyüttesből (házból, illetve kemencéből) származik, Sé és Luiianky, illetve a Lengyel I kezdeti horizontját) képviseli a Dél-Dunántúlon 7 . Hasonló mintázatú festett kerámia töredékeket a Wosinsky-féle lengyeli ásatási anyagból is ismerünk 8 . A pontos relatívkronológiai datálást az összes, a Délkelet-Dunántúlon előkerült lengyeli sírkerámia elemzése során végezzük majd el. Ugyancsak az elemzések deríthetnek fényt arra, hogy a délkelet-dunántúli lengyeli fejlődés időben részben párhuzamos-e az alföldi korarézkori, tiszapolgári fejlődéssel, amelyre eddig bizonyos közvetett adatok utaltak. Az újabb elemzésekkel a kultúra keleti elterjedési területén, elsősorban a zengővárkonyi csoportban lehetett tovább finomítani a relatív kronológiai felosztást 9 . Ezek szerint a Délkelet-Dunántúlon, egy földrajzilag viszonylag zárt domb- és hegyvidéken, a festett kerámiával jellemzett időszak végétől önálló fejlődés tételezhető fel, mely az északabbi területekétől eltérő, de azokkal párhuzamos volt. A lengyeli kultúra keletkezésének kérdései A nyugati vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra viszonyának elemzésekor feltétlenül figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az utóbbi elterjedési területe majdnem teljesen fedi az előzőét 10 . A lengyeli kultúra magyarországi déli, keleti és nyugati határa egybeesik a DVK határaival, s ez már genetikai kontinuitást is feltételez 11 . J. LICHARDUS korábban úgy vélte, hogy a lengyeli kultúra nem tekinthető a nyugati vonaldíszes kerámia közvetlen utódjának és inkább erős délkeleti hatásokkal számolt 12 . A kettő természetesen nem zárja ki egymást, de tény, hogy sem Délnyugat-Szlovákiában és valószínűleg a Dunántúlon sem ismertek olyan objektumok, melyekben a Zseliz III leletek Protolengyel vagy Lengyel I kerámiával együtt fordultak volna elő. így, noha a Dunántúlon is több lelőhelyen a zselizi és a koralengyeli szórványleletek egyaránt megvannak 13 (mint pl. MórágyTűzkődombon is 14 ): a két kultúra közötti kontinuitásra nincsenek bizonyítékok az egyes településeken. Azt is meg kell említeni, hogy a vonaldíszes kerámia, illetve zselizi csoport egykori települési területét Délnyugat-Szlovákiában csak a lengyeli kultúra fehér festésű kerámiával jellemzett időszakában telepítik be újra 15 . Ennek nyomán tételezte fel J. LICHARDUS, hogy a Lengyel I a Bicske kultúrából alakult ki és terjedt el a Luzianky-csoport és a szomszédos nyugati vonaldíszes kerámia területén 16 .
