Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

211 AP 507. (felv.: Szárász), gy.: Ballá P. és társai, 1952. III. 15. hangszeres anyag: régi öves, betlehemes (újévi) tánc. hangszer: furulya. Somoska AP 6337., gy.: Kallós Z., 1965. K. hangszeres anyag: keserves, lapos magyaros, sebes magyaros, hangszer: citera ?, furulya. AP 7180-81., gy.: Kallós Z., 1966. hangszeres anyag: vokális és táncdallamok dorombon. hangszer: doromb. publikáció: Sárosi 1988d: 39d. sz. dallam. М.Ш/В1., gy.: Csorna Gergely, 1986. beszélgetés: madárutánzás, hangszerek, uralás. Szabófalva AP 3959., gy. Domokos P.P és Jagamas J., 1958. II. beszélgetés: furulya hangjai, hangszeres anyag: szerinka tánc, keresel, hangszer: furulya, publikáció: Domokos 1963. AP 7151-54., gy.: Kallós Z. és társai, 1965. I. 1. hangszeres anyag: rokocántánc. hangszer: furulya publikáció: Sárosi 1988d: 41. sz. dallam. M. VI/B1., gy.: Csorna G., 1989. III. 11. beszélgetés: a matahalákról. Összefoglalás A moldvai magyar népcsoportok hangszeres zenéjét alapos kutatások és publikációk hiányában csak nagy vonalaiban ismerjük. Csupán szórványos gyűjtések folytak, amelyek anyagai nem kerültek leközlésre. A rendelkezésre álló adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a moldvai magyar hangszeres népzene, a magyarság többi hangszeres dialektusától eltérő, önálló dialektust képvisel, és általánosságban a régiesség jegyeivel, jellemezhető. Földrajzilag a Kárpátok keleti oldalára esik, a hegyek közé nem hatol be. A Szerét-völgyében, illetve a Szerétbe torkolló folyók alsó szakaszán található magyar falvakban jellemző. A magyarság legkeletibb hangszeres dialektusa. Szokásaiban még erősen kimutatható egyfajta középkori rítus, amely a katolikus egyházi év köré rendeződik. A régies, naptári ünnepekhez kapcsolódó szokásokban erősebben napvilágra kerülnek kereszténység előtti elemek is. Moldvában máig megőrzött, a magyarság többi népcsoportjai közt már kiveszett szokások: az állatalakoskodással egybekapcsolódó újévköszöntő uralás vagy hejgetés, a falu körtáncával együttjáró szentistvánnapi farsangtemetés (matahalázás), továbbá a tavaszi havajgatás. Hangszereiben is tovább élt a középkori hagyomány, mint a Kárpát-medence belső területein: a duda csak az utóbbi évtizedekben veszett ki, a koboz mindmáig, ha szórványosan is, de megtalálható. A havasi kürt, a csilinka, a bika és a dob hangszeres gyakorlata, a már említett kobozzal, a magyar hangszeres népzenében autentikusan ma már csak a moldvai dialektus sajátja. Jellemző még a furulya és a levélsíp még ma is gyakori használata. A csilinka, illetve a fűzfasíp rituális szokáshoz kötődése pedig pogány hagyományokat őriz, akárcsak a furulya, a dob és a bika szerepe az urálásnál. Nem, vagy csak kevéssé ismertek a „modern magyar népi hangszerek": a citera, cimbalom és a tárogató. A legutóbbi időkig, a magyar hagyományokban már egyedülállóan, adatunk van az egyetlen furulyára, mint szólóhangszerre járt, kollektív táncra is. Hangszeres együtteseiben mindmáig él a legrégibb páros fölállású zenekar, a szóló- és a bourdonhangszer együttese, ehhez, ugyancsak a középkori hagyományokra visszautalva, gyakran járul dob. A moldvai magyar hangszeres dialektus átmeneti helyet foglal el: szerves része mind a magyar, mind a román hangszeres népzenének. Gyökereiben a magyar (nyugateurópai) hagyományhoz kapcsolódik, amelyre egy balkáni-kisázsiai hatás épült, mintegy konzerválva az alsó rétegeket. Igen korán elszigetelődött és refúgiumba szorult, egy más jellegű népi közeg veszi körül, amelynek hatása a hangszeres szokásokon és dallamokon is egyértelműen kimutatható: a moldvai magyar anyagban igen szembeszökő az erőteljesen román hatás. Folyamatos kulturális összeköttetése a magyarsággal évszázadok óta rendkívül hullámzó, viszont a környező románsággal mindig szoros volt. A moldvai magyar hangszeres kultúra újabb fejleményeiben pedig már inkább a román nemzeti zenéhez közelít, amelynek karaktere balkánias. A hangszerek és a táncok is elnevezésüket tekintve nagyrészt románok, amely minden bizonnyal a fölső „nagykulturális" közegből érkező divatáramlatok következménye. Megállapíthatjuk tehát a hangszeres kultúrát elsősorban nem az anyanyelvi hagyományok, hanem sokkal inkább kulturális-politikai tényezők alakítják, a hangszeres hagyományok vizsgálatakor azt történeti-kulturális közegéből nem ragadhatjuk ki.