Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

212 Kitekintés A moldvai magyar hangszeres zene további kutatásokat igényel: A hangszeres dallamok tipizálásával párhuzamosan tisztázni kell egyes dallamok történeti és földrajzi összefüggéseit, közelebbről megvizsgálni a román hatásokat és a többi moldvai nép dallamközvetítő szerepét. Ugyancsak hiányosak az ismereteink a hangszerek terminológiájáról és a hangszerekhez kapcsolódó szokásokról. Ezirányban is folytatni kell a helyszini terepmunkával járó gyűjtéseket és kiegészíteni a kutatási eredményeket. A Függelék segítségével megállapíthatjuk, hogy csupán néhány székelyes csángó faluból van kielégítő mennyiségű hangszeres adatunk. Szinte teljesen ismeretlen a déli- és az északi-csángó falucsoportok hangszeres zenéje. A keletre folyó Tatros fölső és középső folyásának tiszta magyar faluinak (Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, és részben Gyimesbükk) lakossága egy másik dialektust képvisel, a gyimesit (vö. KALLÓS-MARTIN 1970. 27. sz. jegyzet). Kérdéses, hogy meddig terjed a gyimesi dialektus? Megtalálható-e még pl. a tatrosvölgyi román falvakban (Aszó, Csobányos, Kománfalva)? A gyimesi csángó helységekhez kapcsolódó román többségű települések (Magyarcsügés, Oláhcsügés, Gyimespalánka) magyarságának, akiket csügési magyaroknak is neveznek (BALASSA 1989, továbbá ICHIM 1983a), hangszeres népzenéje ugyancsak ismeretlen. Az Ojtoz-völgyi magyar községek, amelyeket a szakirodalom ugyancsak a csángók közé sorol, hangszeres zenéje teljesen ismeretlen. Ám valószínű, hogy a székely hatás erősebb és zenéjük inkább a gyimesihez áll közelebb. Magyar szókincsükben és szokásaikban a moldvai székelyes csángó falvakéhoz viszonyítva is sokkal több a székely elem (vö. GAZDA 1980 ojtozvölgyi anyagaival).