Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

200 23. Lujzikalugari sültüs családjával. (Fotó: Barabás Zsolt, 1987. augusztus) Jegyzet: Osi hangszer, a magyar nyelvterületről jelenlegi előfordulására nincs adatunk. Moldvában először Jagamas bukkant rá, adatait ALEXANDRU (1959) ismertette. Lujzikalugarban újból észleltük (Függ.: M. XI., 21. kép) egy újabb változatát, amely egyszerű hajlítható műanyagcső volt. Füzfasíp Helyi elnevezés: tilinka (Klézse); tyilinka (DózsaUjfalu). Adat: Dózsa-Újfalu (CSOMA, helysz., 1983.); Klézse (Függ.: Mgt. 1721., 4116-18.; SERES-SZABÓ 1991: 523.); Külsőrekecsin (Saját, helysz., 1988.). Jegyzet: Gyerekhangszer. Moldvában a tavasz eljövetelével, a böjti idő után, húsvét reggelén csinálták és fújták meg, hogy jelezzék a holtaknak, hogy eljött a tavasz. A nagyböjt alatt soha nem készítették. Eddigi ismereteinkkel ellentétben, amely szerint a fűzfasíppal csak fiúgyermekek játszottak (SÁROSI 1967), a klézsei adatközlő egy asszony volt: Függ.: AP 7187-88. Cserépsíp Helyi elnevezés: okarina (rom. ocarina). Adat: Tamásfalva (BÁLINT, helysz., 1990). Jegyzet: Gyerekhangszer. Tamásfalva utcáján játszadozó fiúgyerekek használták, a jugáni búcsúban vették. 24. Lujzikalugari sültüs családjával. (Fotó: Barabás Zsolt, 1987. augusztus)