Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

25. Gajcsáni furulyás. (Fotó: Csorna Gergely, 1984) Furulya (2., 23-29. képek) Helyi elnevezés: furulya vagy sültű, szültű (falukkénti variánsait lásd DOMOKOS 1963). Adat: Bogdánfalva (PRICHICI 1955, VERESS 1989: 1357I-IV. sz. dallamok); Csík (Függ.: M. IV és VII.); Forrófalva (SERES-SZABÓ 1991: 91-92.; VERESS 1989: 313.); Gajcsána-Magyarfalu (HANKÓCZI 1988: 320 és 9. kép, SÁROSI 1973: 53. ábra (fénykép) és SÁROSI 1986: 20. ábra (fénykép), Függ.: Mgt. 2898., 3993-94., 405256., 4063-66., 4110-11., 4367., 4646. és 4651.); Kápota (Függ.: M. VIII., 26-27. képek); Klézse (BOSNYÁK 1980: 130. és 131., FARAGÓ 1977: 456., HEGEDÚS 1952; SERES-SZABÓ 1991: 89., 94-101, 103., 105., 107-111); Klézse-Pokolpatak (BOSNYÁK 1980: 130., Függ.: Mgt. 4111.); Lábnyik (Függ.: Mgt. 3995.); Lujzikalugar (Függ.: AP. 3965-66., 10053., M.IV., V. és XI.); Pusztina (Függ.: AP. 503-07., HANKÓCZI 1988: 320., 9. fénykép); Somoska (Függ.: AP 6337.); Szabófalva (FARAGÓ 1977: 456., BOSNYÁK 1980: 130. és 133., Függ.: AP 3959. és 7151-54.). DOMOKOS (1963) majdnem az összes moldvai magyar helységből említi. Jegyzet: Lásd DOMOKOS (1963) publikációját a 26. Sültülő csobán, Kápota. (Fotó: Barabás Zsolt, 1990. június) moldvai szültüről. A moldvai magyar furulyajátékmódról legújabban pedig Seres írt (SERES-SZABÓ 1991: 11). LASKAY (1978) szerint a moldvai csángóknál kettősfurulyát is használnak. Moldvában, csángó kézben sehol nem láttuk az említett hangszert, az irodalomban sem találtunk rá utalást. Laskay adatát a moldvaiakra nem vonatkoztathatjuk, minden bizonnyal SÁROSI (1973: 103.) gyimesi adata a forrás (Laskay az idézett munkából sok helyütt egész bekezdéseket vett át). Veress, a bevezetőben már említett kijelentésével ellentétben, még mindig szép számmal találni jó csángó furulyásokat. Ezek többnyire pásztorok, akik sűrűn érintkeznek románokkal. A csángó pásztorok játszottak leggyakrabban a guzsalyasokban, közülük kerültek ki a csimpolyások, síposok is. A furulya a hagyományos együttesben dallamjátszóhangszerként is előfordult. Mára a táncmulatságokról teljesen kiszorult. A furulya moldvai játékmódja még a dudára és az intenzív tánczenei használatra utal: a furulyás, miközben a dallamot játssza, ritmikusan hangszerébe dünnyög, és ezáltal bourdon-hangzást ér el. A sorok végén a befejező hangot élesen, süvöltve kifújja, ritmikusan jelezve a sorok végét (MARTIN 1965:145., 8. lábjegyzet).