Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Néprajztudomány - Bálint Zsolt: A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés, hangszerek és hangszeres szokások

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) 179-216 Pécs, 1993 A moldvai magyar hangszeres népzenei dialektus, I. Bevezetés. Hangszerek és hangszeres szokások* BÁLINT Zsolt 1. Bevezetés 1.1. Elöljáróban A Magyar Tudományos Akadémia Soros Alapítványa három évig ösztöndíjjal (ügyiratszámok: 15/88-1550 és 341/90-01550) támogatott, optimális lehetőséget teremtve ahhoz, hogy a moldvai magyarok hangszeres népzenéjét kutathassam. Az archívumi és könyvtári munka mellett természetesen kutatásom tárgyát, a moldvai népzenét „élőben" is vizsgálnom kellett ahhoz, hogy igazi képet kaphassak róla. Tehát e célból számos alkalommal jártam Moldvában, bejárva több székelyes csángó és néhány magyar csángó falut. Gyűjtőútjaim felejthetetlenek. Olyan hagyományos világgal találkoztam, amely Európa-szerte pusztulóban van, s nyomait már csak azokban a keleteurópai országokban lelhetjük föl, ahol a nyugati társadalmakhoz képest a legújabbkori (technikai) civilizáció még nem, vagy csak igen kis mértékben szorította ki a hagyományos, újkori parasztkultúrát (vö. BÜRKE 1991). Ezért különösen érdekes a moldvai magyarság helyzete: pusztuló világ, eltűnőben egy olyan életforma, amelynek mozgatóereje a hagyományos katolikus népi vallásosság. Pusztul Moldvában a magyar nyelv, és vele együtt a középkori nyugati kultúra nyomai is a homályba vesznek. Csángó falvak, amelyekről okleveles és egyéb levéltári adatok bizonyítják, hogy magyar települések voltak, ma már a moldvai románság szerves részét alkotják, habár katolikusok maradtak (Tamásfalva és környékének katolikus falvaira gondolok, vö. BÁLINT (1990b), továbbá LÜKÓ (1936) Jugánra, Tamásfal vára és Dzsidafalvára vonatkozó jegyzeteivel.) Ezen települések társadalmi és gazdasági szempontokból fejlettebbek az ortodox román községeknél, ezáltal fejlődőképesebbek és gazdagabbak is. Érdekes téma lenne párhuzamokat kimutatni a moldvai csángók és a magyarországi svábok, esetleg a volgamenti németek történelmében és népi Domokos Pál Péter és Rajeczky Benjámin emlékének. kultúrájában, továbbá összehasonlítani szerepüket az anyaország gazdaságában és művelődéstörténetében. Az érezhető pusztulás és a letagadhatatlan románosodás ellenére a magyarság Moldvában a nyolcvanas évek végén is még számottevő néptömeg. Bakó (Bacáu) és Egyed (Adjud) városok között színtiszta magyar falvak láncolatát alkotva, amelyekben a fiatalság még mindig magyarul beszél. Jelen munkám ennek a világnak, a moldvai csángómagyarok hangszeres dialektusának leírása. Első részében megpróbálom bemutatni a magyarság legkeletibb népcsoportjának hangszereit és hangszeres szokásait, függelékként közölve a rendelkezésemre állt hanganyagok rövid áttekintő listáját. A második részben kifejezetten a moldvai csángó hangszeres dallamokkal foglalkozom. A közismerten nehéz gyűjtési körülmények és a hiányos irodalmi adatok ellenére is kirajzolódik a kép egy olyan hangszeres kultúráról, amely a Kárpát-medence magyarságáétól lényegesen eltér, azzal csak archaikus vonásaiban rokon. A moldvai csángó hangszeres népzene kutatásával nagy feladatra vállalkoztam, s ma» már látom, hogy dolgozatommal csupán a kezdeti lépéseket tehettem meg. Remélem, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy a következő évtizedekben pontosabb képet kaphassunk a moldvai magyarok hangszerekkel kapcsolatos szokásairól, és magáról a moldvai magyar hangszeres népzenéről, messzebbre menve pedig a teljes magyar hangszeres népzenéről, annak rétegeiről, stílusairól. Végül de nem utolsósorban köszönetemet kell kifejeznem minden adatközlőmnek, áldozatuk és szeretetük nélkül munkám jelentosebbik része nem valósulhatott volna meg. A következő személyek valamilyen módon, közvetve vagy közvetlenül, segítették és támogatták kutatómunkámat: Ádám Gyula (Csíkszereda), Barabás Zsolt (Gyergyószentmiklós), Borbély Jolán (Budapest), Csorna Gergely (Budapest), Domokos Pál Péter (Budapest), Sárosi Bálint (Budapest), Vojnits András (Perbál). Fáradozásukat ezúton is köszönöm. Külön köszönettel tartozom a Magyar Tudományos Akadémia SorosAlapítványának, amely ösztöndíj-támogatásával e munka elkészültét lehetővé tette.