Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Történettudományok - Bezerédy Győző: A pécsi Stock-ház története

4. ábra. A Stock-ház a negyvenes években. Az előtérben, a már átalakított barokk épületben Nahodil János cipészműhelye. és 50 X-ért (krajcárért).

13 A város tulajdonképpen megoldott ezzel egy csomó problémát s ebbe még a káptalan sem tudott belekötni. Ugyanez évben (102. számú bejegyzés) Szíjgyártó Istvántól a Vendégfogadó céljára fundust vásárolt a Szigeti kapun kívül, s ott azonnal hozzákezdett a pince építéséhez. Ez lett a későbbi Magyar Korona szálló, a mai 100 éves borozó épülete. Visszatérve a Stock házra, a katonai parancsnokság itt később megszűnt, de a katonaság funduson belül maradt. Ez lett a Krajczaros kaszárnya, s a parancsnokló generális kvártélya, a hajdani Fonyó ház, a fegyház. Nyilvánvaló, hogy a generális beköltözésével alakítottak az épületen, főleg annak lakás részén, talán az emeleten. Fogházzá is átalakításokkal lett.

14 A Stock ház elnevezés innét ered. A későbbi években, valószínűleg a XIX. század első negyedében ismét a katonai parancsnokság költözött a falai közé. Ettől kezdve az északi kaszárnya épületét (a hajdani major épületét) Krajczaros laktanyának, a Stock házat Nagy Kaszárnyának nevezték. Az épület történetéről ebből az időből igen keveset tudunk, Náray János 1948/49. évi pécsi püspöki számtartó krónikájában utal a szigeti külvárosban elszállásolt császári katonákra/1849 szeptember 30./Ezek nyílván ez a kaszárnyát is felhasználták. A következő adat 1869-ből való. A városi közgyűlési jegyzőkönyvben (1310/4836) a következő bejegyzés olvasható: "Stern Ede szállás biztos úr jelenti, miszerint a kraiczáros laktanya kiürítése folytán felfogadott magán lakozók után lakbérek fizetendők." Rövid időre tehát az épületekből kiköltözött a katonaság. A Stock házba azonban tartósan nem költöztek be magánlakók, a város ugyanis hamar birtokba vette azt s az épületbe különböző közhivatalokat költöztettek (pl.: hordójelző állomás, mérleghitelesítő állomás,, stb.). Pár év után azonban ismét a katonaságé az épület. Az 1878-as Lukrits felméréskor már feltétlenül, hisz a rajzok magyarázó szövegei erre utalnak. Meglehet, hogy ezek a funkcióváltások ismét kisebbnagyobb átalakításokkal jártak. A század végére az egész együttes már igen elhasználódott állapotba került, éppen ezért került napirendre a gyökeres átalakításba, vagy az egész laktanyarendszer lebontása, s egy új építése. Ez utóbbi mellett döntöttek. A kivitelezőkkel kötött szerződésben azonban - ésszerű takarékosságból - kikötötték hogy a bontás alá eső épületek minden használható anyagát fel kell használni