Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Történettudományok - Bezerédy Győző: A pécsi Stock-ház története

A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) 133-142 Pécs, 1993 A pécsi Stock-ház története Bezerédy Győző 1775-ben a pécsi Engel nyomdában egy naptár készült, melynek fejlécén metszet látható a korabeli Pécsről. A szokással ellentétben a metszeten nemcsak a fallal körülvett Belváros és közvetlen környezete látszik, hanem a külvárosok is. Jól látható a Szigeti külváros, melynek utolsó háza egy emeletes építmény. Mivel azonban a metszeten jóformán alig lehet abszolút biztonsággal 1-2 épületnél többet azonosítani, a legtöbb épületnél csak feltételezésekre szorítkozhatunk. A Stock háznál is ez a helyzet. Nagyon valószínű azonban, hogy a metszetet készítő mester ezt az épületet megörökítette rajzán, elsősorban azért, mert az épület ekkor még egészen új (alig több, mint 10 éves) volt, s azért is, mert a város legszélső háza volt, s tájékozódási pontként is nagyon megfelelt a rajzolónak. Amennyiben ezek elfogadható érvek, úgy a szerencse folytán a Stock háznak egy korai, csaknem az építésével egyidejű ábrázolásával van dolgunk. Sajnos, a rajz igen primitív, s így felhasználni alig lehet, pusztán a tényt tartom szükségesnek megemlíteni.

1 Az 1870-es évek közepén készült egy felvétel a régi városháza tornyából a város nyugati részéről, a Szigeti külvárosról. Ezen a Stock-ház tetőzete is látszik. Akkor nagyjából itt volt a város széle, a Szigeti országút mentén legnyugatabbra nyúlva. Délre a hajdani Megyeri út kertjei, északra szőlőskertek, a manzardtetejű Stockháztól nyugatra a bolgárkertészek kertjei látszanak, s a háttérből igen halványan, nagy jegenyefák közül a rácvárosi templom tornya tűnik elő.

2 Hosszú ideig tehát ez a ház volt a város széle, s nagyjából a XX. században indult meg a terjeszkedés nyugat felé. A XX. században (1900-ban) épült fel a hatalmas laktanyakomplexum a barokk épület mögött; körülötte azonban még sokáig földszintes házak sorakoztak, nem egy kocsma, - természetesen a "kimenős" katonák szórakoztatására. 1913-tól a Szigeti úton - a tüzérlaktanya sarkáig - közlekedett a villamos, melynek a Megyeri út sarkán kitérős megállója volt. A laktanya mellett, a Rókus utcában szintén földszintes házak sorakoztak. A hetvenes évek elején gyökeres változások indultak meg a ház körül. Az épülettől nyugatra lebontásra kerültek a földszintes házak, új, modern városrész kezdett kialakulni, délre teljesen átalakult a hajdani Megyeri út környéke, utoljára eltűnt a Stock háztól délkeletre lévő háztömb is. Az épület három oldalról is szabaddá vált. A Stock-ház telkének története A telekről az első hiteles adat 1714-ből való adásvételi szerződésen található. A szerződés értelmében Kapucsy György kanonok egy telket vásárolt a pécsi ferences konventtől. Az okmány az akkori szokásnak megfelelően feltünteti a méreteket, s egyéb egyéb azonosítási adatokat (pl.: a szomszédok), megemlíti azt is, hogy ez a telek a régi török temető helyén áll. Kapucsy Györgynek Fonyó Sándor volt az unokaöccse s Kapucsy halála után б örökölte az egész birtokot. Fonyó 1761-ben további vásárlással alakította ki végleges formájúvá telkét. Adatokkal bizonyítható az, hogy az egész telek egykoron török temető volt. Sírköveit a török kiűzése után a jezsuiták, illetve a lakosság hordta el és használta fel építkezéseihez, ahol a köveket az épület falaiba építették be. (A rendház később a ciszterci rend tulajdonába került.)

3 A telekegyüttes a megmaradt épületekkel együtt, miközben végig a város tulajdonába volt, katonai, majd időnként polgári célokat szolgált. Lukrits Ignátz pécsi városi mérnök által 1878/79-ben készített helyszínrajzok között található az, amely a Stock-házról készült 1878 június 16-án. E szerint a kaszárnya (tehát 1900 előtt) 5 telken helyezkedett el. Összterülete 4 hold 1360 négyszögöl volt. A Stock házat magába foglaló telek 1514 négyszögölet tett ki.

4 Ez azonban ekkor már nem egyezett a hajdani Kapucsy, vagy Fonyó telekkel, annak egy jelentős része - kelet felé - a belvárosi plébánia, illetve a papi szeminárium tulajdonába került a kanonok halála után. Az építtető: Fonyó Sándor 1751-ben nevezte ki Mária Terézia Klimó Györgyöt pécsi püspökké. Kinevezése a pécsieket, de elsősorban a pécsi káptalant váratlanul érte. Főleg a vármegye döb-