Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Régészet - Sonkoly Károly: Két pécsi ház. (A Szent István tér 9. sz. Orlovics- és Sey házak)

130 PATAKI-GOSZTONYI = Pataki V. - Gosztonyi Gy.: Pécs legrégibb hiteles ábrázolása. Sorsunk (1941), 413-421. PBMEÉ. = A Pécs-Baranya megyei Múzeum Egyesület Értesítője. PETROVICH = Petrovich E.: Pécs utcái és házai 1687-ben. BH. (1969)211-217. PF. = Pécsi Figyelő PEVSNER = Pevsner, N.: Az európai építészet története (Bp. 1972). PUSKÁS = Puskás A.: Jegyzéke Pécs szab. kir. város és határában lévő épületeknek. (Pécs, 1904) RADOS = Rados J.: Hild József, Pest nagy építőjének életmüve. (Bp., 1958) ROMVÁRY 1987. = Romváry F.: A pécsi "Vasváry-telep" története. Vasváry György műgyűjteménye. JPMÉ. 32., 1987, (Pécs, 1988) 163222. ROMVÁRY 1989. = Romváry F.: A pécsi "Vasváry-ház" története. JPMÉ. 34. 1989, (Pécs, 1990) 239-282. RÓZSA = Rózsa Gy.: A Birkenstein-féle metszetes könyv. Az OSzK kiadványai, XXXVI. (1957) SASVÁRI = Sasvári В.: Pécs szab. kir. város teljes lakcímjegyzéke és Baranyavármegye tiszti címtára. (Pécs, 1909) SÁRMÁNY = Sármány I.: Historizáló építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában. (Bp., 1990) SOMOGYI = Somogyi M.: Magyarok a müncheni Képzőművészeti Akadémián 1824-1890. Művészet, XI. (1912) 178-188. TÖRÖK 1966. = Török L.: A szegedi eklektika. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, I., 1964-65 (Szeged, 1966) 227-264. Der Autor führte die bauarchäologische Forschung im Haus Szent István Platz 9. im Jahr 1990 im Auftrage des Kolpinghausvereins durch, der das Gebäude gekauft hatte und seitdem seinen Pécser Sitz hier auch eröffnete. Auf dem schmalen, ganz bis zur Stadtmauer auslaufenden Grundstück am westlichen Rand der Innenstadt stehen zwei Wohnhauser. Das ältere stammt von der Mitte des 18. Jahrhunderts, ist ein ebenerdiges Haus am Garten, das andere einstöckige Gebäude, mit der Fassade zum Platz hin, wurde im vergangenen Jahrhundert errichtet. Das Gebiet gehörte in der Römerzeit zum weitgestreckten Nekropolis Sopianae, und auch im frühen ungarischen Mittelalter wurden hier vergraben. Später, in der Türkenzeit standen annehmlich Hauser auf diesem Umgebung, deren Ruinen nach dem Sturm der Stadt im Jahr 1686 abgerissen wurden. Die zur Stadtmauer hin fallende Partie des Häuserblockes Nr. 36. der westlichen Innenstadt wurde aus strategischen Gründen bis zum Ende des 18. Jahrhunderts nicht bebaut. Das letzte Haus war ziemlich lange jenes Parterrenhaus, das auf dem erwähnten Grundstück von János Orlovics, dem besitzTÖRÖK 1969. = Török L.: Magyar építészet a historizmus korában. ÉÉT. L/1-2. (1969) 131-180. VAJKAI = Vajkai A.: Balatonfelvidéki és Bakony vidéki falusi épületek a XVIII. századból. Ethnographia, LXVIII./l. (1957) 87-107. VÁRADY = Várady F.: Baranya múltja és jelenje. II. k. (Pécs, 1897) WEILER = Weiler A.: A századforduló építészete és a szecesszió Pécsett és Baranyában. Baranyai művelődés, 1987/1., 24-51. WlNKLER = Winkler G.: Sopron építészete a 19. században. (Bp., 1988) ZENTAI = Zentai T.: A lakóház alaprajzi fejlődése a Dél-Dunántúlon. JPMÉ. 35. 1990, (Pécs, 1991) 163-187. YBL = Ybl E.: Ybl Miklós (Bp., 1956) Tiszti névtár 1863. = Magyarország tiszti névtára, 1863. (Pest, 1863) Névjegyzék 1864. = Pécs szabad kir. város utcái- házszámai és háztulajdonosainak névjegyzéke, 1864. (Pécs, 1864) Cimtár 1879. = Magyarország tiszti czim- és névtára, 1879. (Bp., 1879) Címtár 1884. = Magyarország tiszti czím- és névtára, 1884. (Bp., 1884) Címtár 1886. = Magyarország tiszti czím- és névtára, 1886. (Bp., 1886) Címtár 1889. = Magyarország tiszti czím- és névtára, 1889. (Bp., 1889) Címtár 1895. = Magyarország tiszti czím- és névtára, 1895. (Bp., 1895) Címtár 1913. = Magyarország tiszti cím- és névtára, 1913. (Bp., 1913) losen Adeligen kroatischer Abstammung zwischen 1751 und 1758 errichtet wurde. Dieses dreiräumige Gebäude mit einem Schopfwalmdach bildet den Kern des heute noch stehenden Hauses, das sein heutiges Aussehen durch mehrere An- und Umbauten im 19. Jahrhundert erhielt. Früher hatte es z. B. einen mit gebogenen Öffnungen versehenen Gang an der Südseite. Heute bildet es fast das einzige erhaltene Beispiel dieses archaischen Haustyps in der Innenstadt von Pécs. Das ursprüngliche Gebäude aus dem 18. Jahrhundert ist mit seiner gewölbten mittleren Küche mit offenem Kamin ein interessantes Mal der Lebensform der besitzlosen klcinadcligen Schicht, die den Lebensunterhalt als Beamter erwarb. Mit der Hilfe der in der zweiten Hälfte des 18. Jahrhunderts und im 19. Jahrhundert entstandenen Schriften und auf Grund der alten Stadtmappen kann man den jeweiligen Besitzstand des Grundstückes, die Herausbildung seiner heutigen Grenzen und die Veränderungen der Gebäude verfolgen. Es wurde 1878 von Dr. Erno Sey gekauft, der ein Staatsbeamter adeliger Abstammung war, und später als Advokat praktizierte. Er Zwei Pécser (Fünfkirchen) Hauser (Das Orlovics- und das Seyhaus, Szent István Platz 9.) Károly SONKOLY