Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 37 (1992) (Pécs, 1993)

Régészet - Sonkoly Károly: Két pécsi ház. (A Szent István tér 9. sz. Orlovics- és Sey házak)

124 tak kialakítani a házban. Valószínűleg az egyiket a családos Dr, Sey Ernő számára, a másikat pedig hajadon nővéreinek. Talán erre vezethető vissza az, hogy a főhomlokzatot a tervtől némileg eltérő módon építették meg, A nyílástengelyek és a nyílásformák tekintetében nincs változtatás, de a homlokzatarchitektúra - valószínűleg a megrendelő igénye szerint - átalakult. A tervrajzon még hiányoznak a falsíkokat gazdagító sávozások, kvaderezések és a lábazati rész kőimitációja. Az emelet afféle piano nobileként - sokkal díszesebb vakolatarchitektúrával mutatkozik, mint a visszafogottabb, földszinti sáv, ahol az egyszerű keretelésű ablakok még kisebbek is az emeletieknél. A kivitelre került változatnál a hangsúlyos lábazati rész és a kváderezett vakolat, a vállpárkányra ültetett, az ablakokat és a kapunyílást lezáró, csúcsíves kváderezés jól ellensúlyozzák az emeleti ablakok neoreneszánsz keretelését. Az egyensúly kedvéért ez utóbbiak szemöldökpárkányáról elhagyták a tervezett, volutás - palmettás díszt is. Az övpárkányt és a főpárkányt is csökkentették egy-egy tagozattal. A földszinti, félköríves záródású ablakok és a szegmentíves kapu fölött kialakított, csúcsíves záródású kváderezés a 19. sz. első felének müncheni romantikájában jelentkezik először, például Leo von Klenze Königsbau-ján (18291835) és Friedrich von Gärtner Staatsbibliothek-jén (1832-1843). (HEDERER, s. 112.-; MILDE, s. 82., Abb. 75., s. 121., Abb. 114.) Jellegzetes motívuma ez a 9. ábra. Az utcai épület főhomlokzata (K-I) Táky J. tervlapján (1878)